Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Talán kevesen gondolnák, hogy nemcsak a testünk lesz fittebb, rugalmasabb és formásabb, hanem a hajunk is erősebb, a bőrünk pedig ragyogóbb lesz, ha mindennap beiktatjuk az életünkbe az úszást.
Sokszor nem könnyű rávenni magunkat a rendszeres testmozgásra. Aztán, aki elszánja magát, gyorsan megtapasztalja, hogy valóban igaz a mondás, miszerint csak elkezdeni volt nehéz. Ha pedig egy jó szokás a mindennapok részévé válik, már le sem tudunk mondani róla. Így volt ezzel Jackie Duda amerikai újságíró is, aki a nyilvánossággal is megosztotta, hogyan adott neki új életet a sport, azon belül pedig az úszás.
Járni is alig tudott
Jackie Duda tizenegy évig különféle egészségügyi problémák miatt, egyebek között Crohn-betegség, kötőszöveti rendellenesség, illetve a szélsőséges pulzusszám-emelkedéssel járó POTS-szindróma szövődményei miatt kénytelen volt lemondani a sportról. A betegségek olyan hatással voltak az idegrendszerére, és oly mértékben megfosztották az erejétől, hogy éveken át csak különféle mozgást segítő eszközökkel volt képes még járni is.
Amikor már elég erősnek érezte magát, egészségi állapota javítása, illetve a mozgásszervi rendellenességek csökkentése érdekében egy évig fizikoterápiás céllal úszóedzésekre járt, ami ismét magabiztossá tette a mozgását.
Sőt mi több, újra visszatérhetett a munkájához is, hiszen semmi nem akadályozta már abban, hogy ismét a régi életét élje, miután az energiája nőtt, a fájdalmai pedig csökkentek.
Jackie bevallása szerint minden egyes alkalommal, amikor kiszállt a medencéből, úgy érezte magát, mintha nem 61 éves, hanem legalább harminc évvel fiatalabb lenne. Mindez egyáltalán nem véletlen, hiszen tudományosan bizonyított, hogy az úszás jelentős hatással van a központi idegrendszer működésére, mellyel az életkorral összefüggő gyakori egészségügyi problémák is leküzdhetők.
„Az úszás visszaadta az életem”
Jackie Duda bevallása szerint 2021. május 22-én majdnem meghalt. Elviselhetetlen fájdalmat érzett a bal csípőjében, magas láza volt, rendkívüli fáradtság lett rajta úrrá, és végül a sürgősségi osztály lélegeztetőgépén kötött ki, olyan alacsony volt a vérnyomása. Mint kiderül, egy nem diagnosztizált bélgyulladás áttörte a vastagbelét, és vérfertőzést okozott, ami miatt sokkos állapotba került.
„A történtek után úgy éreztem, a testem összetört. Túl gyenge voltam még ahhoz is, hogy felemeljem a telefonomat. Az izmaim eltűntek; hónapokba telt, mire újra megtanultam járni. Mindennap sírtam, és rémálmok gyötörtek, amikor aludtam. Minden, amin keresztülmentem, poszttraumás stresszzavart okozott” – emlékszik vissza a történtekre Jackie, aki ezek után döntött úgy, hogy a sport segítségével nyeri vissza újra erejét.
A tragédia után tíz hónappal először csak fizikoterápiás kezelés keretében, majd minden második nap úszással erősítette izmait. Az őt kezelő fizikoterápiás asszisztens ugyanis meggyőzte arról, hogy a vízterápia sokkal jobb közeg számára az aerob gyakorlatoknál, miután a vízben jelentkező felhajtóerő könnyebbé teszi a mozgást, ami sokszor önbizalmat ad a betegeknek. A meleg vizes terápiás medencében kezdetben egy gyógytornász tanította sétálni, ami a vizes közegnek köszönhetően a beteg számára fájdalommentes volt a kezdetektől.
Az úszás erőt és hitet adott
A fizikoterápia két hónapig tartott, főként vízi súlyzózásból, guggolásból és úszódeszkás gyakorlatokból állt, az úszásra azonban még várni kellett, mert Jackie gyorsan elfáradt. Egy évvel a halálközeli élménye után az újságíró újra bemerészkedett a 25 méteres uszodai medencébe, ahol még mindig kisebb léptekkel haladva, súlyokat és egyéb segédeszközöket használt az edzéshez, és mindeközben a körülötte úszók meghozták a kedvét ahhoz, hogy ő is úszni kezdjen.
Jackie már az első alkalmak után azt érezte, hogy a medencében töltött idő után lecsillapodott a káosz az elméjében. Mindez nem véletlen, hiszen tudományosan igazolt, hogy az aerob gyakorlatok neurotranszmittereket szabadítanak fel az agyban, amelyek szerotonint termelnek, ami boldogabbá teszi az embereket, és csökkenti a szorongást, a depressziót és a stresszt.
A betegségből lábadozó nő egy idő után örömmel tapasztalta, hogy nem fájnak a csontjai és az ízületei, a légzése pedig könnyebb lett.
Ez annak volt köszönhető, hogy az úszás miatt javuló keringés hatékonyabbá tette a szív- és érrendszert, és több oxigénnel látta el a sejteket. Az úszásterápia első hat hete után már egyéb mozgások, például a séta és a súlyzós edzések is könnyebben mentek.
Jackie örömmel tapasztalta, hogy a teste ismét erős, izmos és formás lett, a pulzusa is rendeződött, éjszaka sokkal mélyebben aludt, ami még inkább segítette a regenerációt. Sőt annak ellenére, hogy több időt töltött a medence klórral kezelt vizében, azt vette észre, hogy a haja egészségesebb, a bőre pedig ragyogóbb lett.
Ha kíváncsi vagy arra, hogy Jim Kwik, az amerikai „agyedző” gyermekkori agysérülése után hogyan a gyógyította meg saját magát az által kidolgozott módszerrel, olvasd el az erről szóló cikkünket is.
