Így vészelje át a túlórát

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Szervezés, pihenés, együttműködés - ez három a sok tipp közül és ne feledjük, a túlóra nem a cég iránti elkötelezettség egyik bizonyítéka.

A munka napi nyolc órában is igen stresszes tud lenni, de viszonylag kevesen engedhetik meg maguknak, hogy délután négykor vagy ötkor felálljanak az asztaltól. A rossz munkaszervezés, a határidős tenderek, pályázatok sokunk életét megkeserítik, és az új munka törvénykönyve sem ad túl sok bizakodásra okot, pedig már 2008-ban sem volt fényes a helyzet. De milyen hátrányunk származhat még abból, ha napokon, heteken, hónapokon át halmozzuk a plusz órákat, és mit lehet tenni, hogy túléljük a túlórázást? Hajtás után kiderül!

Az universumglobal.com nem feltétlenül reprezentatív felmérése szerint egyébként nem biztos, hogy nő a produktivitás azzal, ha ráhúzunk pár órát a munkaidőre. A válaszolóknak mindössze 10 százaléka gondolta azt, hogy igen, a túlóra segít, 45 százaléka azt, hogy persze, növeli az eredményességet, de hosszú távon nem tartható fenn, 45 százalékuk szerint pedig nem, egyáltalán nem igaz, hogy nő a produktivitás. Arról nem is beszélve, hogy az élet más területein is ,jelentkezhetnek a negatív hatások, vegyük csak a magánéletet vagy az egészségünket. A tudósok szerint a túl sok túlóra növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések és a depresszió kockázatát, ráadásul még el is hülyülünk tőle.

Sokak szerint a folytonos túlórázás a cég iránti elkötelezettség egyik bizonyítéka. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a főnökség számára – optimális esetben – az eredményesség a legfontosabb, és ha túlzásba esünk, akkor nem tudunk majd úgy teljesíteni, ahogy kell. Ezért is nagyon fontos az egyensúly. Karin Clarke, a Randstad egyik regionális igazgatója és Joanne Chua, a Robert Walters egyik feje az AsiaOne munkatársainak adott is pár tippet, hogyan is lehet ezt elérni.

1. A termelékenység a legfontosabb. Tűzzünk ki reális célokat és igyekezzünk ezeket időre teljesíteni. Ne féljünk beismerni, ha segítségre van szükségünk, de ne az utolsó pillanatban szóljunk.
2. Szellőztessük ki a fejünket. Ebédidőben menjünk ki a munkahelyünkről, szívjunk egy kis friss levegőt, így újult erővel húzhatjuk majd tovább az igát.
3. Vitassuk meg a kollégákkal a módszereket, a tapasztalatcsere mindig hasznos.
4. Mielőtt hazamennénk, vegyük sorra, hogy milyen feladatok várnak ránk másnap. Ha erre már nincs idő, reggel menjünk be egy kicsit hamarabb. Tartsuk szem előtt azt is, hogy az emberi agy 90 percen keresztül tud csak és kizárólag egy dologra koncentrálni, utána lanyhul a figyelem.
5. Állítsunk fel fontossági sorrendet. A legfontosabb feladatokat természetesen vegyük előre, és ne próbáljunk egyszerre több dolgot is csinálni. Jó esetben a mennyiség helyett a minőséget értékeli a főnökség.
6. Ha van rá mód, akkor próbáljuk meg akkorra időzíteni a legtöbb, legnehezebb feladatot, amikor a legaktívabbak vagyunk. Ha már korán reggel pörög az agyunk, akkor csapjunk minél hamarabb a lovak közé, ha csak délelőtt tízre térünk magunkhoz, akkor először a könnyebb dolgokkal indítsunk.
7. Aludjunk eleget, a kipihent munkaerő termelékeny munkaerő.

