Leereszkedőek vagyunk, mindig csak magunkról beszélünk, feltűnően nyaljuk a főnök seggét vagy egyszerűen nem tudunk titkot tartani? Utálni fognak.
Lehet, hogy észre sem vesszük, de leereszkedőek vagyunk, mindig csak magunkról beszélünk, feltűnően nyaljuk a főnök seggét vagy egyszerűen nem tudunk titkot tartani. Felsorolunk 10 okot, amiért utálhatnak a kollégáink, plusz egy lehetséges megoldást.
1. Lehet, hogy leereszkedőek vagyunk
Akaratunkon kívül is lehetünk leereszkedőek kollégáinkkal szemben: például csak segíteni akarunk, amikor megjegyezzük, esetleg esetleg át kéne gondolni X dolgot, mielőtt döntünk, pedig ők már jól átgondolták. Azt fogják hinni, hülyének nézzük őket. Ha arrogánsan viselkedünk, szintén ne csodálkozzunk, ha nem fognak szeretni minket: ha olyanokat mondunk, hgy mi jobban meg tudtuk volna csinálni adott feladatot, mint valaki más, akkor arrogánsak vagyunk, jobb, ha tudjuk. Ezt a problémakört egyszerűen kiköszöbölhetjük: ne kijelentsünk dolgokat, hanem kérdezzünk, és ne próbáljuk feleslegesen villogni felkészültségünkkel.
2. Előbb beszélünk, minthogy meghallgatnánk a többieket
Az olyan munkahelyen, ahol sok kreatív elme dolgozik, könnyen előfordul, hogy ahelyett, hogy egymásra figyelnének, saját nagyszerűnek gondolt ötleteik megosztására helyezik a hangsúlyt. Ha feszt a másik szavába vágunk, hogy saját gondolatainkat, problémáinkat, ötleteinket megosszuk, bunkó egoistának fognak tartani a többiek, egy idő után pedig kihagynak a beszélgetésekből és senki nem akar majd velünk egy csapatban dolgozni. Ez esetben elég lehet, ha kicsit többet maradunk csöndben, mint addig.
3. Belerondítunk más munkájába
Ha nem lehet ránk számítani csapatmunkában, mert valamivel mindig bekavarunk, nem csináljuk meg a saját részünket, esetleg más munkáját hátráltatjuk, akkor szintén nem leszünk a kollégák kedvencei – de a főnöké se. Az is ide tartozik, ha látjuk, hogy rossz vége lesz a melónak, ha tudjuk, hogy valaki hibázott, mégse szólunk – írja az imediaconnection.com. Ha dolgozni kel, igenis tegyük oda magunkat, és akkor nem lesz ránk panasz.
4. Lustaság
A legfontosabb, hogy a munkaközösség úgy érezze, tartanak valahová, fejlődik a cég – mutatta ki egy 2010-es Harvard tanulmány. Ha úgy érezzük, hogy csak telik az idő, de nem haladunk sehová, esetleg egy ember mindig feltart minket, lassabban megy tőle a munka – mert lusta, felelőtlen, nem ért hozzá –, vagy folyton fölöslegesen beszél hozzánk, azt az embert nem fogjuk kedvelni.
A lusta munkaerőt egyébként is kiveti a munkaközösség magából, mert feszt szívniuk kell miatta. Ha nem dolgozunk eleget, azt mi is érezzük, szóval ha gyanús, hogy ezért utálnak minket, tegyünk ellene, mielőtt végképp elássuk magunkat.
5. Sosem kérünk
Ha mindig parancsolgatunk, ugyanúgy utálni fognak, mintha akadályoznánk a munkát, csak még ki is röhögnek a hátunk mögött. Ha valamit szeretnénk, hogy megcsináljon a munkatársunk, kérjük szépen és ne parancsoljunk! Ez csak stilisztikai különbség, hangsúlyozással megoldható, de ezek a nüanszok sokat számítanak a társas kapcsolatok terén.
