Ha a kutya bekopog az ajtón, hogy menjek ki szórakoztatni, akkor nem aranyos, hanem simán pofátlan. Szóval irány a kutyaiskola.
Kutyasuliban töltjük a hétvégéket már másfél hónapja. Nem gondoltam volna, hogy nekivágunk egy alapfokú tanfolyamnak, de miután már félig felcseperedve, majdnem öthónaposan kaptuk meg a skótjuhászunkat, muszáj volt valami iskoláztatás után nézni. Így a hétvégi délelőttjeink mostanában a Népszigeti Kutyaiskolában telnek falkafutással és egyéb engedelmességi gyakorlattal. És nem is rosszul.
Március 1-én kezdtünk a Népszigeti Tükör iskola alapfokának, és már a végefelé tartunk, a vizsga előtt. Első alkalommal fura volt az egész suli: egy négyszögletű, erdős területen, néhány kiegészítő között verődtünk az oktató köré egy csoportba, kutyák persze póráz nélkül. Oldalunkon jutalomfalat-tasak, kezünkben klikker. Zsuzsi, az oktató olykor anyának és apának hívott minket, ami eléggé idegesítő volt az elején. A „Szélrózsába!”, meg a „Falkafutásba!” kiáltások meg inkább a katonaságra hasonlítottak, pláne, mert ha nem értünk vissza háromra, jött a következő futós feladat. A vicc, hogy kábé a harmadik alkalomnál már tökre élveztük az egészet, mert jók az órák, jó fejekből áll a csoport, és addigra értettük meg a suli alapjául szolgáló Tükör módszer lényegét.
A népszigeti suliban csoportokra osztva zajlik a tanítás, mellettünk, elkerített részekben két másik csoport is tanul. A mi csoportunk egy szófogadatlan bullterrierből (Igor), két border collie-ból (Dió és Folti), egy kis éretlen golden retriever lányból (Kira), egy szürke középschnauzerből (Graffy), egy fekete keverék fiúból (Pepe), egy makacs beagle-ből (Dumbo), és a mi érzékeny, de domináns skótunkból (Gromit) áll. A gazdik között pedig van vízilabdaedzőtől kezdve iskolás fiún át tévéműsorszerkesztőig sok minden.
Van, aki azért hozta el a kutyáját, mert műtötték, emiatt elkényeztetett lett, de a legtöbb már a bemutatkozáskor elmondta, hogy agilityt és egyéb kutyasportokat tervez. Valójában egyikőnknél sem mentek az alapok sem. Most a hatodik hétvégére meg már eljutottunk odáig, hogy a próbavizsgán szinte mindenki átment.
De hogy kerültünk ebbe a suliba? Pesten akár kutyafuttatókban is összejöhetünk más gazdákkal és kutyákkal, szocializálódás céljából, ami még ingyen is van, de pont egy ilyenben (a Honvéd kórház mögött) hallottam azt a párbeszédet, ami megmutatta, mekkora igény lenne a nagyvárosi gazdik tudatos kutyatartásának minimális oktatására. "Én azért fogok kutyasuliba járni, mert csibészeltetni akarom a kutyámat, hogy rátámadjon emberekre, ha kérem!" - mondta egy 17 körüli lány az öthónapos németjuhászáról. "Ne tedd" - válaszolta egy világító lámpákkal felszerelt vizsla tulajdonosa, de aztán nem úgy folytatta, ahogy vártam volna: "...olyan ember, mint én, aki ért a kutyához, négy másodperc alatt eltöri mind a négy lábát". Nem sikerült elmagyaráznom nekik, hogy mindketten baromságot beszélnek: hisz a kutya nem azért nem támadhat emberre, mert az ember veszélyes rá.
