Ne lepődj meg, ha egy huszonéves nem válaszol a hívásodra. A Z generáció tagjai ugyanis nem szeretik felvenni a telefont. Azt is megindokolták, hogy miért.
Ha te is azok közé tartozol, akiket idegesítenek a mobiltelefonra pittyegve érkező üzenetek, és inkább felhívod a barátaidat, akikkel képes vagy akár órákon keresztül csacsogni, akkor valószínűleg te sem a Z generáció tagja vagy. Talán ezért számodra is meglepő lehet, ha egy huszonévest akkor sem érsz el telefonon, ha pontosan tudod, hogy a kezében van a mobilja,a tizenévestől pedig örülsz, ha egy hangulatjelet kapsz válaszüzenetben. Ehhez a kommunikációs változáshoz azonban nem árt hozzászokni, mert a legújabb felmérések azt mutatják, hogy a telefonbeszélgetések kezdenek kimenni a divatból. Legalábbis a Z generáció (a 1995-2009 között születtek, tehát a jelenleg 15-29 évesek) körében biztosan.
A Z generáció telefonálási szokásait vizsgálva meglepő eredményre jutottak
Egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatás szerint az Egyesült Királyságban élő Z generációs fiatalok egynegyede soha nem veszi fel a telefonját – még akkor sem, ha valamelyik barátjuk vagy családtagjuk keresi őket. Egyszerűen figyelmen kívül hagyják, amikor csörög a mobiljuk, és inkább üzenetet küldenek az ismerőseiknek ahelyett, hogy visszahívnák őket.
A megkérdezettek csaknem 70%-a vallotta, hogy telefonálás helyett inkább sms-t ír, vagy csetfelületen kommunikál, míg 48%-uk a közösségi médián keresztül szeret kapcsolatot tartani. A válaszadók 37%-a ugyan hajlandó megszólalni, de csak egy-egy hangüzenet erejéig.
Ezért nem veszik fel a telefont a Z generáció tagjai
Érdekes módon a megkérdezettek jelentős része azért nem veszi fel a telefont, mert úgy érzik, hogy egy váratlan hívásra nem tudnak előre felkészülni. Lehet, hogy ismerőstől érkezik a hívás, azonban sem a témával, sem a hívó szándékával nincsenek tisztában, így attól tartanak, hogy nem fognak tudni megfelelően reagálni. Egy üzenetváltás esetén azonban jut idő átgondolni a válaszokat, és feldolgozni az információkat, ezért inkább azt preferálják.
Mások attól tartanak, hogy esetleg rossz híreket vagy számonkérést fognak kapni, így ők csak előre megbeszélt telefonhívásokra hajlandóak reagálni. A megkérdezettek jelentős része pedig legfőképp az ismeretlen számról érkező hívásokat ignorálja: ők először tudni szeretnék, ki van a vonal másik végén. Azt preferálják, ha az illető sms-ben bemutatkozik, és leírja, hogy milyen okból telefonált.
A tizenévesek jelentős része csak üzenetben hajlandó kommunikálni
Míg a húszas éveik végén járók jobban tudják a váratlanul érkező telefonhívásokat kezelni, a Z generáció legfiatalabb tagjai között nagyon sok olyan tizenéves akad, akik semmilyen körülmények között nem veszik fel a telefont. Ők sokszor a szüleik hívásaira sem reagálnak. „A mobilom mindig néma állapotban van, a rezgés pedig ki van kapcsolva, életemben még nem vettem fel telefonhívást” – vallotta egy 18 éves fiatal a téma kapcsán.
A pörgős életstílus is visszavett a telefonbeszélgetések népszerűségéből, a megkérdezettek jelentős része ugyanis azt vallotta, hogy azért nem válaszolnak a hívásokra, mert túl elfoglaltak, és egyszerűen nem fér bele a napjukba, hogy telefonon csacsogjanak.
Mindezek a tényezők rávilágítanak arra, hogy a brit fiatalok miért csak átlagosan napi 5 és fél percet töltenek mobilhívásokkal, miközben az idősebb generációk tagjai képesek órákat is elbeszélgetni telefonon.
Bár valószínűleg ez a tendencia nem fog változni,és az emberek közötti kommunikáció egyre inkább áthelyeződik az online térbe, a szakértők szerint ez nem feltétlenül jó irány. A telefonbeszélgetések és a személyes találkozók ugyanis nagyon fontosak az emberi kapcsolatok fenntartásában és erősítésében.
Pedig telefonon könnyebb lenne kommunikálni
Amikor szöveges vagy hangüzenetet küldünk, úgynevezett aszinkron kommunikációban veszünk részt, tehát nem valós időben „beszélgetünk” a másik féllel, így gyakorlatilag valós, spontán párbeszéd nem jön létre. A Z generáció mellett szóló érv, hogy az üzenetírás lehetőséget ad arra, hogy átgondoljuk és megszerkesszük a válaszunkat, azonban előfordulhat, hogy a szavaink nem lesznek összhangban a másik fél mondataival. Megeshet az is, hogy túlgondoljuk a leírtakat, és szorongást okozhat, ha egy bizonyos időn belül nem kapunk a másik féltől választ.
Egy üzenetváltás során ráadásul nagyon nehéz a szavak mögötti érzelmi töltetet felismerni. Amikor telefonálunk, a másik fél hanglejtéséből, hanghordozásából és spontán reakcióiból könnyen meg tudjuk ítélni, milyen hangulatban, érzelmi állapotban van a beszélgetőpartnerünk. Halljuk a hangján, ha sértődött vagy mérges, ahogyan azt is könnyen felismerhetjük, ha csipkelődik vagy viccel. Az írásbeli kommunikáció azonban könnyen félreérthető, elbeszélhetünk egymás mellett, és mivel nem egy adott időpontban történik, nem tudhatjuk, hogy a másik fél milyen körülmények között, milyen helyzetben olvassa az üzenetünket. Bár elsőre könnyebbnek tűnhet az üzenetváltás az élő beszélgetésnél, ám az azonnali reakciók hiánya miatt egyáltalán nem egyszerű ilyen módon jól kommunikálni.
Érdekel, hogy mi az, amitől a legjobban tartanak a Z generáció tagjai? Kattints ide, hogy megtudd!
