Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mit lehet tenni, ha felmerül a gyanú, hogy a nátha, a hasfájás, a puffadás, vagy épp a bőrkiütés nem a stressz következménye, hanem az allergiáé? Melyek a legjobb vizsgálati módszerek? A téma egyik legelismertebb szakemberét, Prof.dr. Nékám Kristófot kérdeztük.
Vajon Vegatesztre érdemes menni, vagy irány a labor és a vérvétel? Netalántán jöjjön a régi „karcolós módszer”? Megdöbbentő számokról és újszerű megoldásokról Prof. dr. Nékám Kristóf, a Dr. Rose Magánkórház allergológusa tájékoztatott.
Tapasztalatok szerint az elmúlt 5 évben nőtt az ételallergiások száma, ami azt jelenti, hogy a felnőtt lakosság 4-5 százaléka, a gyerekek akár 8 százaléka is küzd a betegséggel. Korábban a gyerekek átlagosan 6 éves korukra kinőtték a betegséget, ez az idő azonban úgy tűnik, hogy kitolódik. Számos új allergia került be a képbe, a korábban ismeretlen egzotikus gyümölcsök és a tengeri halak is feltűntek az allergizáló tényezők közt.
Az orvostársadalom nem készült fel a nagyszámú allergiás fogadására, főleg úgy, hogy 50 százalékkal többen gondolják azt, hogy ételallergiások, mint amit a vizsgálatok kimutatnak. Sokan azért gyanakszanak az allergiára, mert esznek valamit és ettől valamilyen tünetük lesz. Néhányan valóban adalékanyagra érzékenyek, de ez nem gyakori, kevesebb, mint a lakosság 1 százaléka. Az már sokkal inkább gyakori, hogy egyes gyógyszerek a tartós fogyasztásának hatására a bélfal jobban átjárható lesz, amitől sok fehérje csak részlegesen emésztődve, allergénként is felszívódhat. Összességében a tendencia az, hogy az ételallergiások száma növekszik, de jelenleg kiszámíthatatlan, hogy ez milyen hatást fog gyakorolni a teljes allergiaképre.
Ausztrál vizsgálatok szerint a nyugati stílusú életvitel mellett a légúti allergiások száma már nem fog lényegesen nőni, de Magyarország még nem érte el ezt az állapotot. A 90-es évek közepén 30-50 ország bevonásával vizsgálták az allergiás náthás (szénanáthás) betegeket, és azt találták, hogy míg Nyugat-Európában még csak 10-12 százalék volt a betegek aránya a korosztályban, addig Ausztráliában és Új-Zélandon 40 százalékot is elérte a 13-14 évesek gyerekpopulációjában. Akkor az szokatlanul magas számnak bizonyult, de a világ kezdi utolérni ezt a szintet. Most várjuk az allergiák második hullámát.
Intolerancia vs. Allergia
Tünetekben nincs különbség az allergia és az intolerancia között, az eltérés a mechanizmusban van. Az intolerancia esetén a tünetek sokszor később jelentkeznek, és nem olyan erősek , mint az allergia esetén.
Az igazi sarkalatos pont a páciens naplója, amiben részletesen leírja, mit evett, hozzárendelve az esetleges tüneteket – ebből következtetni lehet arra, hogy mire érzékeny. A tünetek valódi ételallergiában az étkezés után 1-2 órá belül jelentkeznek: egy pontosan vezetett napló sokat segíthet a diagnosztizálásában. Ezután dönt az orvos a vérvétel vagy a bőrpróba mellett.
A már antiallergiás gyógyszert szedőknél a bőrpróba megtévesztően akár negatív is lehet, enélkül a két diagnosztikai eljárás nagyjából 70 százalékban azonos eredményt ad. A vérvizsgálat lassabban szolgáltat eredményt ad és költségesebb, de kétéves kor alatt, vagy amikor az erős tünetek miatt az antiallergiás gyógyszerek szedését nem lehet felfüggeszteni, elsősorban ez alkalmazandó. Ha csak egy mód van rá, akkor dr. Nékám Kristóf a bőrpróbát ajánlja, mert 15 percen belül eredményt ad, másrészt olcsó, harmadrészt egyszerű, és az érzékenysége nagyon jó.
Néhány éve kitalálták, hogy a bőrpróba úgy is elvégezhető feltételezett zöldség- vagy gyümölcs-túlérzékenység esetén, hogy a lándzsát először a friss zöldségbe vagy gyümölcsbe szúrják és ezután a bőrbe – így a reakció sokszor pontosabb eredményt ad. Ennek háttere az, hogy tünetkiváltó fehérjéik bomlékonyak, és a kész oldatokban koncentrációjuk idővel csökken.
Kisgyermekek esetén a bőrpróba eredményét 1,5-2 éves korig a bőr alacsonyabb reaktivitása is befolyásolhatja. Mivel ebben a korban a legtöbben a tehéntejre érzékenyek, ezért lehet egy kontaktpróbát csinálni, azaz pár csepp tejet kenni például az arcbőrre, és figyelni a reakciókat. Az ételallergia diagnosztika arany standardja azonban a fentiek eredményére alapozott provokációs vizsgálat. Ebben a gyanúsított táplálék fehérje néhány milligrammját kapszulába töltik, ezt a beteg beveszi, és ha tünetei jelentkeznek, akkor az nemcsak bizonyítja ételallergia fennállását, de ad valamennyi információt érzékenységének mértékéről is.
Ez papíron nagyon jól hangzik, de meglehetősen nehézkes, időigényes, esetleg veszélyes is a kivitelezése, ezért rendkívül ritkán alkalmazzák. Bár elérhetőek más tesztek is, de a kórelőzmény és a tünetek elemzése mellett valójában a bőr- és a vérteszt az, ami alkalmas az allergiák detektálására. A legfrissebb nemzetközi szakmai állásfoglalás egyértelmű, semmilyen más teszt nem pótolja ezeket. Az idézett szakember szíve szerint mindenkit lebeszélne más tesztekről, beleértve az IgG vizsgálatot is.
Friss vizsgálatok szerint az ételallergiások nagy részében 2–5 túlérzékenység mutatható ki. Ritkasággá vált, ami régebben tipikus volt, hogy valaki csak egyetlen összetevőre érzékeny, mint ahogy (ma még?) az is szokatlan, hogy tucatnyi ételfehérjével szemben legyenek reakciói. Tegyük hozzá hangsúlyosan, hogy a bőrpróbával vagy vérből kimutatható reakciókészség nem jelent automatikusan tüneteket fogyasztás után!
Pont emiatt felesleges elvégezni például száz vagy még több összetevőből álló vérvizsgálatot, mert legnagyobb részükkel a beteg sohasem került kapcsolatba, talán nem is hallott róluk még, és az eredmények legnagyobb része előre jósolhatóan negatív lesz. Ha pedig egy „álpozitív” eredményt kap, az jobb esetben csak zavart okoz, de akár indokolatlan diétás megszorításokhoz is vezethet. A vaktában végzett laboratóriumi tesztek ételallergiákban sem pótolják a gondos kórelőzmény-felvételt, betegvizsgálatot és a célzott további vizsgálatokat – az orvosi munkát . Ezért dr. Nekám a hosszú sorokat, több oldalas negatív eredménylistákat totálisan feleslegesnek tartja.