Ennek a listának a pontjaival részben egyezik Aireen Deviani gyűjtése. Szerinte sem ciki segítséget kérni a kollégáktól, és ilyenkor legyünk kellően hálásak, jó esetben visszakapjuk ezt, amikor nekik van szükségük ránk. A közös szenvedés alatt pedig sztorizgassunk, osszuk meg a nassolnivalókat, bár a túlórázás persze soha nem lesz olyan, mintha osztálykiránduláson lennénk. Apropó, nassolás: nem túl hasznos, ha folyamatosan rágcsálunk valamit, de a túlóra – remélhetőleg – különleges helyzet, talán nem lesz komolyabb bajunk attól, ha pár napig instant leveseken és apró édességeken élünk.

És ha már nagyon nem bírunk magunkkal, a nap vége felé rendeljük meg a kedvenc ételünket, italunkat jutalomképpen – írja Stephy B, aki szintén foglalkozott a témával. Hozzáteszi, ne zabáljuk túl magunkat, mert a kajakóma árt az eredményességnek és a koffeinnel is vigyázzunk, ő azt javasolja, hogy igyunk inkább néha egy kis jéghideg vizet. Emellett persze hallgassunk olyan zenét, ami felpörget, és néha álljunk fel az asztaltól, sétáljunk, tornázzunk egy keveset.

Deviani megemlíti azt is, hogy a túlórázás sokunkból nem éppen a legjobb oldalunkat hozza ki. Ha például valaki másra akarja tolni a felelősséget, akkor világosan magyarázzuk el, hogy mi is van, ne hagyjuk. hogy elmérgesedjen a helyzet. Ha pedig tényleg mindent megtettünk azért, hogy elkészüljünk a feladattal, ám ez az erőfeszítéseink ellenére sem sikerült, akkor nyugodtan írjuk meg egy levélben az érintetteknek, hogy mi is a helyzet. Ha pedig már előre látjuk, hogy az elvárásokat nem lehet teljesíteni, hogy a határidő túl szoros, akkor pedig személyesen beszéljünk a többiekkel, az email ilyenkor nem opció, jobb ezt élőszóban elintézni. És ne felejtsük el, ha 150 százalékon teljesítünk, akkor egy idő után elvárják, hogy mindig ezt a szintet hozzuk, ami hosszú távon ugye nem kivitelezhető.

Vannak oldalak, amelyek azt tanácsolják, hogy ha gondoljuk, udvariasan jelezzük a főnökünknek, hogy aznap miért nem tudunk bent maradni tovább. Hívjuk fel a figyelmét, hogy másnap reggel kipihentem sokkal eredményesebben tudjunk majd elvégezni a ránk kiszabott feladatokat, hogy neki is jobb, ha nem kell túlórapénzt fizetnie. Ja, és ne legyen lelkiismeret-furdalásunk, ám legyünk hálásak, ha beadja a derekát. Az AskMen pedig azt tanácsolja, hogyha fizetésemelést akarunk kérni vagy kivennénk pár napot, akkor nyugodtan hozakodjunk elő azzal, hogy mennyi plusz órát dolgoztunk is a cégért. Természetesen ez csak akkor ér, ha rendesen vezettük, hogy mennyit túlóráztunk és ez valóban eredményesebbé tett minket. Hogy ez mennyire életszerű a mai viszonyok között, azt mindenki döntse el maga.

Természetesen a vezetőségen is sok múlik, megfelelő munkaszervezéssel, hozzáállással azért ki lehet küszöbölni a túlórát. Jó, ez néha pénzbe kerül. Azért itt van pár tanács a Houston Chronicle munkatársától, amit érdemes megfontolni. Tudjuk, a határidő nagy úr és Damoklesz kardjaként függ a munkaadó és a munkavállaló feje fölött is, de ahogy már korábban is írtuk, a feladatok megfelelő elosztása sokat segít abban, hogy kollégáink ne éjszakázzanak rendre az irodában. Figyeljünk arra is, hogy  alkalmazottainknak ne kelljen munkával tölteniük a szüneteket, amelyek járnak nekik. Ha pedig folyamatosan túlórázniuk kell, hogy teljesíteni tudják a kitűzött célokat, akkor vegyünk fel ideiglenes vagy részmunkaidős embereket, ez különösen jól jön a nyári szabadságolások alatt.