Még egy légitámadás, és elkésünk a színházból!

Olvasási idő kb. 8 perc
Google Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Tel-Aviv lakóiról gyakran mondják, saját kis buborékban élnek - nincs ez másként a háború alatt sem. Steiner Kristóf a helyszínről mesél.

„Köszönöm a Hamasznak, hogy a ma esti légitámadással bebizonyította a pasijainknak: a Tel-Aviv-i nők igenis képesek gyorsan összekészülődni" – írta ki egy barátnőm Facebookra az első légriadó után. Ez az Tel-Aviv-i verziója annak, hogy: „Ez rettenetes volt, ugye mindenki jól van?" Persze vannak olyanok is, akiket felzaklat a szirénazaj, ám az óvóhelyen mindig akad valaki, aki megnyugtatja: „Habibi, félj inkább a lakbéremelkedéstől, ne a rakétáktól!” A Time Out Israel még egy „7 legrosszabb helyzet, amiben légiriadó érhet” cikket is közölt, a listába sorolva a szeretkezést, a kozmetikust, és a „munkahelyi kakálást” is. Most megpróbálom szavakba önteni, hogy van erőnk nevetni is, miközben – nevezzük nevén a helyzetet – bármelyikünkre bármikor rázuhanhat egy rakéta, és miközben összeszorult gyomorrral gondolunk a seregbe hívott családtagokra, barátokra és az ártatlan áldozatokra – nemcsak Izraelben, hanem az egész Közel-Keleten.  

A helyzet dióhéjban

Lassan egy hete, hogy Izrael kozmopolita, tengerparti városa, Tel-Aviv átélte az „új-régi” háború első légiriadóját. Azért mondom, hogy új-régi, mert ugyanaz a régi konfliktus újul ki néhány évente. Amikor pedig beindul a rakétázás, Izrael zsidó és arab lakóinak nagyjából egy percük van az óvóhelyre rohanni – ám a Gázához közel élőknek erre mindössze 15 másodpercük van. A Hamasz rakétáinak 90 százalékát leszedi a Vaskupola védelmi rendszer – egy csodaszerkezet, ami a levegőben megsemmisíti és apró ködfelhővé változtatja a gyilkos rakétákat –, de mi lesz a maradék 10 százalékkal? Ha szerencsénk van, a tengerbe, vagy lakatlan területre csapódnak be. Ha nincs, akkor lakóházakra – ahogy a napokban történt egy nyolcvanéves asszonnyal. A Vaskupola által a levegőben megsemmisített rakéták darabjai szintén potyognak fejünkre, kocsikra, forgalmas utakra, vagy épp – mint itt Tel-Avivban pár napja – benzinkútra zuhannak.

Odaát még szomorúbb a látvány: ártatlanoknak kell meghalniuk a Gázát ért csapások során, az ott élőknek ugyanis nincs Vaskupoljájuk, de még óvóhelyeik se. A Hamasz ilyesmibe nem invesztál, ahogy sok másba sem, az ivóvízet és az áramot is Izrael biztosítja nekik. Ebben a kiélesedett helyzetben a tel-aviviak – zsidók és arabok – igyekeznek az ítélkezést félretéve, közösen elindulni egy jobb irányba. Nem hagyjuk, hogy kipukkadjon a mi kis buborékunk, amelyben bármiféle szörnyűségek történnek is a világban, idebenn mindenki egyenlő.

Fotó: Steiner Kristóf / Dívány
Fotó: Steiner Kristóf / Dívány

Lelki terrorból országos poén

A fal mindkét oldalán vannak emberek, akik a múltbéli sérelmek megtorlását tűzik ki célul, a szélsőségesek között megy a „de igenis mi voltunk itt előbb” vita, és sajnos mindig vannak érzéketlen, lelketlen gazemberek mindkét oldalon, akiknek megnyilvánulásai mindannyiunkra rossz fényt vetnek. Megérkezett az évi rendes Hamasz videóüzenet is: idén azt ígérik, hogy Tel Aviv minden egyes kávézójába, tömegközlekedési eszközére és utcájára öngyilkos merénylőket küldenek. A pszichológiai terrornak szánt kisfilm egy nagyon low budget klip, rémes grafikával és rendkívül hatásvadász szöveggel, ami azért valószínűleg működne egy másik országban – de ideát poén született belőle: az izraeli hadsereg szándékoltan Google-fordítóval "arabított" mondatokkal készített paródiát válaszul. Ezzel párhuzamosan megjelentek a karikatúrák és képregények a "rakétás poénokkal", egy nemzetközi mémmé lett "Biztonsági intézkedések légiriadó esetén" leírásba például belekerült az "Állítsd meg az 'Így jártam anyátokkal' epizódot, nehogy lemaradj valami fontos momentumról a riadó során!' figyelmeztetés is.

