Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mutatunk két fogyókúrás könyvet, elvileg mindkettővel veszíthet súlyt, és közben senyvednie sem kell.
A paleolit életmódról több szakácskönyv is megjelent, a netes verziókról nem is beszélve. Ebben a témában készült Posta Renáta Paleolit konyha hedonistáknak (Jaffa Kiadó) című könyve is, ami fogyással kecsegtet, legalábbis azokat, akik egyáltalán tudják, mi az a paleolit táplálkozás, életmód. Akinek ugyanis fogalma sincs erről, az garanáltan nem ebből fogja megtudni.
Aki viszont már egy kicsit is otthon van benne, az találhat benne egy jó kis bevásárlólistát. Az nincs pontosan felsorolva a könyvben, hogy mit lehet és mit nem lehet enni, de kapunk egy táblázatot, amiből kiderül, hogy mit mivel helyettesíthetünk és azt hol lehet megvenni vagy elkészíteni. Iszonyú idegesítő ugyanakkor, hogy nem sikerült megfelelő betűtípust választani a kiemelésekhez, egyszerűen úgy néz ki, mintha a tördelő egy részeg délutánon állt volna munkába.
A könyvet lapozgatva viszonylag hamar eljutunk a receptekig, de még előtte kapunk egy jó kis felsorolást arról, hogy hány főre szólnak a mennyiségek és hogyan érdemes nekiindulni a főzésnek, ami azért a gyakorlatlan szakácsoknak nagy segítség lehet. A recepeteket étkezések szerint bontották, a reggelik után jönnek a levesek, és itt adunk is egy újabb plusz pontot a szerzőnek, amiért foglalkozik a levesbetétek kardinális kérdésével. Az alapreceptek egyébként a könyv minden fejezetébe bekerültek, így megtanulhatunk palacsintát, gofrit vagy tortaalapot készíteni, meg persze kenyeret, ami majdnem minden paleósnál lényeges kérdés.
Mondjuk, a hasábrépának mi biztos nem szenteltünk volna két oldalt, viszont beszámítottuk kárpótlásként az italrecepteket, mert ezekkel jóval olcsóbban kijövünk, mintha az aranyárú bolti verziókat vennénk meg. Abban sem éreztünk sok újdonságot, hogy valaki már megint leírta a húsleves vagy a halászlé elkészítését, a marhasteakről vagy a ropogós kacsacombról már nem is beszélve, mert azt már megtette Horváth Ilona és F. Nagy Angéla is, jó rég. Ezek mellett viszont kapunk egy rakás hasznos receptet, a kérdés csak az, megér-e 3990 forintot 85 recept, ráadásul úgy, hogy legtöbbjüket a neten is megtaláljuk. Bárhogy is, Siményi Gergely fotós nevét érdemes megemlíteni, mert olyan guszta fotókkal illusztrálta a könyvet, hogy legszívesebben azonnal hazaszaladtunk volna főzni.
Minden negatívumát figyelembe véve sem olyan rossz könyv ez, például odaadhatjuk ajándékba egy olyan családtagnak, akihez sokat járunk, viszont általában semmi értelmeset nem tud főzni nekünk.
Nemrég került a kezünkbe Angela Dowden 5:2 diéta böjtnapokra – 100, 200, 300 kalóriás receptek (Kossuth Kiadó) című könyve. A szerző táplálkozási szakértő, és a könyv fülszövege szerint „szakértőként dolgozott az élelmiszeriparban nyolc éven át. Vizsgálta a darált húsokban lévő zsírmennyiséget, és lerántotta a leplet a legújabb sztárdiétákról". Egyébként a Daily Mail, a Daily Mirror és a Daily Telegraph munkatársa.
A koncepció szerint heti 5 napon át bármit ehetünk, 2 napig viszont böjtölni kell. Ezeken a napokon 500 kalóriát ehetnek a nők és 600-at a férfiak, ami a kevésnél is kevesebb, de az ígéret szerint tartós eredményt érhetünk el vele koplalás nélkül. A diétát, ami heti fél kiló fogyást ígér, persze nem Dowden, hanem két angol találta ki. Dr. Michael Mosley ugyan orvosként végzett, de az elmúlt 25 évben a BBC történelmi adásainak producereként dolgozik, Mimi Spencer újságíró pedig több női lapba publikál.
A könyvben nemcsak recepteket találunk, hanem a diéta lényegét is. Megtudjuk, miért egészséges, és kapunk egy 4 hetes étkezési tervet is. Az egyik napi fogyasztás például így alakul: 1 áfonyás, korpás muffin (142kcal), egy alma és egy mandarin (75kcal), vörös márna sült paradicsommal (287kcal). De van olyan ebéd, amikor összesen 1 evőkanál tzazikit lehet enni 10 deka zöldpaprikával és uborkával. A kényeztessük magunkat részben kapunk egy csomó ötletet arra, hogy miket ehetünk 50 kalóriáig, és mit 100-ig.
Ezután következnek a receptek. Ezekkel az egyik legnagyobb baj az, hogy nem derül ki, az adott recept hány főre számolandó (de nyilván el lehet osztani az adagok számával a receptet), illetve nagyon sok olyan alapanyagot használ a szerző, ami Angliában könnyen beszerezhető, nálunk viszont a kevéssé elterjedt, ráadásul drága kategóriába esik. Hogy csak néhány példát említsünk: aligha kapható az átlagüzletekben fésűkagyló, óriásgarnéla, óriás laposhal és vörös márna, de a hoiszinszósz beszerzése sem egyszerű. Ennek ellenére az ételek szépek, izgalmasak és érthetően vannak leírva. A könyv végén egy kalóriatáblázatot is kapunk, de ne ebből induljon ki. A lágy sajt light bármi lehet, és persze termékfüggő, hogy éppen melyik 47 kcal. Az sem derül ki, hogy a megadott mennyiség 100 grammra szól-e vagy a megadott adagra, ebben az esetben 30-ra.
A könyvet azoknak ajánljuk, akik a böjttől függetlenül szeretnének kevés kalóriájú, finom ételeket enni.
