Ne könyvelje el magát vesztesként, hanem kovácsoljon előnyt a korából, hogy mielőbb munkához jusson!
Munkát szerezni nem könnyű, és még inkább az, ha a munkavállaló már elmúlt negyven. Ennek a korosztálynak az alkalmazásától már több okból is ódzkodnak a munkáltatók: részben, mert az idősebbek jókora tapasztalatát meg is kell(ene) fizetni; ráadásul gondot szokott okozni a családi helyzet is, hisz így a munkavállaló már kevésbé hajlandó orrba-szájba túlórázni és hétvégi munkát vállalni. Az pedig egyenesen vörös posztó a munkaadó számára, ha a jelentkezőnek kisgyereke is van, mert ő elkerülhetetlenül lebetegszik időnként – amikor aztán a munkavállaló anyuka/apuka nem átall otthon maradni vele akár hetekre is.
Ön azért ne csüggedjen akkor sem, ha már elmúlt negyven, mert a helyzet korántsem reménytelen: van az a taktika, amivel akár előnyt is kovácsolhat életkorából. Karriertanácsadónk ad pár tippet arra is, hogyan.
„A legtöbben ott rontják el, hogy kétségbeesetten szeretnék – szinte bármi áron –, hogy végre már alkalmazzák őket. Éppen ezért olyan munkakörökre is beadják az önéletrajzukat, ami egyáltalán nem testhezálló számukra. Elképzelhető, hogy az illető már egy jó ideje munkanélküli, de ettől függetlenül is érdemes csak olyan állásra jelentkeznie, amit valóban motiváltan, érdeklődéssel, lelkesen, hozzáértéssel és jól végez el. Hiszen miért is venne fel egy olyan személyt a munkaadó, aki csak kétségbeesésében jelentkezik, hogy legyen végre valami keresete? Mielőtt tehát valaki új állás után néz, érdemes alapos önvizsgálatot tartania, és olyan munkaköröket megpályázni, amit valóban szívesen végezne, és persze meg is van hozzá a megfelelő képesítése vagy szakmai tapasztalata” - javasolja Pálfay Erzsébet karriertanácsadó.
Kozmetikázza az önéletrajzát
Amennyiben már jócskán túl van a negyvenen, és/vagy jó sok munkahelye volt már, mindenképp érdemes kicsit kozmetikázni az önéletrajzán. Ez semmiképp sem jelenti, hogy valótlanságokat állítson benne, mindössze azt, hogy a hangsúlyokat érdemes megválogatni.
„Először is ne az életkorával nyisson, és ne is azzal, hogy mikor érettségizett! Lehetőleg ne írja le az egész életútját, karrierjét, inkább gyűjtse ki – a megpályázandó munkakörhöz igazítottan – az utolsó jellemző időszak azon munkatapasztalatait, képesítéseit, tanfolyamait, melyek az adott álláshoz szükségesek! Írja le azt is, miért gondolja magát alkalmasnak, miért szeretne ott dolgozni! Természetesen, ha van diplomája, azt dátummal együtt kell jelezni, azonban ekkor az érettségit már felesleges feltüntetni” – magyarázza a szakember.
Mennyit ér?
Nagy dilemmát szokott okozni a bérigény megjelölése is. A HR-es azt tanácsolja, érdemes ezt úgy jelezni, hogy arra hivatkozik, utoljára mennyit keresett. Ennek kapcsán máris lehet jelezni azt is, hogy volt munkaköre a vállalati hierarchiában hol helyezkedett el, milyen felelősséggel járt, hány beosztottja volt stb. Érdemes jelentkezés előtt informálódni, érdeklődni is az ismeretségi körben, körülnézni a neten, hogy hasonló pozícióban mennyit keresnek mások. Ha már van némi háttérinfója, nagyon nem tud mellélőni. Jó taktika, ha nem egy konkrét összeget, hanem egy bérsávot ír le fizetési igényként. Figyeljen oda, hogy ez azonban ne legyen túl széles, mert akkor komolytannak tűnik: célszerűbb 30-40 ezer Ft-os tartományban mozogni, tanácsolja a karriertanácsadó. Szintén hasznos, ha fizetési igényét nettó összegben adja meg, mivel az szerényebben mutat (és később is könnyebb lesz a nettó bérről tárgyalni, mint a bruttósított összegeket fejben visszaszámolgatni).
