Bébiétel-diéta: csak két kilót fogytam, de megutáltam az evést

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Ha Lady Gagának és Madonnának jó volt, gondoltam, rajtam a sor, kipróbálom a celebek személyi edzőjének módszerét. Nem volt jó hetem, de legalább megtanultam, mennyire jó dolog rágni. Ilyen a bébiétel-diéta.

Akad, aki a csírában, más a gyümölcsturmixokban hisz, és van olyan is, aki a bébiétel-diétában látja a fogyás kulcsát. A módszer állítólag a celebek közkedvelt személyi edzőjétől, Tracy Andersontól származik, és a legtöbb diétához hasonlóan rövid idő alatt elérhető jelentős súlyveszteséget ígér. Állítólag kipróbálta már maga Jennifer Aniston, Madonna és Lady Gaga is. Már csak rajtam volt a sor. 

Erőt vettem magamon, és elhatároztam, hogy egy héten keresztül keményen fogom magam és csak bébiételt eszek, vigyázva arra, hogy a napi adag ne haladja meg az 1000 kcal energiamennyiséget (eredetileg 600-nál kellett volna megállnom) . A súlyomat pedig minden reggel, közvetlenül felkelés után lemérem és feljegyzem. Hamar kiderült, hogy a szigorú diétát nem tudom kivitelezni, ezért már a legelején engedélyeztem magamnak némi nyers zöldséget – persze, csak módjával. De a diéta így sem volt fáklyásmenet. Elmondjuk, mire számíthat, aki belevág.

11

Galéria: Bébiételek

Fotó: Shutterstock

Első nap reggel – 62,7 kg

Általában mindenbe, így a diétába is pozitívan vágtam bele. Végül is, egy hét nem a világ, simán menni fog, ráadásul eléggé bírom a Kecskeméti vadas marha bébiételt, egyszer-egyszer vettem már ilyet ebéd helyett, tűzoltás gyanánt. Hirtelen megoldásnak tökéletes, és még kalória is alig van benne. Úgy gondoltam, jó móka lesz ez, na meg, fogyni sem ártana valamelyest, bár az idei télen nem gyűjtöttem akkora zsírtartalékot.

Mivel van egy kis tapasztalatom a bébikaják terén, sejtettem, hogy nekünk, felnőtteknek már nem mindegyik jóízű, így a vadasosból már eleve többet szereztem be, és próbáltam olyanokat válogatni, amik nem teljesen pépesek. Csak kettő jót találtam az összesen 7-8 fajta bébiétel között, de a vadasos változatot ezek sem verték. A nap úgy telt el, hogy sorra bontogattam ki a kajákat, és kóstolgattam, melyiktől fogok jól lakni, összevissza kanalaztam az ízeket, de a legtöbbtől felfordult a gyomrom. Nyolc bébiételt kóstoltam végig, összesen viszont hatot nyomtam magamba: mindegyik vadas marha ízesítésű volt. Azt hiszem, az izgatottság fölülkerekedett az éhségérzeten, emiatt az első nap egészen jól telt.

Második nap reggel – 62,2 kg 

11

Galéria: Bébiételek

Ébredéskor nem voltam éhes, viszont megfájdult a gyomrom. De még volt egy ennél is sokkal komolyabb problémám: tényleg ma is csak bébiételt ehetek? Délutánra szabályosan éheztem. Addig három üveggel sikerült megennem, ami körülbelül 500 kilokalória, szóval még simán belefért volna 3-4 további, de ránézni se igen bírtam. Ráadásul este kajálós baráti összejövetel nehezítette a küldetést. Remegve indultam el a találozóra, és persze megbuktam: egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne egyek valami normális ételt. Aznap még csak három üveg gyerekkaját ettem, ezért súlyos lelkiismeret-furdalás közepette, de benyomtam egy kis zsidó tojást (kenyér nélkül, és csak 3 evőkanálnyit), aztán meg egy zöldalmát. Nagyon hiányzott, hogy rághassak valamit, ez a pépes állag nem adja meg azt a jó érzést, hogy valóban eszünk, meg se mozgatja a szájat, ami talán az emésztést is befolyásolja, feltételezhetően nem pozitív irányban. A minimális súlycsökkenés azért adott egy kis erőt: végül is, ha minden nap lemegy ennyi, akkor az már három kilogramm egy hét alatt...!

