Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A csodaszerek nem segítenek, a cápaporcpor sem, sőt, még a cápák is lehetnek rákosak, és még nyolc tévedés a daganatos betegségről.
A rák az egyik olyan betegség, melytől mindenki retteg – így nem is csoda, ha hozzáértők és hozzá nem értők egyaránt kifejezetten sokat foglalkoznak vele, tehát már kellőképp sok tévhit és részigazság kering róla a neten. Hogy ön is tisztábban lásson, az I Fuckin' Love Science tudományos blog összeszedte a 10 legismertebbet, és jól helyrerakta őket.
1. tévhit: a rák a modern kor betegsége
Sajnos a rák nem csak néhány 10- vagy 100 évvel ezelőtt ütötte fel a fejét: egyiptomi és görög tudósok felfedezték már a betegség jeleit 3000 éves csontvázakon is. Hogy akkor a történetírásban miért nem szerepel többször a kór? Ennek az az oka, hogy az ókorhoz és középkorhoz képest, a modern orvostudománynak köszönhetően mára jelentősen megnövekedett az átlagéletkor. A rák kialakulásának kockázatát az is erősen növeli, hogy az öregedéssel a sejtek DNS állománya természetes módon roncsolódik. Így az ókor embere, a maga 30-40 éves átlagéletkorával nem igazán ezzel a betegséggel küzdött. Ráadásul ott volt a rengeteg egyéb gyilkos kór, melyek rendre tizedelték az emberiséget, ezzel sokszor esélyt sem adva a rák kialakulásának.
Ez persze nem jelenti azt, hogy napjainkban ne lenne gyakoribb a rák, hiszen mind az életmódunk, mind atáplálkozási szokásaink rejtenek rizikófaktorokat, amik a megnövekedett életkorral összeadva erősen növelik a kialakulás valószínűségét.
2. tévhit: léteznek rákellenes szuperételek
Most őszintén: ha lenne olyan gyümölcs, zöldség, sajt, hús, vagy akár műanyag zacskó, aminek a fogyasztásával meg lehetne akadályozni, akár vissza lehetne fordítani a rák kialakulását, akkor nem az lenne az első, hogy a betegek és a hozzátartozók ezt ennék, innák, és már rég nem is ismernénk ezt a kórt? Természetesen mindig van, amiről ezt hirdetik, jobb esetben jóhiszeműen, rosszabb esetben azért, hogy óriási összegekért lehessen árulni a kétségbeesetteknek, sajnos azonban tudományosan egyetlen ételről sem sikerült bizonyítani, hogy komoly segítséget jelentene a küzdelemben.
Az áfonya, citrom, fokhagyma, brokkoli, cékla, vagy éppen a zöld tea természetesen nagyon egészséges, de nem csodaszerek: fogyasztásukkal elérhetünk ugyan egy kiegyensúlyozottabb táplálkozást, ami segíthet a kór elkerülésében, de nem a meglévő betegség meggyógyításában. Ahogyan a rák sem csak és kizárólag egyetlen helyen és egyetlen formában jelenik meg, így a kezelése sem oldható meg sajnos egyetlen szuperétel fogyasztásával. Ez a kifejezés csupán marketingfogás, amivel a termék még jobban eladhatóvá válik.
3. tévhit: a savas étrend rákot okoz
Ez a tévhit abból a tényből táplálkozik, hogy a rákos sejtek közvetlen környezete sokszor savasabb, mint a többi rész. Ennek oka, hogy a beteg területek több energiát és oxigént használnak, mint az egészséges szövetek. Emellett az is tény, hogy a különböző élelmiszerek különböző kémhatást mutatnak az emberi testben.
A vér pH-értékéért a vese felel. Az egyensúly itt is nagyon fontos, így a vér savassága csak nagyon behatárolt keretek között mozoghat, amit a kiválasztó szerv biztosít is. Előfordulhat olyan betegség, melyben a vese és a tüdő nem működnek megfelelően: ennek a kórnak acidózis a neve, és akár halálos is lehet.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vér savasságát étrenddel befolyásolni lehetne (lúgosító diéták, heló!), még akkor sem, ha sok zöldséget és gyümölcsöt eszünk. Ugyanakkor, ha ezt tesszük, akkor egészségesebbek és fittebbek leszünk, a megfelelő táplálkozással pedig csökkenthetjük a rizikófaktorokat. De önmagában a savas vagy lúgos étrend nem befolyásolja a szervezet pH-ját olyan mértékben, hogy az problémát okozna.