Mi a békét választjuk!

Fotó: Steiner Kristóf / Dívány
Fotó: Steiner Kristóf / Dívány

Aki nem itt él, el sem tudja képzelni, hogyan lehetséges élni, dolgozni, aludni és ébredni egy ilyen élethelyzetben, ám az igazság az, hogy Tel-Aviv lakói nemhogy az életről, de a kávéházakról, színházakról, bárokról se mondanak le. A város - ahol a mecset, a zsinagóga és a templom kösz, jól megférnek egymással, ahol muzulmánok és zsidók együtt tanulnak az egyetemeken, és ahol 150 000 ember vett részt a melegfelvonuláson – azt üzeni: „Mi csak békét akarunk!” Rengeteg kávézó függeszti ki a béke jelét, sokan háromnyelvű – héber, arab, és angol – üzenetekkel: „Mi a békét választjuk!”

Persze nem csak Tel-Avivban akadnak, akik nem kérnek a világsajtó és a közvélemény címkéiből: az utak mellett spontán és szervezett tüntetések szerveződnek, az arab muzulmánok és vallásos, vagy épp ateista zsidók együtt cipelik a transzparenseiket: „Arabok és zsidók a békéért!”, közben pedig azt skandálják: „Mi, zsidók és arabok kikérjük magunknak, hogy ellenségnek tekintsenek minket!”

Fotó: Facebook / Peace Neighbors
Fotó: Facebook / Peace Neighbors

Több eséllyel üt el autó, mint öl meg egy bomba

Jaffában, ahol élek rengeteg arab család lakik, a hangulat pedig még két légiriadó között sem puskaporos. A muzulmán árusok a boltokban héber és arab nyelv keverékével köszönnek: „Achla yom!”, és az Izraelben élő, több mint egymillió arab közül is sokan hangoztatják: Izrael nem Palesztína ellen, hanem a terror ellen harcol, és egy emberként siratjuk a civil áldozatokat Gázában. De ebben a hangulatban sem tehetünk mást, mint hogy megpróbálunk alkalmazkodni: az életnek mennie kell tovább. A nagyvárosok társasházainak kapui éjjel-nappal nyitva maradnak, hogy ha légiriadó van, a járókelők fedezékbe menekülhessenek, a lépcsőházakban összegyűlt emberek pedig igyekeznek tartani egymásban a lelket. Igyekszünk felelősségteljesek, de lazák maradni, megtartani az érzékenységünket, de sosem megtörni. Néhány százan ugyan összepakoltak, mondván: külföldön várják ki, mi lesz a vége, ám aki maradt, kicsit úgy van vele: statisztikailag nagyobb esély van arra, hogy elüt valakit egy autó, mint hogy a fejére essen egy bomba. Igen, lesznek, akik életben maradnak, és lesznek, akik meghalnak, de úgysem mi döntjük el, melyik oldalra kerülünk – akkor meg minek görcsöljünk rajta.

Várj, csinálok egy óvóhely-szelfit!

Fotó: Steiner Kristóf / Dívány
Fotó: Steiner Kristóf / Dívány

„Valaki szóljon a Hamasznak, hogy fél kilenc körül kérném az ébresztőt!” – posztolta ki egy férfi a városban baromi népszerű Secret Tel Aviv Facebook oldalra, miután már harmadik napja ébredtünk légiriadóra. A csoportban - ahol rendszerint bébiszittereket, vagy kutyasétáltatókat szokás keresni – több ezren lájkolták a posztot, és miután másnap háromnegyedkor még mindig csend volt, valaki így kommentálta: „A francba, majdnem elaludtam!” Hasonló, „ha elveszítjük a humorérzékünket, mindenünk elveszett” alapon indult el a #BombShelterSelfies trend is: Facebookon, Twitteren és Instagramon fotók százai mutatják, ahogy szülők és gyerekek, szerelmespárok, szinglik és kutyáik mosolyognak bizakodva az óvóhelyen, amíg bömböl a támadást jelző sziréna. Az egész kicsi gyerekek persze nem sokat értenek a dologból, ám hogy az óvodákban ne keltsen pánikot a légiriadó, egyre több óvodában tanítják meg a gyerekeknek a „Piros-dalt”. A „Vörös-szín riadó, vörös-szín riadó, most kicsit veszélyes, így az asztal alá bújunk. Bumm-bumm, hangzik az égben, és fel is állhatunk. Megrázzuk magunkat, mélyet lélegzünk, felkacagunk, és már vége is van.” – éneklik a kicsik mosolyogva az Agadoo című sláger dallamára.