Harmadik nap reggel – 62 kg

Hiábavaló volt a nagy lelkesedés, a súlyom nem ment 62 kg alá. Emiatt egyébként nem voltam elkeseredve, amiatt viszont igen, hogy megint csak bébiételeket láttam magam előtt. Játéknak egyébként jó lett volna, ha nem kerülne üvegenként 400 forintba egy adag. 

A harmadik napon már nem tudtam ételre gondolni, különösen bébiételre nem. Semmit nem kívántam, de végül is ez pozitív, legalább valamennyit szűkült a gyomrom. A reggelit végül ki is hagytam, így persze nehezen tudtam a munkára összpontosítani, fáradtan és szétszórtan nyomtam le a harmadik napot, amit nyilván annak köszönhettem, hogy nem táplálkoztam megfelelően. A nap további részében sem nagyon kívántam a kaját, inkább ittam. Délutánra aztán végképp megéheztem, de tudva, hogy csak a pépet ehetek, befordultam. Összesen három bébiételt ettem és pár pucolt nyers sárgarépát - a semminél ez is több. Egyébként az Auchan saját márkás, műanyag dobozos étele nagyon finom volt, csak hát túl pépes. Mindegy, legalább az íze jó.

(Tipp: a Tescóban és az Aldiban kapható előrecsomagolt répák nagyon finom édesek!) 

Negyedik nap reggel – 61, 8

11

Galéria: Bébiételek

Enyhe undor fojtogatott, amikor arra gondoltam, hogy megint a jellegzetes szagú borzalom marad reggelire. Meg ebédre. Ja, és vacsorára is. Mindegy, már nem is próbálkoztam újdonságokkal, a Kecskeméti legalább bevált, abban legalább nem csalódtam. A nap folyamán be kellett ugranom a dm-be egy körkép miatt, mint utóbb kiderült, ennél jobb nem is történhetett volna velem. Itt ugyanis felfedeztem a világ egyik legjobb bébiételét, amit egyéves kortól ehetnek a gyerekek. A dm saját márkás kajájának már a csomagolása is sokkal gusztább a többinél, az ára viszont dupla annyit. Kétfélét vettem, úristen, mennyire megérte!

A tésztás változat fantasztikus volt, már, persze a többihez képest; be is vágtam az egészet. Nem bírtam megvárni, hogy megéhezzek, és kinyitottam a marhahúsosat is, aminek egy az egyben olyan íze volt, mint a tésztásnak, csak tészta helyett elvétve akadtak benne szabad szemmel észlelhetetlen húsdarabkák. Kiderült, hogy a vadas marhahúsoson kívül (amit egyébként egyre inkább kezdtem megutálni) is van élet! Így indultam neki az ötödik napnak.

Ötödik nap reggel – 61,7

Szép lassan olvadoztak le a dekák, és már éhes sem voltam. Ekkora már kiderült, hogy a mínusz három kiló csak álom marad, de legalább könnyűnek éreztem magam, az emésztésem rendben volt, és fel sem puffadtam. Beszereztem még párat az új kedvenc bébikajából, ebédre egy fél tésztásat be is nyomtam, amit egy zöld almával kísértem. Ez bőven elég volt délutánig. Délután a tésztás második felét és két nyers sárgarépát ettem meg. Új értelmet nyert a fogyókúra, itt újra lendületbe jöttem. Vacsorára egy egész tésztás volt terítéken (máris jobban megszerettem, mint a marhásat), és el is fogyott. Az ötödik nap gyakorlatilag jól telt. 

Hatodik nap reggel – 61,5

A lendület torábbra is kitartott. Ráadásul nagyon klassz volt érezni, látni, hogy tényleg karcsúbb lettem. (Aki kételkedne abban, hogy 1-1,5 kilónak tényleg van látszatja, az valószínűleg még sohasem érezte, hogy nem kell behúznia a hasát, amikor begombolja a nadrágját.) A diéta előtt sosem mondtam volna, hogy finom illatok lengnek a hiper- és szupermarketekben – alatta viszont úgy éreztem, és bár különösebben nem izgattak fel, azért érzékeltem őket. A polcokon a sajtok viszont nagyon is hivalkodóak volt; alig vártam már, hogy vége legyen a diétának, és végre ehessek valami finomat. A napi menü természetesen megint a dm-es cucc volt, pár zöldséggel körítve – nem is tudom, mi lett volna, ha nem lelek rá erre az ételre. Reggelre maradt a friss zöldség: répa és paradicsom, ebédre és vacsorára pedig a gyerekétel. Napközben, még a két étkezés között becsúszott két sárgarépa. 

