Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A munkahely szeretete nagyban múlik a főnökön: ha nem jövünk ki vele, kereshetünk is új állást, ha jóban vagyunk, mindent megteszünk, hogy megtartsuk munkánkat. Nem tehetjük meg azonban, hogy minden kellemetlen felettes elől elmeneküljünk, hát nézzük, milyen fő típusok léteznek, és melyikkel hogyan kell bánni. Biztos van, akit kifelejtettünk a felsorolásból, kommentben megoszthatja velünk tapasztalatait!
1. A munkamániással kerülje a kommunikációt!
A munkamániás egyik ismertetőjele az üres asztal és a kínos rend a környezetében. A munkahelyen csak a munkáról lehet szó, nincsenek kint családi fotók, nincs privát cset, netezgetés: a főnök robotként működik, és a beosztottaktól is ezt várja el. Nem is kell vele különösebben jóban lenni, elég, ha az ember elvégzi rendesen a munkáját, de ha mégis nagyon frusztrál az érzelemmentes munkagép, akkor próbáljunk meg összefogni kollégáinkkal, valószínűleg ők kaphatók egy kis poénkodásra. Pozitívumként annyit tudunk erről a főnökfajtáról elmondani, hogy tanulhatunk tőle egy kis önuralmat. Ennek a típusnak egyik alfaja a céltudatos főnök, aki nem csak azért dolgozik robotként, mert nem jut más eszébe, hanem mert komoly céljai vannak. Nála még az a probléma is fennáll, hogy mindenkire gyanakszik, hogy át akarja venni az ő helyét, ezért jobb tényleg kerülni, és csak a munkára korlátozni minden kommunikációt.
2. A maximalistával gondolkodjon statisztikákban!
A maximalista főnök simán összetéveszthető a robottal, vagy a céltudatos típussal, annyi a különbség, hogy attól még, hogy maximalista, lehet humora és esze – sőt, legtöbbször mindekettő van neki –, csak az irdodában nem használja. Eseteg hobbija Excel táblázatban vezetni a beosztottak termelékenységét, kávészüneteik számát és hatékonysági mutatókkal bombáz havonta – személyes véleményt ne várjunk tőle. Úgy érthetünk legjobban szót vele, ha mi is elkezdünk statisztikákban gondolkodni, és baromi jól teljesítünk. Egy ilyen főnök alatt sokat kell dolgozni, és jól, de biztos, hogy jól fog mutatni önéletrajzunkban egy ilyen tapasztalat, és ha előlépési lehetőségünk van, nem fog a főnök az utunkba állni.
3. A manipulatívat manipulálja ön!
Vannak főnökök és menedzserek, akik egész könyvtárakat kiolvasnak a manipulálás technikáiról – főként a hatalommániások és a kisebbségi érzésekkel küzdők mehetnek rá a beosztottak befolyásolására. Onnan vehetjük észre, hogy a hatása alá kerültünk, hogy folyton teljesíteni akarunk, olyanokat mondunk, amik magunktól eszünkbe sem jutnának, olyan feladatokat vállalunk, amikhez semmi kedvünk. Az a baj, hogy az ilyen főnököt nem a beosztott fejlődése és képességei érdeklik, hanem a saját céljai. Egyetlen megoldás, ha határt szabunk a kéréseinek és kitartunk saját céljaink mellett. A legjobb, ha leülünk vele beszélgetni, és elmondjuk, mi mit tudunk jól csinálni, mit szeretünk csinálni a cégnél, és mi nem tartozik a munkakörünkbe. Lehet vele együttműködni, de nem kell mindennek bedőlni, amit mond. Bátrabbak utánaolvashatnak a különböző manipulációs technikáknak, és megpróbálhatják saját eszköveivel leszerelni a főnököt.
4. A hisztérikussal legyen türelmes!
A hisztérikus főnöknek a legnagyobb hátránya, hogy általában már a hétindító értekezleten magából kikelve visít/üvölt a rossz teljesítmény, és az előtte álló stresszes hét miatt. Nem szabad felvenni, ha bunkó, el kell fogadni, hogy néha akkor is letol, ha semmi oka rá. Jó esetben a fölösleges csesztetés után bocsánatot kér tőlünk legalább négyszemközt. Ha már eljutottunk odáig, hogy nem sértődünk meg rajta, nyugodtan kiröhöghetjük a többi beosztottal – elég nehéz egy ilyen főnökkel, hát legalább hadd szórakozzunk rajta!
