„Örökké a tiéd, örökké az enyém.” Áll a hatalmas, piros, szívecske alakú héliumos lufin, ami unottan várja, hogy gazdára találjon a szerelem ünnepén. Vajon egy ilyen üzenet valóban az, amit hallani szeretnénk? A kultúránk üzenetei a szerelemről olyan hiedelmeket ültethetnek belénk, amiknek gyakran kevés köze van a valósághoz, az irreális elvárásoknak pedig igencsak nehéz megfelelni.
Szegény Bálintok több mint harminc éve elvesztek a szerelem ünnepének kikiáltott Valentin-nap mögött. Az 1990-es évektől kezdődően egyre népszerűbbé, majd elfelejthetetlen nappá vált február 14-e. A választás nem véletlen, hiszen már korábban is Szent Bálintnak, a szerelmesek védőszentjének ünnepnapja volt ez, mígnem Magyarországra a Magyar Virágkötők Szakmai Egyesülete a virágkultúra népszerűsítése céljából be nem vezette a Valentin-nap fogalmát. Mára már az emberek hatalmas társadalmi nyomásról számolnak be, hogy ezen a napon lenyűgözzék a párjukat. Vörös rózsák, szívecske alakú lufik, különleges csokoládék tömeges vásárlásában tetten is érhető a társadalom által belénk ültetett elvárás: ma ki „kell” mutatni a szerelmedet. A kulturális nyomás gyakran arra késztet bennünket, hogy túlzottan idealizált, valótlan kijelentéseket tegyünk, ezzel is kifejezve a párunk iránti szeretetünket.
Irreális üzenetek és a párkapcsolati elégedetlenség
A Valentin-nap üzenete, hogy a párodnak mindenképpen vegyél drága ajándékot, romantikus módon fejezd ki iránta érzett végtelen vonzalmadat. Ezek a kulturális üzenetek erősen befolyásolják viselkedésünket: Amerikában 2022-ben több mint 20 milliárd dollárt költöttek az emberek Valentin-napi ajándékokra. Ez az összeg nem gyémánt fülbevalókból jött össze, hanem cukorkából, üdvözlőlapokból és virágvásárlásból. Azonkívül, hogy megviseli a pénztárcánkat, irreális elvárásokat fogalmaz meg számunkra a szerelemmel kapcsolatban. Ha nem jutna eszünkbe kapásból három, itt van néhány példa a kedvenc Valentin-napi üzenetekből:
- Örökké szeretni foglak.
- Te vagy a mindenem.
- Te vagy az egyetlen szerelmem örökre.
- A szívem csakis a tiéd.
- Te vagy a másik felem.
- Teljesen kiegészítesz.
- A szívem örökre hozzád tartozik.
- Eláll tőled a lélegzetem.
Ki ne akarná ezeket a mondatokat hallani, hiszen általuk azt érezzük, a másik mindennél jobban szeret minket, vágyik ránk, és csak velünk akar lenni. Az ördög a vállamon azonban megkérdezi, hogy érdemes-e túláltalánosító, szélsőséges kijelentésekkel bombázni egymást az ünnep kedvéért? A téves hiedelmek gyorsan párkapcsolati elégedetlenséghez vezethetnek. Ha a szívem csak az övé, miért foglalkozik olyan sokat a barátaival? Ha én vagyok a másik fele, miért beszél meg a testvérével is mindent? Vágyunk-e igazán arra, hogy a másik teljesen tőlünk függjön, mi legyünk az egyetlen kiegészítői az életének, és ne tudjon tőlünk levegőt se venni?
Őszinte kommunikáció Valentin-napon is
Nehéz nem teljesen azonosulni ezekkel a szerelmet ígérő üzenetekkel, hiszen megnyugtatnak minket, hogy nem leszünk egyedül, és örökké szeretni fognak minket. Ki ne vágyna minderre? A realitás talajára kerülni félelmetes, hiszen az nem mindig ígér nekünk örökké forró lángon égő szenvedélyes szerelmet. A szembesülés hiánya a társadalmi nyomásként belénk ültetett hiedelmek erősítéséhez vezet. A kutatások szerint mind a férfiak, mind a nők arról számolnak be, ha ezen a napon nem kapnak ajándékot vagy valamilyen visszacsatolást, hetekig elhúzódó szomorúság és levert hangulat lesz úrrá rajtuk.
Néhány tipp, hogy ne fújjunk irreális elvárásokból lufit a szerelmünk köré:
- Kerüljük a szélsőséges szavakat, mint a mindig, örökké, soha.
- Vizsgáljuk meg, mi is az pontosan, amit a leginkább értékelünk a kapcsolatunkban vagy a párunkban, és specifikusan ezeket osszuk meg vele.
- Ne ígérjünk örökkét, hanem vizsgáljuk meg, milyen értékeink és céljaink vannak, indítsunk ezzel kapcsolatban beszélgetést. Ezáltal sokkal közelebb kerülhetünk egymáshoz.
- Tegyük félre az elvárásokat, és legyünk úgy együtt ezen a napon, ami jóleső. Kommunikáljunk arról, hogyan is képzeljük el ezt a napot, és tegyük félre a romantikus filmekből ránk telepedő elvárásokat.
Fontos kapcsolódnunk saját szükségleteinkhez, és hiedelmeinket a romantikus kapcsolatainkkal reálisabb talajra helyezni, mert az irreális elvárások szinte biztosan csalódáshoz vezethetnek. A realitás pedig megengedi számunkra az önazonos kapcsolódást. A tudatosság nemcsak a kapcsolatnak, de pénztárcánknak és a környezetünknek is sokat jelenthet.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
