Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az okokat már jól ismerjük: mozgásszegény életmód és helytelen táplálkozás.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legutóbbi jelentése szerint az elmúlt három évtized alatt mintegy négyszeresére nőtt a cukorbetegséggel küzdők száma, ami többek között a mozgásszegény életmódnak és annak köszönhető, hogy – különösen az alacsony és közepes jövedelmű országokban – ma már sokkal könnyebben és olcsóbban beszerezhetők a magas cukor- és zsírtartalmú élelmiszerek mint korábban.
A felmérés szerint 1980-ban 108 millió cukorbeteg élt a földön, 2014-re azonban kb. 422 millióra nőtt a betegséggel küzdők száma. A globális népességnövekedést is számításba véve a diabétesz tényleges előfordulása 4,7 százalékról 8,5 százalékra ugrott, azaz szinte megduplázódott. A megfigyelésekből az is kiderült, hogy 2012-ben másfél millióan haltak bele cukorbetegség okozta egyéb betegségekbe, míg további 2,2 millió haláleset a magas vércukorszinttel hozható összefüggésbe.
A 2-es típusú diabétesz korábban szinte kizárólag a felnőtteknél fordult elő, negyven éves kor alatt csak nagyon ritkán, ma viszont már a gyerekek körében is igen gyakori jelenség, amiért a modern életmódbeli változások, a tunyaság, a túlzott cukor- és zsírfogyasztás, illetve az ebből adódó elhízás tehető felelőssé. De az is bizonyított, hogy a kiskorukban inaktív és túlsúllyal küzdő gyerekek esetében különösen magas a cukorbetegség későbbi kialakulásának esélye.
„Az élet korai szakaszában, amikor kialakulnak a táplálkozással és a testmozgással kapcsolatos szokások, és amikor az energiaegyensúly hosszú távú szabályozását programozni lehet, lehetőség nyílik a beavatkozásra, hogy csökkentsük az elhízás és a 2-es típusú diabétesz kialakulásának esélyét. Mindezt azonban csak társadalmi megközelítéssel és összefogással érhetjük el, ahol minden egyes ágazat szisztematikusan figyelembe veszi az egészségügyi politikák hatását a kereskedelemre, a mezőgazdaságra, a pénzügyre, a közlekedésre, az oktatásra és a várostervezésre" - áll a jelentésben. A szakértők szerint például az egészséges táplálkozás és rendszeres testmozgás hatékonyabb iskolai keretek között történő oktatása, vagy a várostervezésben a kerékpározásra és a gyaloglásra való ösztönzés is sokat segíthet a cukorbetegség terjedésének visszaszorításában.
A WHO jelentése arra is kitér, hogy a cukorbetegség kialakulása sokkal gyakoribb az alacsonyabb jövedelmű társadalmakban, holott korábban ez éppen fordítva volt. Ez pedig azért is ad aggodalomra okot, mert az elszegényedett területeken nem, vagy nagyon nehezen szerezhető be az inzulin, ami azt jelenti, hogy a cukorbetegséggel küzdő lakosok esetében fennáll további szövődmények kialakulásának a veszélye.