6. Mindig segítsünk a másiknak!
Sose mondjuk, hogy nem a mi problémánk, ha a munkatársunk megkér, hogy segítsünk neki, mert közeleg a határidő, és még nem áll sehogy. Ha segítünk, meg fognak becsülni minket, ráadásul fordított helyzetben nem leszünk magunkra hagyva a gondokkal.
7. Hangos beszéd
Ha telefonál valamelyik családtagunk, nem kell hangosan üvölteni vele a telefonba; ha van egy vicces sztorink, ne az iroda közepén ordítva meséljük el mindenkinek – valószínűleg senkit nem érdekel. De még ha érdekel is bárkit, ha félbe kell hagynia munkáját a mi feltűnési viszketegséünk miatt, annak senki nem örül. Ha mindig belezavarunk a munkamenetbe a hangoskodással, előbb-utóbb utálni fognak minket és kész.
8 Pletykálkodás
A pletykás barátokat is utálja és lekoptatja mindenki, hát még a pletykás munkatársakat: hamar kibukik, ki terjeszti mindenki legbensőbb titkait, és ha egyszer elterjed rólunk, hogy nem szabad elmondani nekünk semmit, ki leszünk közösítve. Pont, mintha túl sokat beszélnénk saját magunkról.
9 Seggnyalás
A főnök kedvence hamar kivívja a többiek ellenszenvét, főleg, ha szorgos seggnyalással próbál a felettese kedvébe férkőzni. A legjobb, ha saját teljesítményünkre koncentrálunk, és csak akkor keressük a főnök társaságát, ha valamiben döntenie kell, nem zargatjuk egyfolytában seggnyalással – írja a thoughtleadersllc.com.
10. Undorító szokások
Nem tanácsos bent hagyni a romlott ételt a hűtőben, körmöt vágni az asztalnál, vakarózni, a közös vécében intézni a nagydolgot minden reggel. Ha sokszor megmutatjuk emberi oldalunkat, a többiek elkezdenek majd undorodni tőlünk, és a pletykás kollégák már terjesztik is, milyen egyéb rossz szokásaink vannak – akkor is, ha nincsenek.
+1: és mi van, ha ok nélkül utálnak
Bizony olyan is előfordul, hogy csak úgy utálnak. Mert mi vagyunk a legújabbak, mert csak nekünk van/nincs gyerekünk, mert máshogy öltözünk, mint ők, stb. Ilyenkor persze nem kell beletörődni abba, hogy rajtunk köszörülik a nyelvük, próbáljunk meg közeledni hozzájuk, és ha ez nem válik be, akkor se adjuk fel – írja a workhappynow.com.
Hogyan legyünk magabiztosak?
Na és ha utálnak, hogyan közeledjünk? Ha már belépéskor furcsán néznek ránk, arra is ki kell dolgozni egy technikát, hogyan lépjünk be. Általában nyilván leszegett fejjel, már szomorúan érkezünk. Ezen az segíthet, ha úgy gondolunk a teremben lévőnkre, mintha a családunk tagjai lennének, akik szeretnek bennünket, csak nem mutatják ki. Ha valami hülyeséget csinálnak, nevetni fogunk, hisz ha az öcsénk csúnyán néz ránk, őt is csak megmosolyogjuk. Az a lényeg, hogy bontsuk le az érzelmi korlátokat. Ha érzik, hogy nem fog rajtunk a gonoszság, máshogy fognak ránk nézni az utálkozó kollégák, és egy idő után nyitottabbak lesznek a közeledéseinkre.
Mutassuk meg nekik, milyenek kívülről: ha valaki hangos megjegyzést tesz ránk, vegyünk erőt magunkon és vágjunk vissza: tükröt tartunk a másik elé, így láthatja, milyen rondán viselkedett. Félénk emberként ez nagyon nehéz lehet, ezért ha van rá mód, gyakoroljuk otthon, barátok körében. Magyarázzunk el a családnak, mi történik velünk a munkahelyen és modellezük, milyen, amikor belépünk. Ha ezt többször eljátsszuk, lesz stratégiánk. Ha egy csapat kipécéz minket és feszt gúnyolódik rajtunk, adjuk tudtukra, hogy túl messzire mentek, ne tűrjünk csöndben, mert akkor sose hagyják abba!
