A "pompomlány hatás" elmélet szerint az átlagos kinézetű emberek sokkal vonzóbbnak tűnnek, ha többedmagukkal pózolnak.
Az emberek hajlamosak vonzóbbnak tűnni társaságban, mint mikor egyedül vannak. Derült ki a Psychological Science által a Journal of the Association for Psychological Science-ben közzétett felmérésből.
Az érdekes jelenséget először a nőgyűlölő Barney Stinson definiálta „pompomlány hatásnak” az Így jártam anyátokkal című népszerű sorozat egyik epizódjában. Stinson akkor azt magyarázta barátainak, hogy a legegyszerűbb módja annak, hogy növeljük vonzerőnket az, ha társaságban mozgunk.
Ezzel az állítással egyetértenek a San Diego-i egyetem tudósai, Drew Walker és Edward Vul is, akik szerint az emberek egy csoporton belül hajlamosak átlagon felülinek tűnni még akkor is, ha egyébként semmi különleges vagy meglepő nincs bennük.
Miközben az átlagos külsőt a legtöbb ember negatív dologként kezeli, a kutatás inkább azt sugallja, hogy ez tévhit, mivel kinézetünknek semmi köze a vonzerőnkhöz.
„Az, hogy az átlagos arcok vonzóbbak, annak tudható be, hogy vannak átlagon felüli tulajdonságaik is. Nagyjából olyan ez, mint a Tolsztoj család elmélete : a szép emberek mind egyformák, de minden csúnya ember vonzó a maga módján” – magyarázza Walker.
Walker és Vul gyanították, hogy az átlagos arcok vonzereje azzal párosul, hogy őket mások egy csoport részének tekintik, mintha egy együttes tagjai lennének. Ez a gondolatmenet talán valóban alátámasztja a „pompomlány hatást.” Ennek bebizonyítására a kutatók ötféle kísérletet is elvégeztek több, mint 130 egyetemi hallgatón.
A teszt résztvevőinek 100 emberről mutattak képeket, és arra kérték őket, hogy értékeljék a vonzerejüket. Volt, hogy az adott személy egy csoportképen pózolt, volt, hogy csak két emberrel, máskor meg csak egyedül.
Összeségében a résztvevők a nőket és a férfiakat is egyaránt vonzóbbnak látták a csoportképeken, mint egymagukban. Ez nagyjából annyit jelent, hogy a bemutatott emberek 51 százalékát vonzónak, 49 százalékát pedig átlagosnak tartottak a megkérdezettek.
„A hatás mindenképpen elenyésző, de néhányan így is a segítségünkre szorulnak” – viccelte el az eredményt a tudós. Walker és Vul számos más képes kísérletnél is felfedezte, hogy nem kell ahhoz egy összetartó, ismerős társasághoz tartozni, hogy elérjük a kívánt hatást.
A tudósok még nem jutottak a felmérés legvégére, csak most kezdik vizsgálni a kezdeti eredmények apró részleteit.
„Azért lehet az átlagosság sokkal vonzóbb, mert a nem vonzó emberek egyéni sajátosságai nem átlagon felüliek. Figyelembe kell venni az egyének finom vonásait, például, hogy csukott vagy tágra nyílt szemmel pózolnak-e. Többen vélték egyébként vonzónak azokat a csoportképeket, melyeken a résztvevőknek hasonló vonásaik voltak" - magyarázta a tudós.
