Két éven át kutatták a HUN-REN szakemberei, hogy mi okozza a mocsári teknősök tömeges pusztulását. A cél érdekében áltojásokat és viaszteknősöket is kihelyeztek hogy felfedhessék a ragadozó kilétét.
Akár 120 évet is élhet egy mocsári teknős, ha a kritikus tojáskorán és első napjain túl biztonságos helyre költözhet. A Kis-Balaton térségében azonban veszélybe került a létük, ugyanis ragadozók prédálják a fészkeket, melyeknek egyes években akár a 90 százaléka is megsemmisül.
A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem munkatársai évekkel ezelőtt kezdték meg a napokban publikált vizsgálataikat annak érdekében, hogy kiderítsék, mely ragadozó jelenti a legnagyobb veszélyt a páncélosokra.
Ragadozók veszélyeztetik a teknősöket
A mocsári teknős hazánk egyetlen, őshonos teknősfaja. Országszerte megtalálható a tavak és folyók mentén, leginkább a mocsaras területeket kedveli. A lassú folyású és álló vizek partjai mellett rakja le legszívesebben tojásait, egyik nagyobb elterjedési helye a Kis-Balaton és a Balaton déli partvidéke. Párzási időszakuk májustól július végéig tart, a nőstények pedig júniusban kezdik el felkeresni fészkelő helyeiket. Tojásaikra azonban az emberi tevékenység és a szabadon engedett, invazív, vörösfülű ékszerteknős mellett más állatok is veszélyt jelentenek.
A mocsári teknős hazánkban védett állatnak számít, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
A Kis-Balatonon eredetileg igencsak magas egyedszámban éltek, az elmúlt években viszont drasztikusan csökkent a kis teknősök száma, a fészkek több mint 90 százaléka megsemmisült.
Viaszból készült tojásokkal csalták lépre a ragadozókat
„A Kis-Balaton és a Balaton déli berkeiben természetvédők és kutatók évről évre kifosztott teknősfészkekre bukkantak. A probléma súlyosságát mesterséges fészkekbe helyezett gyurmatojásokkal és a kikelő teknősöket imitáló gyurmamodellekkel térképezték fel. A gyurmatojásokon maradó fog- és csőrlenyomatok elárulták a ragadozók kilétét" — számoltak be a limnológiai intézet kutatói a felderítésről.
Az elmúlt két év során végzett vizsgálataikból kiderült, hogy a tojásokra és a teknősökre leginkább a vörös róka, a vaddisznó és a varjúfélék veszélyesek.
„Meglepő eredmény, hogy legrosszabb volt a túlélés a legkevésbé zavart Kis-Balatonon, a bolygatottabb balatoni berkekhez (Fonyódi Nagy-berek, Ordacsehi berek) képest. A műfészkek nagy részét kifosztották a ragadozók, a kikelő fiókák túlélési esélyei valamivel jobbak. Ugyanakkor a szárazföldi fészekhelyek korlátozott elérhetősége és a víztől való távolság tovább növeli a veszteségeket"
— foglalták össze eredményeiket.
A kutatók szerint célzott védekezési intézkedésekkel, például a ragadozóállomány szabályozásával, illetve élőhely-védelemmel megmenthetőek lennének az itt élő mocsári teknősök. A teknősök megóvása érdekében állományainak monitorozása, a ragadozó fajok rendszeres nyomon követése, és a természetvédelmi beavatkozások, például fészekvédelmi megoldások alkalmazása a legfontosabb szerintük.