Szóval a kutyasuli ezért is hasznos: mert itt főleg a gazdákat tanítják. Persze sokszor nem ennyire átütően hülye a gazda, van, hogy csak az tűnik fel, hogy a kutyája antiszociális. A kutyafuttatókban is akad eb, aki nem hagyja egy pillanatra sem érvényesülni a másik kutyát, hanem ugatja, megkapja, vicsorog. A gazda ötpercenként rászól, hiába, de azt gondolja, ő letudta a feladatot, és trécsel, cigizik tovább. Persze észre kell venni, hogy az agresszív kutya mellett a félénkebb kutyával is lehetnek gondok. De a lényeg, hogy ebünk visszajöjjön, ha hívjuk, és eligazodjon a kutyafuttatón kívüli városi világban is.
A mi kutyánk, Gromit félénk: mármint a kertben nagy a szája, és jól őrzi a házat, de az utcán már problémásabb. Ebben az is közrejátszott, hogy már félig felcseperedve kaptuk, és kis kerti Maugliként élte át a fontos hónapjait. A kutyát egyébként úgy szereztük, hogy miután az etikettmentes netes kutyahirdetés (például Bátonyterenye) és csalóktól sem mentes eladók világában (Öcsöd, Cegléd) elfáradva inkább tenyésztőkhöz fordultunk, rögtön az első szimpi, szép kutyát megvettük, amit elfogadható áron kínáltak (Kecskemét, Kállay Kriszta).
Gromit más kutyákkal egész jól kijön, mondjuk a csömöri Reflex kutyaiskolába járt óvodába és napközibe, ami 1500 Ft/alkalom (napközire ez egész barátságosnak tűnt, reggel érte jött, este visszahozta az oktató). Viszont az utcai érzékenysége miatt már másik iskolát néztünk a héthónapos kor feletti alapfokra, olyat, ami az érzékenyebb kutyákra is épít, nemcsak az egyszerűbb munkakutyákra. Az is szempont volt, hogy az óra emberi időpontban kezdődjön, ne reggel 9 előtt, és a suli közel legyen hozzánk. Pár perces netes kereséssel találtam rá Korom Gábor Tükör iskolájának a Népszigeti sulijára. Totál mázli, hogy később kiderült, szimpatikus a suli elméleti háttere is.
Itt kezdték Magyarországon először tanítani ezt a szemléletet, hogy nemcsak megtanítod a kutyád, hogy lábhoz jöjjön, feküdjön, hanem elfogadod, hogy a kutya mint egy tükör, megmutatja, milyen gazda vagy, és miben kell még fejlődnöd. Az első órákon gyors iramban átvettünk pár páros feladatot, például naiv szemű gazdatársat kellett jutalmazni, egymás kutyáit bemutatni. Megtanultuk a klikkelést is: ha jól teljesít a kutya, megnyomunk egy kis klikkert, amivel kábé lefotózzuk a sikeres pillanatot, és utána jutalmazzuk. A sok gyakorlat, és együtt töltött hétvége után mostanra már úgy érzem magam, mintha táncsuliba járnék.
Pláne, mert a párom is jön, és felváltva oktatjuk a kutyát. Tök jó a csapat, és ha összeborulunk, mint a baseballmeccsen, és azt kiabáljuk, hogy "Nee!", Héé!", Mit csinááálsz?" már egyre kevésbé égünk egymás előtt, és egyre kevésbé kell röhögnünk egymás bénázásain. A második hétvégén hallgattuk meg a suli vezetőjének, Korom Gábornak a one man show előadását, ami elméletileg megtámogatja a sulit, és amire bárki ingyen benézhet (következő április 19. és 26., délelőtt 10, Árpád Gimnázium, III. kerület).
Kapcsolatrendezésről volt szó főleg, és dominanciagyakorlatokról, ami távolságot állít a gazda és a kutya között: jelölve például, hogy mi a gazda dolga, mi a gazda területe. Korom az előadás után minden érdeklődővel beszélgetett, velem például, aki pedig a sor legvégén álltam, kb egy órát. A beszélgetésből értettem meg, hogy jelenleg Gromitnak nem falkavezérei vagyunk, hanem a lúzerei. Aki ráadásul - mert az érzékenység intelligenciával is együtt jár ennél a fajtánál - rendesen manipulál minket.
