Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Megint ott hagyták a hűtőben a romlott ételmaradékot, szívják az orrukat, és még a rádiót is üvöltetik? Ne mondjon fel rögtön, van más megoldás.
Aki egylégterű, ún. open space irodában dolgozik, jó eséllyel keveredett már konfliktusba a kollégák eltérő életstílusa és szokásai miatt, míg azok számára, akik önálló irodát élveznek, ismeretlenek ezek a problémák. Ha ön az első csoportba tartozik, és gyakran mérgelődik a munkatársak hülye szokásain, inkább ne tegye: Pálfay Erzsébet HR tanácsadó, coach adott pár megoldási tippet a Díványnak.
Közös hűtő, zajok és szagok
Kutatások bizonyítják, hogy a legtöbb egylégterű irodában nagyjából ugyanazok szoktak lenni a konfliktusforrások: ilyen többek között a hűtőszekrény (tartalma, tisztítása, állapota), de adódhat nézeteltérés a klíma/ablakok használatából, a különböző zajokból (rádió, motyogás, hangos telefonálás) és a zavaró szagokból (erős szagú ételek, túl sok parfüm, izzadtság, lábszag) is. Ezek eleinte apróságoknak tűnnek, de egy idő után borzasztó zavaróak lehetnek, a feszültség miatt pedig egyre csökken a munka hatékonysága.
"Az is meglehet, hogy a probléma viselkedésbeli, pl. temperamentumból fakadó, és ez okozza és tartja fenn a konfliktust. Persze ilyenkor is meg kell próbálni a lehető legjobb viszonyt megőrizni, és elfogadni a másik személyiségét. És azt is tudni kell, hogy a munkahely nem kívánságműsor, tehát nem feltétlen olyan karakterű emberek fognak ott találkozni, akik az életben is jó barátokká válnak. De összességében elmondható, bármi problémánk is legyen a másikkal, ha viselkedése a munkát kimutathatóan zavarja, akkor bizony beszélni kell vele nyíltan, és nem a háta mögött pusmogni" – mondta Pálfay Erzsébet HR tanácsadó, coach.
Első lépésként nézzen magába
Elsőre jobb feszültségoldónak tűnhet elküldeni a világ túlfelére azt a kollégáját, aki idegesíti önt, de inkább mégse tegye ezt. Helyette vizsgálja meg, miért kap zsigeri idegrohamot tőle. Könnyen lehet, hogy némely szokása az exére vagy a kiállhatatlan anyósára emlékezteti, és valójában ettől veri önt a víz. Ezen főleg akkor érdemes elgondolkoznia, ha egyedül önt zavarja az illető, a többieket nem – ilyenkor már elég erős a gyanú, hogy a hiba talán nem is a munkatársában van. Az is elképzelhető, hogy ön bizonyos aktuális egyéb problémái miatt nem tud maximálisan koncentrálni a munkájára, ezért minden külső apróság túlságosan könnyen kizökkenti.
Ritka az olyan munkahely, ahol csak egy vagy két ember dolgozik összesen, így bárhová is megy, valószínűleg mindenhol talál majd idegesítő apróságokat. A kulcsszó tehát a tolerancia. Ha mégis nagyon zavarja a másik, megteheti, hogy távolabb költözik tőle az irodában - persze, ha hagyják. "Fontos azzal tisztában lenni, hogy senki sem hibátlan, de azért a határvonalat meg kell húzni az alapján, hogy az illető mit tud még tolerálni, mivel tud együtt élni. Ha pedig valaki ezt túllépi, akkor onnantól kénytelen fellépni, mert az már rongál" – magyarázza a szakértő.
Legyen egy olyan ember, aki kommunikál: jó, ha a csapatban akad olyan, aki őszintén és egyenesen tud beszélni a kollégával a problémájukról, előfordulhat ugyanis, hogy az illető nem ismeri fel a saját idegesítő szokásait. Fontos, hogy ne csapatostul rontsanak neki a másiknak, mert ezzel egyrészt kényelmetlen helyzetbe hozhatják, másrészt kollektív támadásnak veheti.
Én-üzenetek: a másik bírálása, kritizálása helyett sokkal eredményesebb az, ha ún. én-üzeneteket küld a másik felé, így biztosan nem fogja támadásnak venni a szituációt, csupán kérésnek. Például, ha zavarja, hogy a kollégája minden nap zenét vagy rádiót hallgat, fogalmazza ezt úgy meg, hogy ön sokkal jobban tud koncentrálni a feladataira, amikor csend veszi körül, ő pedig nagyban segítene azzal, ha egy kicsit lejjebb venné a hangerőt, vagy kikapcsolná a rádiót.
Ne húzza az időt: a sokáig tartó feszültség kellemetlen lehet, ne tartsa fenn ezt az állapotot! A konfliktus felvállalásával százszor többet ér, még akkor is, ha abban a pillanatban kellemetlen. Ha valós a probléma és nem támadólag lép fel, akkor a másik ezt jó eséllyel elfogadja, és próbál rajta változtatni.
Ne vonja bele feltétlen a főnököt vagy a HR-est
Pálfay Erzsébet szerint csak akkor érdemes a főnökhöz vagy a HR-eshez fordulni, ha valóban súlyos, mindenkit érintő helyzetről van szó, és többször is próbált(ak) már beszélni az illetővel a problémáról, megoldást azonban így sem találtak. Más esetekben ugyanis gyerekes árulkodásnak és bemártásnak tűnne, ráadásul ha behívják az érintettet, hidegzuhanyként érheti, hogy kollégái panaszkodnak rá, holott előtte nem is volt semmi bajuk – legalábbis nyíltan.
