Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A fejlődés megállíthatatlan, ezért jobb tisztán látni, mi az a valós veszély, kockázat, amitől félnünk lehet. Összegyűjtöttük, mit jelentenek az olyan fogalmak, mint génszökés, géntranszfer, és utánanéztünk, a GM élelmiszerek elterjedésének van-e köze az egyre növekvő arányú ételallergiához. GMO, 2. rész.
Az előző cikkünkben néhány alapfogalmat tisztáztunk. Ez alkalommal a génmanipulált élelmiszerek várható főbb kockázataira és (jelenlegi vagy jövőbeli) veszélyeire térünk ki. Látható, hogy semmi sem fehér vagy fekete. Az, hogy valaki értekezik egy témáról, még nem teszi a téma iránt elkötelezett hívővé. A félreértések elkerülése érdekében itt jegyezzük meg, hogy a cikk szerzője a GMO-cégekkel semmilyen kapcsolatban nem áll.
0,9 %-nál több génmódosított összetevőt tartalmaz
Jobb félni, mint megijedni, tartja a mondás. Ez igaz az étrendünk összeállítására is, mert ha tudjuk, mit eszünk, iszunk, akkor talán kevésbé aggodalmaskodunk és több örömöt lelünk az evésben. De mi a helyzet azokkal a veszélyekkel, amiket még csak nem is ismerünk? Ami pár évvel ezelőtt talán még fikció volt, az ma már egyre inkább rutinműveletnek számít akár az egészségügyet, akár az élelmiszeripart tekintjük. A fejlődés megállíthatatlan, ezért jobb tisztán látni, mi az a valós veszély, kockázat, amitől félnünk kell, vagy lehet. Legjobban úgyis attól tartunk, ami új, idegen, ismeretlen. Ez különösen igaz a génmanipulált élelmiszerekre, amelyekkel hazánkban - a szigorú szabályozásoknak köszönhetően - még elég ritkán találkozunk.
Az érvényben lévő EU szabályozás szerint GMO termék az, amelyik 0,9 %-nál több génmódosított összetevőt tartalmaz. Az 0,9 % alatti GMO tartalmat nem kell feltüntetni, feltéve, hogy ez az előfordulás véletlen és technikailag elkerülhetetlen. Ez persze a fogyasztókat nem biztos, hogy teljesen megnyugtatja. Az összetevők listájának követése a legcélravezetőbb, mivel jelölendő, ha a termék génmanipulált összetevőt tartalmaz.
Közvetlen kockázatok
Génszökésnek nevezzük azt, amikor a génmanipulált egyed átkereszteződik a természetes növény-, illetve állatvilággal. A gyakorlatban szinte megakadályozhatatlan, hiszen például a GM növények pollenjei a levegővel könnyen átkerülhetnek a szomszédos nem GM vetésterületre. Nagy a valószínűsége, hogy a transzgént (vagyis más fajból származó gént) hordozó élőlény valamelyik közelebbi vagy távolabbi „vad” rokonával szaporodóképes utódokat hozzon létre.
Létrejöhet a termesztett növényekkel, illetve a tenyésztett állatokkal történő átkereszteződés is. A szennyezés, keveredés, kereszteződés a különböző védekezési, biztonsági előírások és eljárások ellenére itt is szinte elkerülhetetlen. A GM növény magjai is elszóródhatnak – feltehetően emberi mulasztásból eredően - a termőterületen kívül. Erre már akad valós példa, hiszen nem is olyan régen amerikai kutatók vadon szaporodó GM repcére bukkantak az ültetvénytől távolabbi helyeken is.
Fennáll a géntranszfer lehetősége is. Ez esetben a (baktérium)génnel ellátott terményt, állatot, illetve mikrobális készítményt (nyersen) fogyasztó élőlények bélflórájába (esetleg valamely szövetébe) jut be a módosított gén. Ennek ellentmond, hogy - elméletileg - a transzgén(ek)et tartalmazó DNS, a „hagyományos” élelmiszerekéhez hasonlóan az emésztés során tökéletesen lebomlik, nincs hatással az azt elfogyasztó élőlényre. Mégis egymásnak ellentmondó kutatási eredmények születtek e témában és a közvélemény is inkább ettől a lehetőségtől tart a legjobban.
Amennyiben az élőlénybe beültetett transzgén vírusból származik, lehetséges, hogy rekombinálódik (vagyis átadjon és átvegyen tulajdonságokat) az élőlényt fertőző más vírusokkal és így új vírustörzsek alakulhatnak ki.
Jelölőgénként (a GM élőlény azonosítására) antibiotikum-rezisztenciáért felelős géneket (is) használtak és használnak, ami csökkentheti az antibiotikumok hatékonyságát. Ilyen esetekben csak olyan antibiotikumok alkalmazhatók, amelyeket már kivontak az orvosi gyakorlatból, legalábbis ez lenne az elvárható. Az EU 2006 óta már nem engedélyezi olyan GM termékek felhasználását, amelyekben antibiotikum-rezisztencia gén is megtalálható.
