Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Előbb nézi meg az üzenőfalat, minta fontos leveleit? Lájkokat és celebeket gyűjtöget? Kezdhet aggódni.
Nem telik el úgy egy nap, óra, hogy ne nézne fel a Facebookra ? Esetleg minden pillanatát meg is osztja, fotókkal megspékelve? Netán barátokat is az oldalról próbál szerezni? Ne aggódjon, van megoldás, és még csak le sem kell szoknia arról, hogy folyamatosan ott lógjon: elég, ha ráfogja arra, hogy ön nő.
Szóval, mik a függőség jelei?
1. Az oké, ha első dolga, amikor leül a számítógépe elé, hogy megnyitja a levelesládáját, a kedvenc híroldal(ai)t és a Facebookot. Az viszont már lehet kóros, ha ugyanezeket az ablakokat a felsorolással ellentétes sorrendben nyitja meg, és a céges/személyes levelek helyett egyből ott is ragad a FB-üzenőfalon.
2. Az is kényszerességre utal, ha bárhol jár, bármit csinál, az első dolga az, hogy becsekkoljon és megossza a többiekkel (és az se jobb, ha előre jelzi, hogy hol és mikor lesz, és csak ezek után csekkol be) . Tetézheti a nyomasztó mennyiségű bejelentkezést azzal, hogy mindezt még fotókkal is dokumentálja, ez esetben már igencsak súlyos addikcióról beszélhetünk.
3. Az is rendben van, ha erről az oldalról szerzi az update információkat ismerőseiről, de az már elég bizarr, ha a jelenlegi párja életéből is a profilján keresztül szerzi az elsődleges információkat. Mondjuk szólunk: ez a Facebook-függőség mellett egyéb párkapcsolati problémákat is felvet.
4. Akkor sem szerencsés elmélyülni ismerőseink állapotfrissítéseiben, amikor éppen a feje tetején áll a ház, és már hetek óta halogatja, hogy rendberakja, vagy a főnöke vár öntől egy fontos anyagot másnap reggelre, esetleg éppen volna egy kis ideje, amikor játszhatna a gyerekeivel. Ha ön mégis inkább bejelentkezik a Facséra mindezek helyett, csak hogy (ezen a héten már ötödszörre) lecserélje a profilképét, az szintén függőségre utal.
5. A gyakori állapotfrissítgetés is lehet a tünete a dependenciának. Persze, mindenki életében vannak napok, amikor belefér, hogy akár többször is megossza ismerőseivel, épp mi történik vele. De kezdjen aggódni, ha ezt kizárólag azért teszi, mert bűnösnek érzi magát, ha nem cseréli le valami újra az utoljára épp félórája frissített állapotkijelzését. A függőség tipikus jele, hogy ha valamiért nem tudja ezt megtenni, szorongásos tünetek lépnek fel és semmi másra nem tud koncentrálni. Az is tud kicsit ijesztően kedves lenni, amikor a saját posztját lájkolja.
6. Az sokak szerint még elmegy, hogy a kutyájának/aranyhalának/macskájának/egyéb háziállatainak készít profilt, kevesebbek szerint még az is, ha be is jelölgeti őket barátoknak. De amikor a macskáit házassá nyilvánítja az oldalukon úgy, hogy ezt be is állítja a kapcsolati státuszuknál, nos, akkor már nagy a baj.
7. Akkor is ciki van, ha magába néz és rá kell jöjjön: az örökös késéseinek is az az oka, hogy túl gyakran szalad bele a de-csak-még-ennek-a-profilját-megnézem-és-indulok/befejezem-a-melót jelenségbe.
8. A celebgyűjtés is teljesen felesleges dolog, legalábbis ha nem ismeri személyesen azt, akit bejelöl. Ha ön úgy érzi, pár celebskalp által többet ér és fontosabb ember, forduljon nyugodtan orvoshoz.
9. Az is elég függőség-szagú, ha egy szakítás után törli magát a közösségi oldalról, de közben a közös ismerőseik nevében belép az oldalukra, hogy információt szerezzen exéről.
10. Erősen rezeg a léc akkor is, ha gyerekének, aki nemhogy írni, de még olvasni sem tud, készít egy fiókot, ahova felpakolgatja az összes fotóját. A lécet egyértelműen leveri azonban, ha az összes – ön szerint nagyon bájos – életfunkcióját is dokumentálja (lehetőleg ezeket is fotóval), és fokozottan súlyos a helyzet, ha a gyerek nevében, egyes szám első személyben írja a képalákat, üzenőfali posztokat. Ebben egyetlen pozitív dolog azért mégis akadha ebben: ha valaki nem közveltlen ismerőse porontyának, nem kell róla percenként frissülő státuszokat olvasgatnia.
11. Az is függőségre utal, ha kap valakitől egy lájkot az egyik fotójára, és addig nem nyugszik, amíg viszont nem kedveli ön is az illető egyik fotóját, még ha az nem is tetszik önnek. Az is elég rossz, ha hosszú perceken keresztül kell kutatnia az ismerős fotói között egy lájkolható képért, de ez talán az ismerős fotóstehetségére is vonatkozik.
