A megkérdezettek 43 százaléka bevallotta, a fájdalom ellenére is tovább viseli a kényelmetlen futócipőt, kétharmada pedig addig nem cseréli le azt, amíg viselhetetlen lesz – írja a Daily Mail. Ráadásul vannak, akik egyszerűen azért döntenek így, mert a cipő nagyon jól néz ki, vagy túl divatos ahhoz, hogy másra váltsanak. Szűcs Csabát, a Spuri futóbolt szaktanácsadóját, üzletvezetőjét – és magyar maratoni csúcstartót – kérdeztük, hogy milyen következményei lehetnek a hanyag hozzáállásnak. Hasznos tanácsokat is kaptunk futócipő vásárlásához.
Így jár, aki kockáztat
A brit kutatás szerint a válaszadók 13 százaléka kénytelen volt hosszabb ideig szüneteltetni vagy végleg feladni a sportolást, mert figyelmen kívül hagyták a panaszaikat, amik előbb-utóbb rosszabbra fordultak. A lábszakértők szerint a legjellemzőbb problémák, amiket a nem megfelelő sportcipőhasználat okoz: a lábszár-, sarok-, boka- vagy derékfájdalom és a térdbántalmak. Ezt a felmérés is igazolta: a lábszár- és a derékproblémákról a résztvevők 10 százaléka számolt be, többeknek abba kellett hagyni a futást térdszalagsérülés miatt, a megkérdezettek negyedének pedig vízhólyagok lettek a lábán.
Hiába cél tehát az egészséges életmód, egy kényelmetlen, lábunkra nem passzoló cipővel csak árthatunk magunknak. A válaszadóknak mindössze 19 százaléka hordott alaposan letesztelt és tökéletesen passzoló edzőcipőt, míg 33 százalékuk internetről rendelt, így fel sem próbálta azt, tíz százalékuk nagybevásárlás során, spontán tett szert egy pár edzőcipőre, és 18 százalék kevesebb mint 25 fontot (kb. 10 ezer forintot) költött a lábbelire. És még a problémák ellenére sem megy olyan könnyen a búcsúzás: a megkérdezettek kétharmada azt mondta, csak a nagyon elnyűtt cipőtől válik meg, hét százalékuk márkája miatt nem szabadul meg a kényelmetlen lábbelitől, hétből egy ember pedig a fájdalmak ellenére is megtartotta a cipőjét, mert annyira jól néz ki.
Nálunk jobb a helyzet?
Magyarországon a futóélet nagyon dinamikusan fejlődik, az elmúlt két évtized alatt megtöbbszöröződött a rendszeresen futók száma. Az emberek rájöttek, hogy ez a legegyszerűbb és legszabadabb formája annak, hogy fitten tartsák magukat; nem kell hozzá se edzőterem, se partner, és maga a tevékenység még ingyenes is. Fontos azonban, hogy beruházzunk egy kényelmes lábbelire, ha szeretnénk elkerülni a komoly sérüléseket. Jó cipőt lehet kapni már huszon-párezer forintért is, ami biztonságunkért és egészségünkért cserébe nem is olyan nagy ár.
„Úgy látom, hogy az emberek egyre tudatosabban szerzik be az edzéshez szükséges felszerelést és a futócipőket, de ez elsősorban a tapasztaltabb, haladó futókra jellemző. Amikor ugyanis kimegyek a Margitszigetre, azt látom, hogy egy-egy futó a mozgása alapján biztosan nem most van kint először, a lábbelije viszont közel sem edzőcipőnek, hanem inkább kényelmes utcai viseletnek nevezhető. Mintha hasraütésszerűen vásárolta volna, vagy úgy gondolta, ez volt otthon, ez majd jó lesz futáshoz is” – mesélte a Díványnak Szűcs Csaba.
Mi a baj ezzel a hozzáállással?
„Az ízületeket rendesen megterhelheti egy rossz cipő, hiszen futás közben minden egyes lépésnél testsúlyunk legalább kétszerese nehezedik az alsó végtagokra – elsősorban a lábfejre. Ha a cipőnek nincs megfelelő csillapítása, a kezdőknél vagy hobbifutóknál komoly ízületi panaszok és gerincbántalmak jelentkezhetnek. Az ő mozgásuk ugyanis még nem olyan iskolázott, inkább trappolnak vagy szökdelnek, vagyis jobban verik a lábukat a talajhoz, ráadásul kevésbé vannak hozzászokva a terheléshez, mint a rutinos futók, ezért fontos, hogy kímélje a lábukat a cipő” – figyelmeztet Szűcs Csaba.
„Előfordul, hogy bejön valaki az üzletbe, és egy egyszerű, olcsó cipőt szeretne, mert ő még csak most fog belevágni a rendszeres edzésbe, vagyis nincs szüksége komoly lábbelire. Mint ember, teljesen megértem ezt a gondolkodást, hiszen lehet, hogy három alkalom után úgy dönt, ő mégsem szeretné ezt csinálni, így csak kidobott pénz lenne az egész próbálkozás. Szakemberként azonban kötelességemnek tartom figyelmeztetni a kevésbé tapasztalt vásárlókat, hogy pont az elején lenne igazán fontos a kényelem és a megfelelő védelem.