4. tévhit: a rák „édesszájú”
Létezik egy olyan elképzelés is, hogy a rák nagyobb valószínűséggel alakul ki azoknál az embereknél, akik több cukrot fogyasztanak, tehát ha csökkentjük vagy elhagyjuk a cukor bevitelét, akkor csökken a rizikófaktor is. Ez tulajdonképpen igaz, de persze ez sem abban a formában, ahogyan azt sokan gondolják.
A háztartásban használt kristályos cukor, vagyis a szacharóz összetapadt glükóz (vagyis szőlőcukor) és fruktóz (vagyis gyümölcscukor) keveréke. Ez a két anyag pedig megtalálható a gyümölcsökben és a zöldségekben is. ráadásul a szénhidrátokat is cukorrá bontja a szervezet, hiszen ez az üzemanyaga a működésének. Azzal tehát, ha kihagyjuk az étkezésből a cukrot, még nem vonjuk meg azt a rákos sejtektől.
Ezzel egyébként sem tennénk jót, mert a test nem válogat a sejtek között. Igaz, hogy a betegséggel fertőzöttek nagyobb mennyiségben vesznek fel cukrot – mivel intenzívebben működnek, ahogy ezt az előző pontban, a savas környezetnél már leírtuk – de ha lecsökken az üzemanyag mennyisége, akkor is kapnak belőle, és akkor is többet, mint az egészséges sejtek.
Hogy akkor miért igaz mégis a tétel? Mert a cukor kihagyása szintén sokkal egészségesebb, kiegyensúlyozottabb étrendet eredményez, amiben remélhetőleg több a gyümölcs és a zöldség is. ez pedig – tehát nem a cukor hiánya, hanem az egészséges étrend – csökkentheti a rák kialakulásának esélyét.
5. tévhit: a rák egyfajta gombás megbetegedés
Ez megintcsak egy igen érdekes elképzelés. A kiindulópontja az a (legtöbb esetben igaz) megfigyelés, hogy a rákos területek fehérre színeződnek. Ez, és még egy sor más indok vezetett oda, hogy a testben élő Candida nevű gombafajt tegyék felelőssé a kórért. Kezelés gyanánt pedig szódabikarbónát javasolnak, méghozzá igen nagy dózisban.
A gond csupán az, hogy a gombás elmélet nem bizonyított. Az összefüggés valószínűsíthető, így több kutatás is folyik a témában, tehát az elképzelés részben akár még igaz is lehet. A gyógymód azonban semmi esetre sem lesz az. A beinjektált, vagy kapszulában szedett szódabikarbóna ugyanis nagy mennyiségben akár halálos is lehet. Az elképzelés, amiért ezt az anyagot javasolják, hogy a rákos sejtek savas környezetét ez majd jól ellensúlyozza, ezzel pusztítva azokat – de ez a folyamat nem ennyire egyszerű. Egyrészt azért, mert a szódabikarbóna sem csak célzottan, a beteg területeken fejt ki hatást, másrészt a mennyisége sem mindegy. Egy 65 kilós felnőtt nő szervezete naponta 12 gramm szódabikarbónát, vagyis nátrium-hidrogén karbonátot képes tolerálni. Ez pedig a fent említett savasság ellen akkor lenne hatásos, ha a fertőzött terület 1 köbmilliméteres. Ez irreálisan kicsi szám egy rákbetegség esetén, viszont ha a fent említett beteg ennél több „ellenanyagot” juttat a szervezetébe, nem a rák fogja elvinni.
6. tévhit: csodaszerekkel gyógyítható
Sajnos, akármennyire is gusztustalan ez, a betegségek igen jó üzletnek bizonyulnak, és nem, nem a gyógyszergyár-maffiára és a chemtrailes őrületekre gondolunk. Egyesek abból is hatalmas összegeket szakítanak, hogy elhitetik egy-egy eljárásról vagy módszerről hogy az bizony gyógyítja a rákot. Az internet csodás tárháza az ilyen lehúzásoknak, ahol (természetesen ellenőrizhetetlen) történetek szerint a békaböfi vagy a kecskebogyó csodálatos gyógyulást hoz, és csak most, csak önnek már egy lakás árából is megvásárolható.
