Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Statisztikai elemzések alapján valóban megfigyelhető a „szinkronizált menstruáció”, de a jelenségnek nincs igazi magyarázata.
Biztosan hallott már arról a máig elfogadható tudományos magyarázat nélkül maradt jelenségről, amikor az együtt élő vagy egymáshoz közel álló nők menstruációja egymáshoz igazodik. Vagy talán meg is tapasztalta azt a környezetében. A különös törvényszerűségre többféle hipotézist felállítottak már, de eddig egyik sem állta meg maradéktalanul a helyét. „Egy népszerű hiedelem szerint az úgynevezett szinkronizált menstruáció a feromonoknak köszönhető, amelyek lehetővé teszik az ugyanazon fajba tartozó egyedek nonverbális kommunikációját” - írja Alexandra Alvergne, az Oxfordi Egyetem kulturális antropológiával foglalkozó munkatársa a The Conversation oldalon.
A hiedelem gyökere
A felvetés egy 1971-es Nature cikkből ered. A folyóiratban megjelent tanulmányhoz egy egyetemi kollégiumban élő 135 fiatal amerikai nő havi ciklusát elemezték különböző szempontok alapján. A négy folyosóból álló kollégium egy-egy szintjén kb. 25 lány lakott egy-, illetve kétágyas szobákban. A kutatók az alanyok nyolc ciklusát figyelték meg, majd megállapították, hogy a szobatársaknál és a közeli barátnőknél bizonyos mértékben kezdett egymáshoz igazodni a menstruációs ciklus üteme, míg a random párok esetében nem volt kimutatható ilyen változás. Martha McClintock pszichológus, a tanulmány szerzője azt feltételezte, hogy a különös jelenség az együtt töltött időnek, pontosabban a feromonokkal való kommunikációval magyarázható.
Mi értelme van?
Azóta az úgynevezett társadalmilag befolyásolt szinkronitást intenzíven kutatták nők különböző csoportjaiban (lakótársak, munkatársak, leszbikus párok vagy a magas termékenységi rátával bíró népcsoportok), de emellett több állatfajnál (patkányok, csimpánzok, páviánok) is megvizsgálták a jelenséget. Az általános teória szerint a menstruáció összehangolódásának lényege, hogy a nők egyszerre válnak szexuálisan befogadóvá és számos evolúciós vita kerekedett ki abból, hogy mi áll ennekk a hátterében. Egyesek azt állítják, hogy a szinkronitás a nők (és néha a férfiak) reprodukciós sikereit szolgálja. A legnépszerűbb elképzelés szerint a nőstények így megelőzhetik, hogy egyetlen domináns hím kisajátítsa őket, és így több hímmel is tudnak párosodni.
Tény, hogy az olyan nőstényekből és hímekből álló csoportokban, amelyekben mindkét nem tagjai több partnerrel párosodnak, és valamennyi nőstény egyidejűleg válik szexuálisan befogadóvá, a hímek számára nehéz lesz biztosítani egy adott nőstényhez való szexuális hozzáférést. Egy 19 különböző fajú főemlőst vizsgáló metaanalízis során azt találták, hogy annak mértéke, hogy a domináns hím válna-e valamennyi utód apjává, fordítottan arányos a nőstények szinkronciklusának mértékével. Más szóval egy domináns férfinak kisebb kontrollja van a reprodukció felett akkor, amikor a nőstények egyidejűleg lesznek szexuálisan fogékonyak.
Sorozatos kétségek
"Egyre többen megkérdőjelezik azonban ennek a jelenségnek és a magyarázatoknak a racionalitását. Egyrészt az eredeti tanulmány módszertani alapon kritizálható. Másrészt több, embereket, illetve különböző állatfajokat vizsgáló kutatásnak sem sikerült alátámasztani a korábbi megállapításokat" – írja Alvergne.
Matematikai elemzések során a kutatók arra jutottak, hogy bizonyos fokú összehangoltság idővel várható a nők reprodukciós állapotának eltolódása miatt, de ez nem feltétlenül az alkalmazkodásról szól, vagyis a szinkronitást, illetve a ciklusok közötti átfedést egyelőre a véletlen egybeeséssel érdemes inkább magyarázni.
Több kritika rámutatott a szinkronitás evolúciós magyarázatának korlátaira. Egyes tanulmányok például a ciklushossz eltérésének jelentőségét hangsúlyozzák, ami a szinkronitás evolúciójának matematikai képtelenségére utal. Egy mélyreható elemzés, ami a menstruációs ciklusok eloszlását vizsgálta az iparosodás előtti társadalmakban, feltárta, hogy a ciklus kezdetének, illetve hosszának változékonysága inkább a nők életének idioszinkráziájától (a normálistól eltérő sajátságoktól) függ, amibe beletartozhat például a sikertelen terhesség, az energia-egyensúly és a pszichológiai stressz.
Egyelőre marad városi legenda
"Valóban szimpatikus az a feltételezés, hogy a menstruáció vagy (sok főemlős esetében) a ciklus összehangoltsága egy adaptív folyamat, hiszen azt sugallja, hogy az evolúció azoknak a nőstényeknek kedvezett, akik a hímek szexuális dominanciájával szemben együttműködtek. Ugyanakkor bármennyire is kiábrándító, elég egyértelmű bizonyítékok utalnak arra, hogy ez nem több, mint egy régi tanulmányból származó következtetés, ami azóta városi legendává nőtte ki magát" - összegez a szakértő.