Hetedik nap reggel – 61,2

11

Galéria: Bébiételek

Alig akartam elhinni, de vége! Annyira boldog voltam attól, hogy ez volt az utolsó nap, hogy igazából nem is foglalkoztam étellel. Éhes sem voltam igazán, és elmúlt a görcsös „állandóan ennem kell valamit”-érzés is. Leginkább csak folyadékot kívántam – már a répa sem hozott lázba. Így ment el a nap fele, majd úgy három óra körül bevillant, hogy azért kellene enni valamit. Ebben az esetben a „valami” nyilván bébiétel. Tulajdonképpen ez így kímélő is, még gondolkodnom sem kell, hogy mit ennék szívesen – választási lehetőségem NINCS. Vagyis van, a három-négy ehető (de egyáltalán nem finom) bébiétel közül választhatok. Az általam leginkább favorizált vadas marhát veszem elő, és már amikor a tetejét pattintom le, és megcsap a tipikus konzerv gyerekkajaszag, az egésztől elment a kedvem. Azért pár kanállal muszáj volt ennem belőle, nem csinálhattam végig a napot úgy, hogy semmi nem került a gyomromba. A felét sikerült csak leküzdenem, így körülbelül 100 grammnyi étel landolt bennem. A nap második felében sem voltam éhes, de a rágás öröme miatt betoltam két nyers sárgarépát. Kora este megettem a bébiétel másik felét, és kinyitottam a zöldséges dm-eset, amit szintén bírtam, de csak pár kanálnyit kívántam. Lefekvés előtt ittam egy hatalmas adag csipkebogyóteát, és nyugodtan feküdtem le aludni.

Nyolcadik nap reggel – 60,8 kg! 

Csúcs! Azért, kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt jönnek vissza a kilók. Remélem, fogom tudni tartani az alig evést, és marad ez a súly tavaszig. Vagy jobb esetben további kilóktól szabadulok meg. Igaz is, EL KELL MENNEM SAJTOT VENNI! (Utóbb kiderült, ez a hirtelen sajtevés nem volt annyira jó ötlet: tíz dekát azonnal benyomtam belőle, és elég rosszul is lettem tőle.) Szóval egy ilyen diéta után csak fokozatosan szoktassa vissza magát a rendes étkezéshez, és ne egyen sokat egyszerre! Ha pedig már szűkült valamennyit a gyomra, próbálja tartani az állapotot, és a közérzete is jobb lesz.

Miért jó és miért rossz ez a módszer?

Jó, mert szűkebb lett a gyomrom, ezért nem kívántam annyi ételt, és úgy érzem, teljesen kitisztult a szervezetem a sok egészségtelen dologtól (chips, ropi, gumicukor, stb.), amiket természetesen szeretek. Minimálisra csökkent az egésznapos éhségérzetem, és érdekes, hogy a csokoládéfüggőségem is alábbhagyott; sőt, már az sem lázítja az ízlelőbimbóimat, ha végig kell mennem valamelyik üzlet édességsorán. Nemcsak nem kívánom, de eszembe sem jut, hogy csokoládét egyek. Ez tényleg nagyon meglepő.

11

Galéria: Bébiételek

Fotó: Dívány

A diéta rossz, mert nem táplálkoztam megfelelően, alig vittem be tápanyagot és ezzel együtt vitaminokat és ásványi anyagokat a szervezetembe. Gyorsabban elfáradtam, és kevésbé tudtam a munkámra koncentrálni. Azt hiszem, a középút a helyes: sok zöldséget kell enni egy kevés gyümölccsel, ebédre valami laktatót, és ha napközben megéhezik az ember, na, akkor jöhet tűzoltásnak a bébiétel. Így el tudom képzelni, hogy egy optimális étrend alakuljon ki koplalás és pluszkilók nélkül.

Megfosztja az embert a táplálkozás élményétől

11

Galéria: Bébiételek

Fotó: Shutterstock

Az alábbi táblázatban összegyűjtöttem a kipróbált bébiételeket, a pontok viszont az egyéni ízlésemet tükrözik, ezért ne vegye komolyan őket: könnyen előfordulhat, hogy önnek ízleni fog az, amiért én nem rajongok.