12. A lájkgyűjtés is addikció. Ha úgy érzi, túl kevés emberhez juttatta el legutolsó posztját, ezért óráról órára újra megosztja, csak hogy újabb lájkokat gyűjtsön be, na, az is elég kényszeres.
+1. Alvás/pihenés helyett is a Facebookon tölti az idejét, és emiatt másnap hulla fáradtan ül a gépe előtt, csak hogy kezdődjön az egész elölről...
Így törjön ki a Facebook-világegyetemből
a. Minden egyes alkalommal, amikor megnyitja az oldalt, indítsa el telefonján a stoppert, és csak akkor állítsa le, amikor már tényleg végzett. Jegyezze fel papírra/füzetbe/telefonba/számítógépbe, hogy alkalmanként mennyi időt töltött el az oldalon a fontosnak hitt semmittevéssel, és a nap végén adja össze a számokat. Ha a végösszeg tényleg rémisztő, csökkentse az oldal nézegetését!
b. Szüneteltesse egy darabig a profilját. Igen, ez nehéz feladat lehet egy igazi függőnek, de még mindig jobb, mint törölni a profilt. Reménykedjünk, hogy ez hasonló lehet, mint egy szakítás: az első pár hét/hónap szörnyű, de aztán szépen hozzászokik az ember.
c. Csak akkor menjen fel a Facebookra, ha elvégezte az aznapi feladatait. Írja le valahova, hogy mi az, amit aznapra célul kitűzött, és csak a dolgok elvégzése után lógjon az oldalon. Esetleg, ha két munka között megpihen pár percre, bekukkanthat és lecsekkolhatja, mik az események az FB-n, de ez ne tartson tovább öt percnél.
d. Ha már otthon van, és nincsen semmi fontos dolga a számítógépén, kapcsolja ki. Ha ugyanis már egyszer ezt megtette, biztosan nem fogja visszakapcsolni, csak hogy megbizonyosodjon a többi , (szntén függő) barátja ottlétéről.
e. Ha az előzőek nem segítettek, nincs mit tenni: adja fel a harcot, törölje magát a Facebookról. Aztán kezdjen élni.
A nők hajlamosabbak a Facebook-függőségre
Egy brit tudósok-jellegű német kutatás szerint a nők hajlamosabbak az internetes függőségre, mint a férfiak. A szakértő és lelkes csapata 843 ember internetes szokásait vizsgálta, és közülük „csak” 132-ről derült ki, hogy internetfüggő. A nők ráadásul genetikailag is nagyobb számban hordozzák magukban a függőség hajlamát, mint a másik nem.
Mint Bereczki Éva Klinikai szakpszichológus-pszichoterapeuta elmondta, a Facebook-függőség már hivatalosan is pszichológiai betegség. „Az Amerikai Pszichiátriai Egyesület 2013-tól az internetfüggőséget mint önálló klinikai kórképet tartja számon. Angliában a netfüggőség kezelésére centrumot hoztak létre. A Facebook függőség nem különül el élesen ezektől. Megállapították, hogy pszichés zavarok is kialakulhatnak és a szenvedélybetegséghez hasonló tünetek jelennek meg, mint például az elvonási tünetek: nyugtalanság, rosszullét."
A pszichológus szerint nem is az idő számít, amit a net előtt tölt az ember, hanem ennek kihatása az életére: zavar a személyes kapcsolatokban, munkában, tanulásban. "Kutatók szerint a Facebook használata a való élettől való elszakadáshoz, illetve a társadalomtól való elszigetelődéshez vezethet. Onnantól lesz valaki függő, hogy elveszíti a kontrollt a tevékenység fölött. A netfüggők fele valamilyen más addikció rabja is (alkohol, drog, gyógyszer) vagy depressziótól, szorongástól szenved. Serdülőknél ez másként van, de valójában ők a legveszélyeztetettebbek, mert náluk ebben az időszakban alakul a személyiség, a társas kapcsolatok, és ha ezt a kapcsolattartási formát „tanulják” meg, szokják meg, később már nem fognak tudni valós kapcsolatokat kiépíteni, fenntartani, nem is lesz rá igényük". A doktornő azt is veszélyesnek találja, hogy az ilyen FB-felhasználó nem teljesen önmagát adja, magabiztosabban kommunikál, kiélheti "kukkolási" hajlamát, amikor mások életét fürkészi, és exhibicionista módon kiteregetheti a sajátját. Ez azonban szélsőséges esetekben személyiségtorzulást is okozhat. "Összességében: felnőttek esetében a függőségre való hajlamot személyiségbeli adottságok is meghatározzák, gyerekek esetében azonban a tanulási folyamatok, a minta nagy erővel nyomnak a latban és hozzájárulnak a természetes, valós kapcsolati igény elsivárosodásához" - látja a túlzott Facebook-használat veszélyét a szakember.
