Joggal gondolhatja, hogy egyértelmű jelei vannak annak, ha túl sokat és túl keményen dolgozik. Ilyen például a fáradékonyság, az általános kimerültség, a nehéz ébredés, a levertség, és ha ezek alapján erre gyanakszik, talán nem is jár olyan messze az igazságtól. De nem biztos, hogy azt is tudja, hogy a test és az elme szokatlan módon is reagálhat egy túlhajszolt időszak után.
Amikor elhúzódik a munka, és a nyomás is egyre nagyobb, előfordulhat, hogy a nap végén kimerültség helyett úgy érzi, pár centivel a föld fölött lebeg (vagy legalábbis úgy véli, megérte a sok belefektetett munka). Mindez addig lesz így, amíg egy napon kiég, és ennek az egészsége látja kárát. Ne hagyja, hogy idáig eljusson, figyeljen az apró jelekre, változásokra, amik felismerésével időben megálljt parancsolhat saját magának.
Joel Peterson, a JetBlue Légitársaság elnöke, régóta a Stanford Üzleti Iskola professzora remek tanácsokat oszt meg ezzel kapcsolatban saját LinkedIn blogján. Mi az Inc. Magazine-on találtunk rájuk, íme pár közülük, amikre érdemes odafigyelni.
Nem olyan kedves, mint gondolná
Mielőtt elkezd elszállni önből minden erő, és az agya is már csak a munkaidő végére tud összpontosítani, elképzelhető, hogy meredeken esik az ön jófejségi faktora az önt körülvevőkkel szemben – akár kollégáról, idegenekről, vagy családtagról legyen szó. Ebben az esetben Peterson azt tanácsolja, kapjon észbe, és ahelyett, hogy leüvölti a fejét felszolgálóknak, utaskísérőknek, ügyfélszolgálatosoknak, inkább köszönje meg munkájukat. Talán önre is pozitívan hat, ha olyanokkal is kedves, akik nehéz munkát végeznek.
Az agya képtelen kikapcsolni
Klassz, ha az embernek sok ötlete van. Az viszont már kevésbé szerencsés, ha folyamatosan mentális mókuskerékben él. Azt gondolja, az a stressz forrása, hogy minden idejét az összpontosításra szenteli, pedig valójában a legtöbb ember stresszhelyzetben csak ugyanazokat az azonos köröket rója újra meg újra. Leragad egy dolog mellett, és nem képes továbblépni - ezt a helyzetet sokan összekeverik a koncentrációval, pedig ez pont az ellenkezője – figyelmeztet Peterson.
Csak sajnáltatja magát
Legyünk őszinték, ha ön egy elsőrangú cég tulajdonosa, elképzelhető, hogy komoly stresszhelyzetekkel kell szembenéznie. De ha csak alkalmazott egy kevésbé elsőrangú cégnél, még úgy is valószínűleg nagyon messze van attól, hogy a legrosszabb helyzetben legyen a Földön. Ha nagyon keményen dolgozik, valóban könnyen elfelejtheti, hogy mi motiválja, mi a perspektíva ebben az egészben. „Ha azonban úgy érzi, hogy nem értékelik a munkáját megfelelően, változtasson környezetén, vagy legalábbis valamennyit a hozzáállásán. Hagyja el az önsajnáltatást, vagy még jobb, ha azokon segít, akik még önnél is rosszabb helyzetben vannak. Higgye el, a végén úgyis rájön, hogy mennyi mindenért lehet hálás” – írja Peterson.
Nem a pillanatnak él
Ismerős, ugye? Leginkább a múlt dicsőségeiről sztorizgat, nem tud továbblépni bizonyos dolgokon, esetleg csak arra gondol, milyen csodás lesz majd, ha nyugdíjba ment és az összes hobbijára lesz ideje. Mind a két eset arra utal, hogy nem a jelenben él, és ettől csak még stresszesebb lesz. Az üzletember szerint a teendő: „jelen kell lenni az adott pillanatban, élvezni a beszélgetést, a találkozást. Az emberek és az újabb kihívások csökkentik az önre nehezedő nyomást.”
Notórius késő
Jó, persze sokunk számára megszokott, hogy elveszítjük az időérzékünket – függetlenül attól, hogy éppen teljesen nyugodtak, vagy nagyon is stresszesek vagyunk. De ha ön azt veszi észre, hogy a szokásosnál gyakrabban csúszik meg az idővel, az annak a figyelmeztető jele, hogy túl keményen dolgozik. Ebben az esetben Peterson azt tanácsolja, harcoljon a tünet ellen: fogadja meg magának, hogy minden egyes találkozóra, eseményre öt perccel hamarabb fog érkezni, ezt az elhatározását mondja el másoknak is, esetleg állítson be magának figyelmeztető jelzést is, hogy időben befejezze amit csinál, és esélyt se adjon magának az ismételt késésre.