Szárazföldi bevetés - vízipisztollyal

Persze a felnőtteket is szórakoztatni kell valamivel – ilyen a „Tipikus Tel Aviv-i duma a légiriadó során” videó. Évek óta egyre több változatban készül hasonló tematikájú paródia egy-egy szubkultúráról, a „Hülyeségek, amiket heterók kérdeznek melegektől”-től az „Amiket húsevők kérdeznek vegánoktól”-ig. Az aktuális videóban megjelenik a prototípus, aki még a kávéja mellől sem hajlandó felállni, hiszen „Mire való a Vaskupola, ha még mindig az óvóhelyre kell mennünk?”; akad nőci, aki a sziréna üvöltése közben még egy perc türelmet kér a pasijától, mert nem végzett a sminkeléssel; és olyan srác is feltűnik, aki a Tel-Aviv-i utcákon óriási kincsnek számító üres parkolóhelyet foglalja a haverjának, és ettől semmiféle rakéta nem tántoríthatja el. Aki pedig inkább elszakadna a mostanában többnyire rossz híreket hozó webtől, részt vehetett az évi rendes vízipisztoly-háborúban: az Izraeli Nemzeti Színház melletti téren több ezren fröcskölték a vadidegeneket a nagy, színes játékfegyverekből. Ez az a harctér, ahol bár mindenki fegyvert fog, senki sem ellenség. 

Kappucsínó szójatejjel és bombával

Fél füllel a lehetséges légiriadót figyelve, de azért mosolyogva ülünk a kedvenc kávézónk teraszán, a közösségi oldalak mellett a Tseva Adom alkalmazásra is rá-rá pillantunk: a 21. században az okostelefonunkról tudjuk meg, hogy a rakéták – Gázából, és időnként Libanonból és Egyiptomból – úton vannak felénk. Percenként jelez: Ashkelon, Haifa, Jeruzsálem, Tel-Aviv, Ber Sheva, Rishon Le Zion... vörös-szín riadó. Rendelek egy „Táncoló Tevét” (ami egy fergetegesen finom izraeli kézműves sör), és a barátaim közelében egy kicsit elfelejtem a valóságot. Aztán egyszer csak robban valami – kétszer, háromszor, négyszer. A sziréna elmarad – a rakétát északabbra szánták, de a Vaskupola Tel Aviv felett szedte le őket. Néhányan fel-fel pillantanak, mások fájdalmasan csóválják a fejüket, megint mások pedig mit sem vettek észre az egészből. Hozzászoktak. Az élet megy tovább - vélhetően. 

Mindeközben sorra érkeznek a kórházakba a Gázában élő, pajzsként használt sebesültek, a kórházban pedig, ahol a szerelmem gyermekorvos, palesztin gyerekek életmentő szívműtéteit végzik hétről hétre. Nem számít, ha nem azonos politikai véleményünk, az számít, hogy ezek a gyerekek életben maradjanak. 

Iszrael gud pléjsz, ha?

Fotó: Facebook / The Stage

Nekünk pedig ebben a pillanatban életben maradni annyit jelent, mint hogy együttérzéssel, ugyanakkor bizakodva vágjunk bele a napba, miután a légiriadó kiparancsol az ágyból. És azt is, hogy miközben nem adjuk fel a béke reményét,  ne felejtsünk el mosolyogni. Tel-Aviv angolul játszó színházi társulata, a The Stage hat egyfelvonásos komédiával készült, az egyik barátunk pedig játszik az egyik jelenetben, tehát ott a helyünk. Amúgy is ránk fér, hogy pár órára kicsit bezárkózzunk egy buborékba, ahol semmi más nincs, csak barátok, szórakozás, és nevetés. A színházteremben ülve időnként nehéz eldönteni, hogy csak egy a közelben elsuhanó mentőautó szirénáját, vagy a légiriadót halljuk – de a társulat Facebook-oldalán közzétették: a színházterem bombabiztos.

