Egy jó buli mindig szuper szórakozásnak tűnik: sok alkohol, alkalmi kapcsolatok, remek koncertek vagy a kedvenc DJ-nk - egyszerűen elképzelhetetlen, hogy bárki rosszul érezné magát ilyen körülmények között. Pedig bármily meglepő, páran nem azért mennek oda, hogy másnap elárasszák a Facebookot életük legjobb bulijáról szóló üzenetekkel, hanem dolgozni, és itt most nem az ingyenélő sajtósokról van szó.
A közmegítéléssel ellentétben a hoszteszek nem minden másra alkalmatlan nők, akik ostobák a tanuláshoz és gyávák a pornózáshoz, hanem egyszerűen az átlagnál jobban kinéző fiatalok, akik kihasználják a lehetőséget, hogy nem diákmunkát kell végezniük annyi pénzért, amennyit egyébként egy hétvége alatt vernek el. De azért ezt megkeresni se könnyű.
Ági öt éve dolgozik hoszteszként. "Egy barátnőm tanácsára jelentkeztem egy ügynökségnél, szerencsére egyből meghívtak egy castingra, és azóta dolgozom egy állandó promócióban, és néha alkalmiakban."
Annyit fizetnek, amennyiért még megéri
Hoszteszkedni nem tűnik nehéznek, az alapok nem bonyolultak: mosolyogsz, cetliket osztogatsz, kedvesen pislogsz, és nem küldöd el az anyjukba a legidegesítőbb részegeket sem. Párszor elismételve kiderül, hogy ebből maximum a cetliosztogatás a könnyű. Senki nem mosolyog mindig, kedvesen pislogni is nehéz hajnali 4-kor, különösen arra az emberre, aki már harmadszorra megy oda, hogy elkérje a telefonszámodat. "Ezért pont annyit fizetnek, amennyiért megéri elmenni dolgozni. Konkrét összeget nem mondok, mert változó, de mindig napi bért adnak, akárhány óráról is volt szó valójában. Egyetem mellett semmivel nem tudnék ennyi pénzt megkeresni, pláne kötetlen munkaidővel, mert annyit vállalok el, amennyit szeretnék."
A leggyakoribb problémák egyike, hogy néha még a munkáltatók is úgy gondolják, a hosztesz ugyanaz mint a callgirl, és bizonyos extrákat is várnak. "Sajnos ez ezzel jár. Néha a vendégek fogadása a dolgunk, ahol látnak minket kiöltözve, és azt hiszik, ez azért van, hogy valaki hazavigyen minket később. Ezért alapvető elvárás nálunk, hogy megbízható legyél, és általában idegen nyelvtudást, és bizonyos szintű intelligenciát is elvárnak. Ezért szeretik, ha tanulsz mellette, de legalábbis van másik munkád."
Önismereti tréning
"Rengetegféle emberrel találkozunk, akiket mind meg kell tanulni kezelni. Önismereti tréningnek, és akár antropológiai tanulmánynak is jó lenne. Talpraesettséget, és magabiztosságot ad, amit aztán az élet bármelyik területén fel lehet használni. Megtanultam kezelni bizonyos helyzeteket. Már viccesnek tartom a béna ismerkedési kísérleteket, mert páran tényleg elhiszik, hogy csak rá mosolygunk ilyen szépen. Közös kedvenc történetünk, amikor az egyik fesztiválon odajött hozzám egy fazon azzal, hogy ő elvinne bárhova. Gondoltam, rákérdezek, mire gondol, és kiderült, hogy vasutas, ezért ingyen utazhatnék a mozdonyban. Szívmelengető volt."
A nyári fesztiválok amúgy is sarkalatos pontjai ennek a munkakörnek, mert ott több napon keresztül életre is alig alkalmas környezetben kell csúcsformában lenni, minimális alvással, és a megszokottnál is vállalhatatlanabbul lealjasodott emberekkel. Sokan ezért sem mennének el kedvtelésből fesztiválozni, holott korábban még nagyon élvezték ezeket, mert bár koncerteket nem nagyon látnak, a híres fesztiválhangulatból épp eleget kaptak már.
Néha elszakad a cérna
A töméntelen ártatlan beszélgetés mellett páran tényleg nem tudják, hol a határ, de az erőszakoskodókat persze el lehet küldeni. "Szerencsére munka közben figyelnek ránk, soha nem vagyunk magunkra hagyva. Bár nincs külön verőemberünk, a promócióba beépített férfiaknak ez is a dolguk, és ha bármi történik, akkor közbelépnek. Szerencsére csak nagyon ritkán van erre szükség."