Tudjuk, a remény nagy úr, de mielőtt bárki bármibe ész nélkül beleugrana, érdemes utánakeresni a dolgoknak, méghozzá tudományos alapon, vagyis, hogy milyen anyagok találhatóak az adott módszerben, miért lehet hatékony. Nem okvetlenül kell tehát a bizarr hangzású módszereket vagy gyógymódokat elvetni, csak éppen nem szabad feltétel nélkül mindent elhinni. És az is fontos, hogy a csodaszerekért ne adjuk fel a megkezdett kezeléseket (és ha bármilyen "gyógyász" ilyet kér tőlünk, tudjuk, hogy na, ő az, akivel nem szabad többé szóbaállni. Mivel a kór gyógyíthatatlan, természetes, hogy mindent ki szeretnének próbálni a betegek, ami segíthet - pontosan ezért fontos, hogy alaposan informálódjanak és utánaolvassanak az anyagoknak, mielőtt azokat használnák. Sok esetben az ilyen "csodaszereknek" semmilyen hatásuk nincs, de az is előfordul, hogy mérgezőek. Hogy akkor miért a sikertörténetek? Minden ember más, így az is előfordulhat, hogy a természetes „gyógymód” valakinek (ideig-óráig) valóban javít az állapotán. De azt nem tudhatjuk, hogy mellette milyen gyógyszereket szedett, milyen diétát követett, esetleg milyen megelőző beavatkozásokon, kezeléseken vett részt, tehát nem látjuk a teljes képet.
7. tévhit: a gyógyszercégeknek nem érdekük, hogy meggyógyítsák a rákot
Ez az elmélet igen régóta, masszívan, és sok kórral kapcsolatban tartja fenn magát, alapvetően azonban nem igazán állja meg a helyét. Az ok pedig nem a gyógyszergyárak embersége, egyszerűen csak a profit. Az összeesküvés-elméletek szerint amíg nem gyógyítják, csak kezelgetik a rákot, az biztos, folyamatos és tekintélyes profitot jelent a gyógyszercégeknek. Ez igaz, de azért azzal is számoljon, hogy ha a gyógyszeripar képes lenne gyógyítani is a kórt, azzal még nagyobbat szakíthatna.
Az elmélet sokszor még azzal is kiegészül, hogy megvan a gyógymód, csak visszatartják azt, vagy az egy természetes folyamat, amihez nem kellenek gyógyszerek, de a lobby egyszerűen elhallgatja azokat, akik hisznek benn, vagy bizonyíthatnák a hatékonyságát. Ez megintcsak a profit miatt nem állja meg a helyét. Ha ugyanis az egyik cég ilyen információra tenne szert, azt nem visszatartaná, hanem világgá kürtölné, hiszen a versenytársaival szemben elképesztő előnyt szerezne. Gyakorlatilag a teljes piac összes többi szereplőjének a rák kezeléséből befolyó profitja a gyógyító céghez vándorolna, ami olyan hatalmas összeg, hogy egyetlen cég sem gondolkozna, hogy meglépje-e a fontos lépést.
8. tévhit: a cápák immunisak a rákra
Ez egy tipikus példa arra, amikor félinformációkra alapozva valaki milliókat hoz össze teljesen hasztalan szerek eladásából. Henry Berm és Judah Folkman egy 1970-es kísérletben bizonyították, hogy a porcokon nem jutnak át a kapillárisok. Tovább is gondolták az eljárást, mégpedig úgy, hogy a porcoknak tartalmazniuk kell olyan anyagot, ami gátolja a kapillárisok növekedését. Ez pedig azt is jelentheti, hogy a rákos sejtek vérellátását lehetne csökkenteni általuk. A kísérletekben bizonyították, hogy a porcokon valóban nem mennek keresztül a kis erek, és a folyamatba a cápákat is bevonták, hiszen a teljes vázszerkezetük porcokból épül fel.