Hazafelé a taxiban ülve hallom, amint a rádió egymás után sorolja a városokat, ahol ebben a pillanatban riadó van. A taxis vigyorogva fordul hátra: „Israel good place, ha?” Mind őszintén nevetünk. Azon, hogy bármilyen elképesztően abszurdul is hangzik ebben a pillanatban, Tel Aviv még most is baromi jó hely. Nem véletlen vagyunk itt – most is.

Fotó: breyette.com

Mi újság Tel Aviv? 

Nem megyek át hírtudósítóba, de - érthető módon - aggaszt, foglalkoztat, és írásra, megosztásra inspirál mindaz, ami körülöttünk történik. A Facebook oldalamon rendszeresen osztok meg híreket, fotókat, és érzéseket a háborúval kapcsolatban, blogomon pedig angol és magyar nyelven is követheti, miújság Tel-Avivban. 

Összeszorult szívvel gondolok a háború áldozataira, és mindazokra, akik megsérültek, elveszítették az otthonukat, barátaikat, családtagjaikat. Nem könnyű megérteni, hogy azon az oldalon is vannak jó emberek, ahonnan az életedet veszélyeztetik nap mint nap. Egyikünknek sem. De ha kiveszik belőlünk a bizalom, akkor tulajdonképpen már bele is haltunk a háborúba. 

Nagyon fontosnak tartom, hogy határozottan kijelentsem: ellene vagyok a háborúnak, és az egyetlen harc amit pártolok, az a párnacsata. Szeretkezz, ne háborúzz!

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Elveszett harmónia

Elveszett harmónia

Előrendelhető a Dívány új könyve, az Elveszett harmónia, melynek segítségével megértheted, hogy a széthullás nem a vég, hanem a kezdet. Tóth Réka Ibolya saját módszerével mutatja meg, hogy a harmónia nem elérhetetlen vágy, hanem az az alapállapot, amelybe te is visszakerülhetsz. Önmagad megértése, valamint a QR-kóddal elérhető meditációk és testtudatos gyakorlatok segítenek a gyógyuláshoz vezető útra lépni, így megszabadulhatsz az ismétlődő mintáktól és a régi szenvedéstől.

Keresd a könyvet az Inda Press Kiadó kínálatában!

hirdetés

Steiner Kristóf
Steiner Kristóf
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Testem

Kiderült: ezért gyakoribb a nőknél a demencia

Az Alzheimer-kór és a demencia különböző típusai évtizedek óta komoly fejtörést okoznak az orvostudománynak, de van egy statisztikai tény, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni: a diagnosztizált betegek közel kétharmada nő. Sokáig ezt a száraz tényt elintézték annyival, hogy a nők átlagéletkora magasabb, így egyszerűen több idejük van megbetegedni. Egy friss, a ScienceAlert oldalon ismertetett kutatás azonban rávilágított, hogy a válasz sokkal inkább a hormonokban, egészen pontosan az ösztrogén hiányában keresendő.

Édes otthon

A dúsan virágzó rózsa titka: ezt a 2 dolgot kell nyáron megtenned érte

A rózsa a kertek örök kedvence, ám a lenyűgöző júniusi virágzás után sok udvarban szomorú látványt nyújtanak a felkopaszodott, elnyílt bokrok. Kevesen tudják, hogy a rózsák képesek lennének egészen a nyár végéig folyamatosan és dúsan ontani magukból a bimbókat, ha a kánikulában nem hagynánk őket magukra. Létezik két olyan kritikus gondozási lépés – a nyári metszés és a megfelelő, célzott tápanyagpótlás –, amelyeket ha elmulasztasz, a növény leáll a virágzással, és minden energiáját a magérlelésre fordítja.

Szülőség

Így nem árt a képernyőidő a gyereknek: ezt a 3 dolgot fontold meg

Ma már nagyon jól tudjuk, hogy nem mindegy, a gyerek mennyi időt tölt a képernyő előtt, azonban úgy tűnik, fontosabb az, hogy mit csinál a képernyő előtt. Amíg a digitális eszköz a gondolkodásban segít, addig hasznos, ha azonban gondolkodik a gyerek helyett, vagy a cél csak az, hogy csend legyen, akkor káros lehet.

Testem

Kiváltható bármivel a naptej? Tények és tévhitek a fényvédelemről

A naptejet nagyon sokan nem szeretik, mert körülményes használni, ráadásul mesterséges anyag, féltik tőle a bőrüket. Sokan étkezéssel igyekeznek a bőrük védelmét erősíteni, vagy úgy érzik, ez a szerv képes megvédeni magát, ahogyan tette évezredeken keresztül, de a helyzet sajnos megváltozott, és ma a naptej használata nem kikerülhető, ha a bőr védelméről van szó.