5. A szörnyeteg elől inkább meneküljön
A hisztérikus munkamániás, és/vagy manipulatív sunyi dög: asztala körül elhajigált kávéspoharak és tiltótáblák bagzanak (Ne nyúlj hozzá! Ne takaríts az asztalon! Etc.). Igazából egyetlen célja a beosztottak életének pokollá tétele. Gyakran üvölt a képünkbe, a megrendelőnek hazudik, és ránk keni saját hibáit is, semmi emberi érzés nem szorult belé (Beteg a gyerek? Hát remélem van apja is, mert maga nem megy sehová.). Nem bán meg semmit, nem szeret senkit – itt nincs megoldás, menekülni kell.
6. Az együttérző felettest soha ne csapja be!
Az ilyen főnököt sok honlap csak csodaként emlegeti, asztala pont olyan megnyugatóan rendetlen, mint a miénk, és gyakran küld bátorító e-maileket: többször dicsér, mint nem. Van humora, könnyű vele együttműködni, ha elakadunk valamiben, segít, a kötelező céges csapatépítéseken kívül szervez családias együttléteket, csak arra kell figyelnünk, hogy ne éljünk vissza a segítségével túl sokszor, és ne hazudjunk neki soha. A vele való kapcsolat a bizalmon alapszik, amíg hisz nekünk, addig mindent megtesz a boldogulásunkért, amint elvesztjük bizalmát, kereshetünk más munkahelyet.
7. A kreatív vezetőnél merjen lassítani!
A kreatívot messziről felismerni heti háromszori brainstorming őrületéről, designos kütyüiről és folyton álmodozó tekintetéről. Amit megálmodik, azt aztán le is írja, és meg is csináltatja. Üzleti szempontból nagyszerű, de emberileg lehet nehéz vele. Például az ilyen kreatívoknak az üzleten kívül nincs életük (a romkocsmákban is csak a következő projektjükről beszélnek), és nehéz velük tartani a lépést – feszt úgy érezzük, lassan dolgozunk, és túlóráznunk kell. Ha be akarunk vágódni, a jó munka mellett érdeklődjünk magánélete iránt (hogy vannak a gyerekek, milyen a nyaraló?). Ha a bizalmas, rövid beszélgetések mellett még jól is dolgozunk, a kreatív főnök békén fog hagyni, és nem fogja elvárni, hogy saját magánéletünket alávessük a munkának.
8. A haverkodó főnököt állítsa le!
A haverkodó főnök nem felettes akar lenni, hanem jóbarát. Ezzel alapvető baj, hogy a munkahelyen legalább a beosztottnak dolgoznia kell, és tényleg nem szórakoztató a mérsékelten vicces főnöki poénokat hallgatni órákon át munka helyett, hogy aztán az elvégzendő feladatokat túlórában kelljen megcsinálni. Próbáljunk vele távolságot tartani, ne menjünk el minden eseményre, amit szervez, úgyis baromi sok van, és ne féljünk rászólni, hogy hagyja abba a sztorizgatást, mert határidő van. Nem fog megsértődni. Jó esetben abba is hagyja a dumálást.
9. A sunyi - váltson, vagy beszéljen vele!
A sunyi főnök üres ígéretekkel traktál, mindent megtesz, hogy megkapja, amit kér: „Túlórázni kell? Maradjon benn, kap egy szabad pénteket!” Na, ebből soha nem lesz szabadnap, ugye ön is tudja? Nem szabad elhinni az álszent mosolyú sunyinak semmit, és csak azt kell bevállani, amit muszáj, semmi pluszmunkát! Hasonlóan a manipulatívhoz, vele sem szabad túl jóban lenni, bármit felhasznál ellenünk, amit tud rólunk. Egyik alfaja a nyomozó, aki simán végigolvassa céges- és magánlevelezéseinket. Egyik ellenszer, ha leülünk vele beszélni, hogy megértessük vele, minket zavar a nyomozás, és azt érezze a sunyi, hogy megbízhat bennünk. Akkor talán nem nyomoz le minden nap, és nem néz ránk ötpercenként, rendesen dolgozunk-e. A sunyinak lehet célja a karrierépítés (mint a céltudatosnak), de lehet, hogy csak passzióból genyózik velünk (mint a szörnyeteg).