Főbb környezeti kockázatok
Mivel leggyakrabban olyan GM növényeket állítanak elő, amelyek vagy egy fajta gyomirtó szerrel szemben ellenállóak (rezisztensek), vagy pedig a növényre jellemző kártevőkkel (rovarokkal) szemben védettek (például egy toxin termelése révén), így fennáll a veszélye annak, hogy a GM növények által termelt toxinokra vagy a termesztésüknél alkalmazott növényvédő szerekre egyre rezisztensebb (ellenállóbb) fajok jelenhetnek meg.
Gyakran vitatott eset a biológiai sokféleség, vagyis diverzitás (röviden biodiverzitás) csökkenésének kockázata. Ez a fogalom (szűkebb értelmében és jelen helyzetben vizsgálva) lényegében azt takarja, hogy a GM-ültetvény környezetében jelen lévő fajok sokfélesége csökkenhet (például a rovarfajoké a GM-növények által termelt toxinok hatására), illetve a növény- és állatfajok genetikai sokszínűsége is sérülhet. Előbbi ellen általában azzal védekeznek, hogy a GM-tábla szélén nem GM növényeket is ültetnek, így az adott növényre jellemző kártevők itt kvázi szabadon garázdálkodhatnak.
GM növényekkel való szennyeződés különösen azokban az országokban és az onnan származó termékekben fordulhat elő, és elő is fordul, az élelmiszer, illetve a takarmány GM termékkel való keveredése, szennyeződése, ahol a hagyományos termesztési eljárások mellett nagy (gyakran nagyobb) területen termelnek GM növényeket (közismert, hogy az USA-ban a GM szója vetésterülete közel 90%).
Multik vs kisgazdák?
A legelterjedtebb transzgenikus növényfajtákat ugyanazok az óriáscégek állítják elő, fejlesztik és forgalmazzák, mint a gyomirtáshoz szükséges gyomirtó szereket, amelyeknek saját fajtáik ellenállnak. Vagyis együtt, egy csomagban árulják a kettőt, mivel csak így hatásosak, ez jelentős monopolhelyzetet teremthet.
Mivel a génmanipulált növényeket világszabadalmi jog védi, ezért számos probléma származhat a hagyományos vagy biogazdálkodással foglalkozó gazdák földjeire átjutott/kiszabadult génmódosított növények kapcsán. Ezek a gazdák így, akaratukon kívül, de lényegében jogtalanul termesztik a génmódosított növényeket. A biotechnológiai cégek pedig rátalálhatnak és rá is találnak ezekre a növényekre, így a gazdákra és peres útra terel(het)ik az ügyet, amiből a gazdák többnyire súlyos kártérítéssel kerülhetnek csak ki.
Az ételallergia egyre terjed
A GMO élelmiszerekben az élelmiszerbiztonsági kockázatot a beültetett gének és az általuk termeltetett fehérjék, fehérjetermékek jelentik. Csak olyan GMO élelmiszer engedélyezhető, amely nem toxikus. Ezt számos vizsgálat és teszt során szűrik az engedélyeztetési folyamat során.
A világban folyamatosan nő a (táplálék)allergiás megbetegedések száma, ezt azonban - eddig - nem sikerült összefüggésbe hozni a GM elterjedésével. A piacra került GM élelmiszerek a biztonságossági vizsgálatoknak köszönhetően nem okozhatnak, és eddig nem is okoztak nem várt, csak az új termékre jellemző allergiás reakciót. Közvetve kérdéses terület például a rezisztens GM növényekkel együtt járó gyomirtószer-felhasználás hatása a rezisztenssé váló gyomok stresszfehérje-termelésére vagy az átkereszteződött fajok allergéntermelése.
A táplálékallergiások számára azonban jó hírnak számít, hogy az allergizáló fehérjéket kódoló gének kikapcsolhatók, módosíthatók az azt termelő növényekben (és állatokban), így a jövőben olyan GM termékek is várhatóak, amelyekben ezt a tulajdonságot változtatták meg.
Egyelőre még védett helyzetben vagyunk, amíg az EU-s és a még szigorúbb magyar törvények nem vagy csak jóval kisebb mértékben engedélyezik a GM növények termesztését, kereskedelmét, de addig is kísérjük figyelemmel az ezzel kapcsolatos híreket, olvassuk el alaposan címkét az élelmiszerek csomagolását, hogy azt válasszuk, amit valóban szeretnénk és amiben megbízunk.
A téma iránt érdeklődök közérthető, olvasmányos formában kaphatnak megfelelő tájékoztatás a génmanipulációról, többek között a technikai részletekről és pro és kontra érvek eredetéről Venetiáner Pál Génmódosított növények. Mire jók? című kiadványából (Budapest, Typotex, 2010).
Forrás: Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége, Táplálkozási Akadémia
Szerzőnk dietetikus.
Címlapfotó:Emrah Türüdü