Amikor például bekopog az ajtón és jelzi, hogy most nem bejönni akar, hanem én menjek ki vele a kertbe játszani, mert unatkozik, akkor nem aranyos, okos kutyus, hanem simán pofátlan. Cél, hogy merjük rendezni a viszonyunkat, kezelni az ösztöneit: például ki kell jelölnünk a saját területeinket, morogjunk rá rendesen, ha hülyeséget csinál vagy ha átveszi az irányítást.
Ha valakit részletesebben érdekelnek az órai folyamatok, írok pár példát: első hétvégén főleg a behívást gyakoroltuk (a nevét kell kiabálni, és max kétszer a hívószót), másodikon a helybenmaradást, harmadikon a lábnál követést (lábhoz kutyika, ügyes vagy, itt a jutalomfalat), negyediken már terepen azt is gyakoroltuk, hogy a járdáról csak engedéllyel léphet le, ötödiken csoportkerülést, fektetésből ültetést, hatodik hétvégén meg már az alapfok próbavizsgája jött.
Ami a legfontosabb, hogy mindennek elmagyarázzák a hátterét is, hogy a gazdi is értse, mit miért csinálnak. Illetve szólnak ha valaki túl engedékeny lenne (túl szigorúra a csoportunkban nem volt példa). Sok házifeladatunk van, legutóbb japán vacsoráztunk: ülünk a földön, a földre pakolt szuper, a kutyának is szimpi kaják között, eszünk, de elküldjük, ha odajönne dőzsölni. Vagy kijelölünk pár területet, ahova nem mehet. Nálunk ez az ágy és a kertben a virágágyás. A kutyák egyre jobbak lettek a foglalkozások alatt, még a kis makacs bullterrier is áttörést produkált az egyik vasárnap: a gazdi kiabálására hallgatva nem ette fel a földről a kaját, mégha a fejét felette is felejtette, mintha hipnózisban lenne.
Mostanra mindenki helyben marad a csoportból, ha a gazdi kimondja a maradsz vezényszót és vagy öt méterre eltávolodik, és pórázon már többnyire megy a lábnál követés is. Az alapfok-vizsga tananyagát itt lehet megnézni. Az ára tűnhet csak elsőre húzósnak, 50 ezer forint az alaptanfolyam, de más kutyasulival összevetve kijön, hogy hasonló a díjszabás. Itt ezért cserébe 14 alkalommal tartanak másfél órás foglalkozást, összesen hét hétvégén, és aki kimaradt vagy lemaradt, az mehet pótfoglalkozásra is hétközben. A kutyákkal pedig segítők is foglalkoznak óra közben az oktató mellett: Gromitot például, aki már kilenchónapos, és ivarérett lett, sokszor szedik le a csajokról.
Én nagyon elégedett vagyok az oktatónk alaposságával. Rendszeresen megkapjuk emailben is utólag az egész óraleírást. Gyakran úgy csinálom a házit, hogy közben a telefonomon ellenőrzöm a részletezést, hátha az órán nem jól fogtuk a gyakorlatok közben. Remélem, átmegyünk a vizsgán, mert a cél az, hogy ledolgozzuk mindazt azt a hátrányt, hogy későn került hozzánk, hogy érzékeny, hogy még el is kényeztettük. Persze amellett, hogy bármikor hallgasson ránk, hogy őszinte legyek, az sem mellékes szempont, hogy életmódórákra járhassunk majd frizbizni. Amihez át kell jutni az alap és középkfokú vizsgán is.
Update: Ma vasárnap délben levizsgáztunk, és pont fordított eredmény lett, mint ahogy indult a tanfolyam. Igor, a bullterrier, és Kira, a golden retriever a csapat kezdetben legszétszórtabb tagjai 90 pont fölött teljesítettek a 100-ból, a két border collie és a mi collienk 85 pont alatt, de átmentek. A többiek 70 pont alá csúsztak. Ők pótvizsgáznak.
