Bubi-tesztelők lettünk, és a pontosság kedvéért naplót vezettünk az élményekről. Menőség használni, nehéz tekerni.
Augusztus 2.
Kedves naplóm! Óriási mázlim van, épp elkaptam a hírt, hogy a Bubit megint ki lehet próbálni, regisztráltam gyorsan, be is kerültem az újabb ezer tesztelő közé. Tekerés!!! Aha, vagyis előtte a papírmunka.
Aug. 6.
Ma kutyafuttában beugrottam szerződést kötni a BKK-val az Etelére. Elég csillivilli irodát alakítottak ki az aluljáróban, tisztára Nyugat-Európában éreztem magam. Az ügyfélszolgálatos csávó ugyan láthatóan eléggé unta magát, de rendes volt, mert legalább kijavította a regisztrációkor elszúrt telefonszámom. Akkor most már tényleg a tekerés jön, ugye?
Aug. 7.
Összekapartam egy cimborát a Délinél, mentünk gyorsan a pályaudvar melletti dokkolóhoz, erre mit kapok a kártya odaérintésekor? „Várjon...Kerékpár nem elérhető" Jó, hát előfordulhat gebasz, nézzük a következőt: „Várjon...Kerékpár nem elérhető" Hmm. Jöhet a 3., a 4., az 5. stb.: „Várjon...Kerékpár nem elérhető. Várjon...Kerékpár nem elérhető. Várjon...Kerékpár nem elérhető". Ügyfélszolgálatot hívtam, persze nincs közvetlen vonal a tesztelőknek, "nyomjameganégyesgombot", meg hasonlók, aztán megszólalt a zene, na jó, erre nincs időnk, hagyjuk. Skera át a Széna térre, ott ugyanez, összeszedtem magam (közben haverom türelmetlen, inná már a rozéfröccsét valahol), felhívtam őket megint. Hosszas várakozás után végre kapcsoltak valakit, aki persze visszahívást ígért.
Jött a visszahívás, kérték az azonosítóim meg a kulcsszót, amit leadtam nekik, újabb várakozás. Aztán kiderült, hogy aktiválni is kellett volna ám a Bubi-kártyám, amiről a kutya se szólt (meg az igen unatkozó ügyfélszolgálatos srác se a regisztrációkor). Na mindegy, aktiválták, jó utat, enjoy your ride. Bringát végül a Margit hídnál vettünk fel: egy csippenés, némi rángatás és már kint is volt a dokkolóból. Beállítottam az ülést, jó húzás, hogy a nyeregcső számozva van, megjegyezhetem, mi lesz a jó beállítás a későbbiekben.
És ekkor jött a trauma: mintha Audiból IFA-ba ülne át az ember. Oké, hallottuk már hírét, hogy nem pillekönnyű versenybringákra kell számítani, mégis megdöbbentő, milyen nagy böszme jószág ez, nehezen indul, még egyesben is (három váltófokozat van), kell a láberő, hogy meglódítsa az ember. De amúgy biztos menő ezzel menni, legalábbis megnézik az embert.
Aug. 8.
Délelőtt mentem vele egy kört az Alleetól az Alleeig a XI. kerületben, egy idős úr kedvtelve kérdezgetett a rendszerről. Később már a melóba utazásba is beillesztettem a bringát, a Gellért téren vettem ki egyet (persze a harmadikat tudtam, mivel az első kettőt nem engedte, vagy legalábbis remélem, nem béreltem egyszerre hármat), és azzal mentem a Margi hídig. A mosoly jóval később, éjjel fagyott le az arcomról. Sürgősen el kellett volna jutnom a Margit hídtól a Városligetig, de jött a rémem: „Várjon...Kerékpár nem elérhető". Őrület. Péntek este volt, türelem zéró, ügyfélszolgálat elérhetetlen, rohadjon meg az egész, mentem 4-6-ossal és földalattival.
Aug. 10.
Teltek-múltak a napok, de még mindig rettegek a telefonos ügyfélszolgálattól, nem mertem felhívni őket. Na, majd holnap...
Aug. 11.
Mivel peregtek a napok, nekem meg augusztus 15-ig produkálnom kellett volna minimum 10x10 perces bringázást a féléves ingyen bérletért, újra nekiveselkedtem a nem egyszerű feladatnak. Az aug. 8. óta működésképtelen Bubi-kártya miatt felhívtam vacsora közben a BKK-t, ekkor derült ki, rosszul dokkoltam a Gellért téren (szóval tényleg három cangát vettem ki), a 3000 forintos egyenlegemet ez le is szívta. Ugyanis ha alkalmanként félóránál tovább használja az ember, akkor kezd el folyni a forint. Irgumburgum után közölték, visszatöltik az egyenlegem, de legközelebb csekkolnám már, dokkolt-e rendesen a kerékpár (sípolás megvan-e, ha megcibálom, kijön-e).
Aug. 12.
A teszt tizedik napján végre gondtalanul élvezhettem a bubizást, eszembe is jutott egy fertelmes szóvicc örömömben (egy Bloodhound Gang album címe). Lassan kialakultak a hajtás közbeni tapasztalatok is. Ahogy az indexesek megénekelték, furcsa dolog ez a három sebesség: az első még túlságosan pörgős, a második már combizmosabb (bár könnyű és gyors váltani a marokváltóval). Mindenesetre érezhetően nagy a bringa súlya, a saját mountainbike-om után iszonyat nehézkes a hajtás, amit azzal kompenzálok, hogy tetűlassan megyek. Ha mégis meghajtom, még hidegfront idején is úgy izzadok, mint vájár a Vértes gyomrában. Ami viszont imádnivaló és szokatlan, hogy van sárvédő. Emiatt gyermeki örömmel hajtok bele minden pocsolyába, hisz semmim sem lesz vizes. Hiányzik ellenben a rugózás, már egy kisebb padkán is nehéz felmenni, az pedig még a legsimább úton is akad Budapesten.
Aug. 14.
Mostmár úgy használom a Bubit, mintha tényleg az életem része lenne, beillesztem az útiterveimbe, villamosról szállok át Bubira, onnan metróra, remekül kiegészíti a tömegközlekedést. A meghajtás nehézkessége persze még mindig nem jó, néha az az érzésem, még a gyalogos is megelőz, de legalább műszaki-technikai probléma nem adódott egy ideje, ha pedig megkapom a bérletet, amivel napi szinten használom a rendszert, szépen hozzácombosodom majd. Számításaim szerint ma meglett a tíz alkalom, még egy elégedettségi kérdőívet kell kitöltenem, és indulhat a buli, megvan a bérlet!
Aug. 15.
Kedves naplóm! Nagy nap a mai, végre eljött a próbaidő vége! A kérdőívet tegnap késő este kitöltöttem, elvileg meglett a 10x10 perces bringázásom is, szóval értesíthetnének a bérletem meghosszabbításáról! Amúgy két fontos tapasztalat még a Bubikról: eső idején nem működik a csengőjük, és ha 45 százalékosnál enyhébb egy lejtő, akkor lefelé is tekerni kell velük.
PS: Ah, újra ki kellett nyitni a naplómat, a BKK augusztus 31-ig meghosszabbította a tesztet! Viszont azt írták, ha máig teljesítettem a feltételeket, nem kell többet tekernem (bár hó végéig érvényes marad a bérletem, úgyhogy fogok, beépült a Bubi szépen az útvonalaimba). Mindegy, már nincs értelme naplót vezetnem, a tesztidőszak még úgyis 2015. április 1-ig tart....