Dr. I William Lane 1992-ben megjelentetett egy könyvet, melyben azt az elterjedt tévhitet lovagolta meg, miszerint a cápák nem lesznek rákosak, amit a fent említett kísérletre alapoztak. Ezt alátámasztandó vizsgálták is a rákos cápák számát, és láss csodát, igazolták is a tézist – bár ez nem tudományos bizonyíték. Ennek hatására a cápák halászata olyan méreteket öltött, hogy a világ teljes állománya 80%-kal csökkent, mivel az emberek sokat fizettek a porcukból készült kapszulákért. Talán nem túl meglepő, hogy Lane doktor is beszállt egy olyan üzletbe, ami cápaporc kereskedelemmel foglalkozott, és bizony szép vagyonra tett szert.
De hogyhogy nem találtak mégsem rákos cápákat? Nos, azért, mert ezek jellemzően a nyílt tengerekben élnek, ahol a vegyi fertőzés szintje alacsonyabb, vagyis ezáltal kisebb a rizikófaktor is. Ráadásul csúcsragadozókról van szó, ami azt jelenti, hogy ha egy példány beteg lesz és legyengül, azt elég hamar megeszik a többiek, így meg azért viszonylag nehéz beteg cápákat találni. A legjobb bizonyíték azonban a tévhit cáfolására az a hír, amiben egy melanomás nőstény cápát vizsgáltak a tudósok, melyről itt olvashat részletesebben is.
A cápaporc-őrületnek azért az élővilág rohamos pusztítása mellett volt két pozitív hozadéka is: az egyik, hogy azóta a világon több tudományos bizonyíték is született az elmélet cáfolatára, valamit hogy Lane doktor cégét 1 millió dolláros bírsággal és bezárással is büntették. Ennek ellenére a tévhit sajnos még mindig tartja magát – a cápák legnagyobb sajnálatára.
9. tévhit: a rák kezelése többeket öl meg, mint ahányuknak használ
A rák jelenlegi kezelési módjai valóban nem a leghatékonyabbak, hiszen gyógyítani még mindig nem képesek a kórt, és a velük járó mellékhatások is brutálisak. Ennek ellenére eddig nem találtak olyan módszert, ami hatékonyabb lehetne a jelenleg is alkalmazott kezeléseknél. A kutatások folyamatosak a témában, ám egyelőre kielégítő megoldás még nem született.
Azt is tudni kell, hogy sok esetben maga a kemoterápia – mely a legtöbb támadást kapja ebből a szempontból – sem hatásos a rák ellen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne értelme. Az 1970-es években a hererákos férfiak esetében 70%-uk esetében bizonyult hatékonynak ez az eljárás, míg a tökéletesítések miatt napjainkra ez 95%-ra is javult. A rákkal küzdő gyerekek esetében napjainkban az esetek háromnegyede gyógyítható, míg ez a hatvanas években csak az esetek negyedében sikerült – ám az akkor gyógyult gyerekek többsége még ma is él.
10. tévhit: a rák gyógyításában nem történt előrelépés
Ez az elképzelés alapvetően téves. Persze lehet azzal érvelni, hogy gyógyítani még mindig nem tudják a kórt, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne történtek volna előrelépések. Az is igaz, hogy egyes területeken – mint a tüdőrák, a nyelőcsőrák, vagy a hasnyálmirigyrák – a fejlődés lassabb, mint másokon, de már az előző pontban is kitértünk rá, hogy micsoda hatékonysánövekedés ment végbe az elmúlt 40 évben a területen.
Ez idő alatt (az Egyesült Királyságban felmért eredmények szerint) a túlélési arány megduplázódott, és ez a tendencia a világ többségén észlelhető. Az új gyógyszerek és a fejlett eljárások remélhetőleg hamarosan hozzásegítik a szakembereket ahhoz, hogy maradéktalanul gyógyíthassák ezt a kórt, bár még ki tudja, mikor jutnak el odáig. A fejlődés a küzdelemben azonban tagadhatatlan, bár az is igaz, hogy ez nem vigasztalja azokat, akik elveszítik egy szerettüket a rák következtében.
