Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Meghozzuk a kedvét, és még tippeket is adunk, ne kelljen az internetet böngésznie, hogy most akkor merre is induljon.
Oké, tudjuk, hogy legalább egy ilyen cikkel minden tavasszal találkozik, nem is állítjuk, hogy ebben majd Budapest környékének soha nem ismert, vagy rég elfeledett csodáit fogjuk feltárni, csak annyit, hogy összegyűjtöttünk néhány helyet, amit mi is szeretünk, vagy ahova mi is szeretnénk végre elmenni. A lényeg, hogy önnek is meghozzuk a kedvét, és ne az internetet kelljen böngésznie, hogy most akkor hová is menjen kirándulni. Ha lenne egy tuti ötlete, akkor erre a címre írjon nekünk!
Normafa – az örök kibúvó
Ha a budapesti ember azt akarja érezni, hogy most aztán kiszakadt a városi környezetből, akkor általában nem vállalkozik nagyobb útra, minthogy felmenjen a Normafához. Ettől függetlenül a Normafa tényleg baromi jó hely. Eleve király felzötykölődni a fogaskerekűvel, aztán felérve egy csomó minden várja a megfáradt embert, amivel kiteljesítheti a lazító sétáját. Ott van kapásból a kisvasút, amivel például a kisgyerekesek szórakozhatnak, ott van nem messze a kilátó, vagy Makkosmária, és ott van a Libegő is, aminél nagyobb tutiság tényleg kevés van Budapesten.
Gödöllő – a csendes város
A helyzet az, hogy nekünk Szentendre nem különösebben jön be: tele van, sok a bizsu, majdnem minden nevetségesen drága, most pedig, hogy elkezdték a sétány mellett átépíteni a gátat, még kevésbé tűnik vonzónak. Sokkal érdemes elmenni például Gödöllőre (vagy Tatára), ahol hatalmas parkokban sétálhatunk, de ott a Grassalkovich-kastély is, a Pálmaház is és a gödöllői arborétum. Egy kicsit el is tudunk távolodni a városi környezettől, mégsem kell attól tartanunk, hogy néhány perc alatt nem érünk vissza egy étteremhez, vagy a vonathoz illetve kocsihoz. Az arborétumot március elsejétől nyitják meg, a Grassalkovich-kastély pedig április elsejétől járható be.
Budakeszi Vadaspark – tiszta dili
Nagyon régen nem voltunk a Budakeszi Vadasparkban, viszont a képeket átfutva, mégis úgy érezzük, hogy szinte minden szegletét ismerjük, és hirtelen erősen vissza is vágyunk. Az Állatkertnek is megvan a varázsa, ott például lehet olyan különleges cukiságokkal találkozni, mint a kiselefánt, vagy ha nem ássák be épp magukat, akkor a wombatok. A Vadaspark viszont egész napos kikapcsolódásnak sokkal ideálisabb tűnik, leginkább azért, mert nyugodtabb környezetben található, és az állatok is természetesebb közegben punnyadhatnak. Köztük pedig ott vannak azért a cukiság olyan örök zászlóvivői, mint a medvék vagy a rókák. Aztán, ha elég nagy szerencsénk van, akkor kellemes széna- és állatszaggal mehetünk haza, amiből bárki azonnal érezheti, hogy kikapcsolódni voltunk.
Esztergom – eszelős szívatás
A várost meglátogatva természetesen felemlegethejük a történeteket, hogy milyen menő is volt egykor királyként átjárni Szlovákiába, és viszonylag olcsón megkajálni a párkányi éttermekben, aztán kényelmesen hazavonatozni, illetve autózni. Ennek azóta vége, viszont Esztergom még mindig az egyik legideálisabb hétvégi kiránduló hely, amit kiemelkedővé tesz többek között, hogy állandóan kacérkodhatunk a tervvel, hogy külföldre is átruccanjunk. Emellett egyébként nyilván az teszi különlegessé, hogy a Mária Valéria hídról visszanézve láthatjuk a Bazilikát. A környéken érdemes lehet felmenni a Várhegyre is, ahonnan szépen rálátni a vidékre.
Pál-völgyi-barlang – a kakukktojás
Egy barlang meglátogatása nem feltétlenül kell, hogy tavaszi program legyen, ugyanis állandóan 10 fok körüli hőmérséklet van a lent, és a tavaszi napsütés sem érvényesül. A helyzet viszont az, hogy az emberek nyilván tavasz környékén tudják rávenni magukat először arra, hogy kimozduljanak (ha éppen nem síelésről vagy szánkózásról van szó). És mégis csak élvezetesebb úgy bejárni egy barlangot, hogy tudjuk, hogy szikrázó napsütésbe fogunk kiérkezni, és nem csípős hóviharba. Ahogy a barlang honlapja írja, a túraútvonal kábé ötszáz méter, az időtartama pedig 50-60 perc, és mindenkinek ajánlják, hogy kényelmes túracipőt viseljen. Nem emlékszünk, hogy lettünk volna, úgyhogy legközelebb valószínűleg ide megyünk.
