A Karácsony a szeretet ünnepe. Tudják, az, amelyiken a családtagok általában már kora délután ordibálnak és halálosan összevesznek egymással. Vajon meg lehet-e úszni az év legnagyobb ünnepét könnyek és kiabálás nélkül?
A feszültség általában már hetekkel az esemény előtt megkezdődik, mértéke pedig egyenesen arányos a karácsonyestére meghívott résztvevők számával és életkorával.
A számukkal azért – és ez tulajdonképp logikus is –, mert minél több a meghívott, annál több a figyelembe veendő igények száma. A korukkal pedig azért, mert minél idősebb valaki, annál több dolog van, amiből ő aztán nem enged. Sajnálom, de ez van – néha még magamon is észreveszem.
Nézzük meg, általában hogyan alakul egy nagyobb család karácsony esti programja.
Az egyik rokon korábban érkezne, mint ami a meghirdetett időpont volt, mert nem szívesen eszik hat után, és korai fekvéshez van szokva. A másik éppen ellenkezőleg, kizárja, hogy bármilyen program kezdetét vegye este 7 előtt, és értsük meg, lehetetlen, hogy odaérjenek korábban.
Ha mégis sikerült megegyezni az érkezés időpontját illetőleg, néhány pillanatig úgy tűnhet, hogy a házigazda fellélegezhet. A menü nem lehet gond, hiszen minden meghívott családtag örömmel vállalta, hogy készít valamit, hozzájárulva a vacsora sikeréhez.
Csakhogy hamar kiderül, hogy hárman is úgy érzik, hogy az ő beiglijük a legjobb, és személyes sértésnek vennék, ha másmilyen édességet kellene készíteniük. Mária néni és János bácsi ebben az évben főételként egy nagy pulyka megsütésével szeretnének kísérletezni, mivel beleuntak, hogy minden évben töltött káposzta van. Laci bácsi a kocsonyakészítésben mester, viszont számára a töltött káposzta nélkülözhetetlen hozzávalója a karácsonyestnek. Kati néni hasonlóan érez a hallal kapcsolatban, ezért mindenképpen halászlét szeretne készíteni, csakhogy Mária néni és János bácsi, valamint Öcsi nem esznek halat. A házigazda igazi ínyenc az italválasztás terén, ezért már egy hónappal karácsony előtt azt tervezgeti, hogy milyen italkülönlegességekkel kínálja a vendégeket. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy Laci bácsinak sajnos gondjai vannak a mértéktartás terén, ezért a legtanácsosabb, ha a többi 11 vendég sutyiban iszogat, amikor ő nem látja.
Az ideális rokon a sógorasszony, akit nehéz kizökkenteni jó kedélyű nyugalmából. Titokzatos mosollyal, vagy a nehezebb pillanatokban hangosan nevetve szórakozik a többiek számára élet-halált jelentő szervezési kérdéseken.
És ez még mind azelőtt történik, hogy egyáltalán megkezdődött volna a vendégség. Mert ha egyszer asztalhoz ültünk, akkor onnantól kezdve figyelni kell, nehogy politikára terelődjön a szó, mivel akkor Mária néni és Laci bácsi biztosan halálosan összevesznek. Előre tudható, hogy Kati néni ragaszkodni fog hozzá, hogy gyertyagyújtáskor mindenki elénekelje a Mennyből az angyalt, mint ahogyan azt is, hogy Öcsi és Hugi ettől pillanatokon belül röhögőgörcsben fognak fetrengeni, ami hamarosan átragad majd János bácsira és Mária nénire is, holott ők semmiképpen nem szeretnének faragatlannak tűnni Kati néni szemében.
Ilyen és ehhez hasonló problémák diplomatikus megoldásával kell megküzdeni egy átlagos karácsonyeste előtt és alatt, mégpedig úgy, hogy a szervezés és az ünnepi vacsora közben a házigazdák ne tépjék ki sem egymás, sem a rokonok haját.
Lehetséges?
Végül is igen. Az én módszerem az, hogy amikor már tényleg úgy érzem, hogy megőrjít a sok gond, akkor megpróbálom tudatosítani magamban, hogy senki nem merő rosszindulatból ragaszkodik a hagyományaihoz, hanem azért, mert neki fontosak úgy.
Ezt a szép és angyali jóságot sugalló mondatot a gyakorlatban úgy kell értelmezni, hogy mielőtt automatikusan azt mondanám valamire, hogy erről így szó sem lehet, inkább számolok háromig, és ezt az időt arra fordítom, hogy végiggondoljam, mi a legrosszabb, ami történhet akkor, ha nem mondok nemet. Általában kiderül, hogy nem is olyan vészes a dolog.
A másik megoldás, hogy az ember elengedi a szervezést, és hagyja, hogy a dolgok alakuljanak a maguk módján. Mi a legrosszabb ami történhet? Mi van akkor, ha Kati néniék már 5-kor megérkeznek, és még nincs megterítve az asztal? Semmi. Vagy beállnak teríteni, és lesz segítségünk, vagy, ha ehhez nem igazán van kedvük, akkor legközelebb nem érkeznek korábban. Mi van akkor, ha Mária néni pulykája akkora lesz, hogy három napig is kitart, és azon kívül még három főételt is hoznak? Semmi, mert legfeljebb mindenki hazavisz belőle. Kell-e kétségbeesni attól, hogy ennyi ember kellemes karácsonyestéjét házigazdaként biztosítsuk? Nem kell, mert egyrészt felnőttek, és fel fogják találni magukat az én folyamatos asszisztenciám nélkül is. Másrészt meg, akár így, akár úgy, még a leges-legideálisabb vendégekkel is fárasztó egy egészestés vendégség. Akkor meg nem mindegy?