Vannak ugyanis, akik sok év lustálkodás és ülő életmód után, esetleg tíz-húsz kiló súlyfelesleggel döntik el, hogy változtatni szeretnének, mozgásuk még bizonytalan, fegyelmezetlen, ami szintén hathat az ízületek állapotára. Ilyenkor tehát különösen fontos lenne nem egy fatalpú cipőben nekifogni a mozgásnak, ha nem akarjuk, hogy az esetleges fájdalmak miatt rögtön el is menjen a kedvünk az egésztől. Azt szoktam mondani, hogy ha valaki futásra adja a fejét, legalább egy olyan cipőt vegyen, aminek a sarkában van csillapítás, ilyet 15 ezer forint körül már kapni. Az már mindegy, hogy gél, szivacs vagy levegő, de valami legyen legalább a sarokrészen, mert az esetek 95 százalékában a sarkára érkezik az ember, és onnan gördül át. Persze nem árt, ha a cipő elejében is van csillapítás, nyilván az profibb cipő, nagyobb védelemmel, de ezek 20 ezer forint alatt nem beszerezhetők” – tette hozzá Szűcs.
Mire kell figyelni?
„Az első fontos szempont cipőválasztáskor, hogy milyen talajon futsz. A futógép, a beton, a földút, a rekortán mind egyfajta talajnak felel meg, amikre ugyanaz a fajta betonfutócipő való. A másik lehetőség, ha terepen futsz, valódi terepen, sárban, köves talajon, erdőben, akkor terepfutócipőt kell venni” – magyarázta Szűcs Csaba. „De ugyanilyen fontos kérdés, hogy milyen az ember lába, van-e lúdtalpa, bokaproblémája, vagy nincs. Túl magas-e a talpboltozata – ami egyébként ritka –, vagy normális, esetleg alacsony. Aki jót akar magának, annak a termék márkája, színe vagy ára helyett elsősorban ezeket a szempontokat kellene figyelembe vennie” – mondta a szakértő.
„Vannak persze más tényezők is, de azokra már nem külön típust, hanem kifejezetten egy-egy megfelelő cipőt kell keresni, például ha valakinek széles a lábfeje, akkor olyan cipőt, ami szélesebb kaptafával készült. Ezenkívül minden márkának van úgynevezett támasztott cipője, ami azt jelenti, hogy a cipőnek és a talpbetétnek a lábfej belső oldalát tartó részét keményebbre gyártják, így az megfelelő tartást biztosít például bokasüllyedés esetén is. Természetesen egy felnőtt embernek nem lehet a mozgásszervi problémáját csak úgy hipp-hopp rendbe tenni, de abban lehet segíteni, hogy ez az állapot ne romoljon” – említette a szaktanácsadó.
„Egy futócipő ráadásul a különböző futóstílusokhoz is tud alkalmazkodni, a futóstílust pedig a szaküzletekben a megfelelő műszerekkel és futóteszttel meg tudják állapítani. A pronáló stílus az, amikor a futás során a lábfej befelé billen, így a becsapódás utáni pillanatban a lábboltozatra fokozott terhelés esik. Ez általában a lapos lábboltozatú futókra jellemző, akiknek stabilizálóval és mozgáskontrollal, illetve dupla sűrűségű középtalprésszel kialakított futócipő az ideális, ami fokozottan védi a lábat a bedőlés ellen, illetve erős tartást biztosít.
A szupináló (kifelé dőlő) stílus az, amikor valaki a külső talpívén fut, így a sarkának egy kis részére összpontosul a becsapódás ereje, és futás közben túl nagy ütődést kénytelen továbbítani a lábfeje, amit a láb boltíve képtelen elnyelni. A szupináló stílus a magas lábboltozatú futókra jellemző, így nekik a semleges vagy párnázott cipő a legjobb választás, mert a puhább középtalprész több védelmet biztosít a láb boltíve számára. A normál lábboltozatú futók stílusa neutrális, amikor becsapódás után a test ideális íven gördül a saroktól a lábujjig, és nem terheli túl sem a belső boltívet, sem a sarkat és a külső talpívet” – fűzte hozzá Szűcs Csaba.
A méret is lényeges
A Podiátriai és Lábsebészeti Társaság szakértői azt tanácsolják, a cipőnek legalább egy centiméterrel hosszabbnak kell lennie a leghosszabb lábujjnál, és a cipőpróbára ajánlott délutáni vagy esti órákban sort keríteni.
„Érdekes, hogy a legismertebb márkák, például a Nike, az Asics vagy az Adidas alulméreteznek, ezért a lábméretünkhöz alapból hozzá kell adni legalább egy vagy másfél számot. Cipőpróbánál figyeljük meg, hogy akkor is marad-e elegendő szabad hely (kb. 2-3 mm) a cipő orránál, amikor felállunk és sétálni kezdünk. Amikor ugyanis a testünk másfél-kétszerese nehezedik a lábunkra, a kereszt- és hossziránti boltívek megsüllyednek, vagyis a lábfej jobban szétterül. A lényeg, hogy a cipő ne lötyögjön a lábfejen, de ne is feszüljön” – javasolja a szakértő.