Testem

Ezért ébredsz magas vércukorral: érdemes komolyan venni a hajnali jelenséget

Sok cukorbetegséggel vagy inzulinrezisztenciával élő ember számára ismerős a bosszantó forgatókönyv: a lefekvés előtt végzett mérés még tökéletes értéket mutat, az ébredés utáni első ujjbegyes teszt viszont indokolatlanul magas vércukorszintet jelez. Ilyenkor a legtöbben rögtön a vacsorában keresik az okokat, és bűntudatot éreznek, pedig a háttérben nem feltétlenül az étkezés áll. A reggeli magas értékek mögött összetett biológiai folyamatok, hormonális hatások és terápiás tényezők is meghúzódhatnak, amelyeket fontos időben felismerni.

Offline

Nem véletlenül van tele állatokkal Frida Kahlo híres képe: drámai események állnak a háttérben

A mexikói születésű Frida Kahlo azon kevés festők közé tartozik, akiknek egyedi stílusát a képzőművészetekben kevésbé jártas szem is gyakran felismeri; és aki saját festői látásmódjával egy olyan vizuális világot teremtett, ami évtizedekkel túlélte őt – népszerűsége pedig a mai napig töretlennek tűnik. Az ikonikus vizualitás mellett azonban a latin-amerikai művésznő karakterével a szenvedés is – már életében – összefonódott, tragikus sorsa gyakran festményeiben öltött formát.

Offline

Neki köszönhetjük a Jancsi és Juliskát: Dorothea Wild ihlette a leghíresebb Grimm-meséket

Amikor a Grimm fivérek nevét halljuk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Jacob és Wilhelm maguk találták ki a gyerekkorunkat végigkísérő, sokszor rémisztő történeteket. A valóságban azonban a testvérpár inkább elszánt gyűjtő volt, mintsem szépíró. Járták a vidéket, történetmesélőket kerestek, a legnagyobb kincsükre pedig közvetlenül a szomszédságukban bukkantak rá. Egy fiatal, élénk képzelőerejű lány, Dorothea Wild nélkül a világ ma sokkal szegényebb lenne: ő volt az a rejtélyes múzsa és mesemondó, akinek a Jancsi és Juliskát, valamint számos más, halhatatlan klasszikust köszönhetünk.

Világom

Aquapark a 17. században: rejtett szökőkutakkal fröcskölte le sznob vendégeit a salzburgi érsek

Képzeljük csak el, hogy a 17. század elején járunk. Elegáns, selyembe és bársonyba öltözött arisztokraták, grófok és püspökök sétálgatnak egy csodálatos barokk kastély kertjében, halk zene szól, az asztalok roskadoznak a finom falatoktól. A házigazda intésére a vendégek helyet foglalnak a márványasztal körül, ám az emelkedett hangulatot hirtelen sikoltozás töri meg: a kőpadokból és a földből váratlanul jéghideg vízsugarak lövellnek a magasba, bőrig áztatva a gyanútlan, merev etikett szerint feszengő úri társaságot. Mindez nem egy modern kandi kamera forgatókönyve, hanem a salzburgi Hellbrunn-kastély mindennapos valósága volt bő négyszáz évvel ezelőtt.

Világom

Messi nem lenne vb-sztár, ha hormoninjekcióit nem fizeti ki a Barcelona

Mindössze 170 centis magasságával gyakran ma is gúnyolódás céltáblájává válik az interneten az argentin futballsztár, Lionel Messi, akinek vb-szereplése máris rekorddöntő: a tornák történelmében a legtöbb gólt szerző játékossá vált a sztár. A magasságával a neten viccelők közt sokan vannak ugyanakkor olyanok is, akik nem tudják, hogy a focista testmagasságába növekedésihormon-hiánya is beleszólt.

Világom

Villámkvíz: felismered egyetlen képről a világ leghíresebb hídjait?

A világ tele van hidakkal, vannak köztük szép, díszes, történelmi emlékek, és vannak robosztus mérnöki csodák. A szárazföldek összekötése hidakkal minden fejlettebb emberi civilizációban jelen volt, és a különböző építészeti korok különféle hidakat hagytak maguk után emlékül szerte a világban. Te vajon felismered a világ leghíresebb hídjait?