10. A balekot dicsérjük meg!
A balek olyan, mint a haverkodós, csak még béna is: mindenki kap második- és harmadik esélyt is, senki nem kap büntit, bármennyire is elront valamit. Ebből kifolyólag nagy a bénázás, kevés a fegyelem, senki nem csinál semmit. A főnökléthez hozzátartozik, hogy néha nehéz döntéseket kell hozni, akkor is, ha az rossz a beosztottaknak: a balek erre képtelen. Nem lehet sokmindent csinálni: adjunk neki pozitív visszajelzéseket, ha valakit leszúr, és akkor rájön, hogy rossz zsarunak lenni jó.
11. A titokzatost figyelje meg!
Csukott ajtó mögött ül mindig, sokszor van irodán kívül, nem tudni róla semmit. Ezzel az a baj, hogy akkkor sem elérhető, ha gond van. Erőltessünk magunkra nyugalmat, és kezdjük el figyelni a főnököt, akár egy tudós egy titokzatos őserdei állatot. Előbb-utóbb csak kiderül valami. Például, hogy az egész a látszat miatt van: nem nagyon ért a területhez, ezért inkább rejtőzködik, nehogy kiderüljön a tudatlansága. Vagy nagyon is odafigyel, csak így akar teret engedni a beosztottaknak. Előbb-utóbb kiderül, de addig is dolgozzunk fegyelmezetten!
12. Az agresszív kritikusról ne vegyünk tudomást!
„Tényleg jól halottam?” – gyakori kérdese ez a passzív agresszív főnöknek, aki erőteljes kiállásával próbálja fedezni, hogy valójában nincs a helyzet magaslatán. Stratégiája: piros filccel belejavít a munkánkba, kérdéseivel elbizonytalanít, hogy mindenki hülyének érezze magát. Ha nem vagyunk elég hatékonyak, nem spórolunk elég pénzt a cégnek, nem érünk be elég korán, akkor leszúr. Mikor már senkinek nincs önbizalma a cégnél, és mindenki hibát hibára halmoz, akkor ő utat mutat. Egyetlen jó stratégia, ha felismerjük a passzív agresszív főnököt és jó időben visszavágunk. Nem agreszívan, hanem okosan: jól felkészülünk, nem engedjük magunkat zavarba hozni, esetleg halkan megjegyezzük, hogy ledorongoló véleménye nem volt a helyén és feleslegesen bunkó. Az a lényeg, hogy mások is hallják, így míg ő kínos szituációba kerül, mi felkeltsük mások – potenciális szövetségeseink – figyelmét. Ha összefogunk, egyrészt jobban érezzük magunkat, másrészt a főnök lassan leszokik az állandó basztatásról. Vagy keressünk a cégnél valaki mást, akinek beszámolhatunk eredményeinkről, egy szóval, váltsunk felettest – írja az insidetech.monster.com.
13. A szétszórt főnöknek merjen nemet mondani!
A kritizáló és maximalista főnök ellentéte, közel áll a kreatív és haverkodós főnökökhöz, de gyengéje az összeszedettség. Sosem tudja, ki min dolgozik, és min kéne neki valójában, sosem találja sem a telefonját, sem a jegyzeteit. Olyan munkákat vállal be, amire nincs elég ember, ezzel jól megszívat mindenkit, naponta változik, mi a legfontosabb projekt, a dolgozók belefulladnak a melóba. Az jó megoldás lehet, ha egyszerűen nem vállalunk be több munkát, hiába könyörög, vagy közöljük, hogy akkor abbahagyjuk, amit épp csinálunk. Meg kell vele értetni, mennyi fér bele egy ember idejébe, és merni kell neki nemet mondani.