Az életkora nem csak hátrány lehet
Amennyiben valakit behívnak az állásinterjúra, már bizonyos, hogy felkeltette a munkaadó érdeklődését. Ha pedig a szakmai hátterét tekintve alkalmasnak találták a pozíció betöltésére, legyen önbizalma, és ne aggódjon a kora miatt. „Sokszor a negyven feletti korosztály tagjai is hibásak abban, ha nem kapják meg a munkát, mert túlságosan kishitűen állnak a helyzetükhöz. Az önbizalomhiány, a negatív belső gondolatok ugyanis kifelé megmutatkoznak a szóhasználatban és a testbeszédben egyaránt. Legyenek mosolygósak, magabiztosak, határozottak, és ami nagyon fontos ápoltak, fittek! Keltsenek gészséges, energikus, önbizalommal teli benyomást magukról. Legyenek tisztában az értékeikkel, személyiségükkel, tudják, mennyit érnek, és próbáljanak előnyt kovácsolni a korukból. Hisz már van bőven munkatapasztalatuk, szélesebb lett a látókörük, komoly kapcsolati tőkével rendelkeznek, jobb esetben a gyerekek is már felnőttek, így nem korlátozzák a munkavégzést. Összegezve: a pozitívumokat hangsúlyozzák, és ne úgy induljanak neki az interjúnak, mintha egy eleve vesztes csatába mennének!” – javasolja a karriertanácsadó.
Ne titkolja családi állapotát
Bár elméletileg magánügy, de legtöbbször előkerül az állásinterjú során a családi állapot, illetve a gyerekek kérdése. Mára a gyermekszülés ideje rendkívüli módon kitolódott, sok nő 30 és 40 éves kora közt jut el az első gyerekig, és nem egy esetben akár 40 éves kor fölött is vállalkoznak még szülésre, mely még jobban nehezítheti az ezt követő elhelyezkedést. Azt azonban a tanácsadó szerint sokan nem tudják, hogy állásinterjún ezt firtatni súlyosan diszkriminatív felvetés: tilos faggatni valakit erről azért, hogy aztán (pl. kisgyermekesként) hátrányos megkülönböztetés érje.
Ha mégis ilyen szituáció adódik, és a kérdés nagyon konkrétan erre vonatkozik, akkor sem javasolt bizonytalan vagy barátságtalan választ adni. Természetesen viselkedve, határozott meggyőződéssel fejtsük ki, mennyire szerencsésnek tartjuk magunkat, hogy családunk és gyermekünk van, akik a munkavégzésünkben támogatnak, és segítenek, hogy helyt álljunk a vállalásunkban. Kutatások bizonyítják, hogy a kisgyermekes anyák jobban megbecsülik a munkahelyüket, lojálisabbak munkaadóikhoz, ráadásul a gyermekszülés az élet és a női lét egyik eléggé alapvető velejárója.
Az egyedülálló szülők helyzete jóval nehezebb, de ilyenkor is érdemes őszintének lenni, hogy ne később legyen probléma abból, ha beteg lesz a gyermek, és ő szeretne vele maradni. Olyan munkát is lehet találni, ahol nem gond, ha néha otthonról dolgozik az illető.
Diplomások vs. szakmunkások
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon kiknek jobbak az elhelyezkedési esélyei középkorúként: a diplomásoknak, esetleg a szakmunkásoknak?
„Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy egyik vagy másik eset a nyerő helyzet. Manapság gyakori, hogy az emberek önszántukból, érdeklődésből pályamódosításon gondolkodnak, vagy arra kényszerülnek. Néhány hivatást leszámítva ma már nem elvárás 40 éven keresztül ugyanabban a szakmában vagy szakterületen tevékenykedni. Minden helyzetben az a legfontosabb, hogy munkaerőpiaci szempontból keresettek és versenyképesek legyünk. Fontos, hogy legyen megfelelő képzettség (tanfolyam, diploma,) képesség, motiváció és hitelesség amögött, amivel aktuálisan szeretnénk foglalkozni. Az OKJ képzések palettáján mindig akad olyan, mely elkönyvelten hiányszakma, aki biztosra szeretne menni - és passzol is az érdeklődéséhez, karakteréhez - annak érdemes ezek közül választani.
Idősödő társadalom
Demográfusok azt jósolják, hogy 2030-ra minden 3. polgár lesz 60. év feletti, és ez drasztikusan át fogja alakítani a munkaerőpiacot. Egyre kevésbé diszkriminálhatók ugyanis a hátrányos helyzetű csoportok, úgymint a nők, 40 és 50 felettiek, nagycsaládosok, fogyatékkal élők, bevándorlók, etnikai és más csoportok, mivel minden jól képzett személyre fokozottan szükség lesz. Ez az átalakulás már elkezdődött, első jele, hogy a vállalatok esélyegyenlőségi kódexeket írnak, melyeket többnyire honlapjaikon is megosztanak, sőt, olykor már az álláshirdetésekben is megjelenítik. Sajnos egyelőre még gyakran előfordul, hogy emögött nincs következetesség, viszont jó hír, hogy egyre több figyelmet szentelnek szakmai körök e témának.
