A divat egy ciklikusan ismétlődő, örök körforgás. Ha van elég türelmed kivárni, és kellően nagy gardróbod tárolni, akkor egyszer még jól fog jönni a punkszerkó, a romantikus vintage blúz, a trapézfarmer, a Mickey egeres melegítő vagy a műbőr rakott szoknya a szekrény mélyéről.
Pár éve talán nem gondoltuk, hogy a birkaszőrutánzat, a maszkulin szabású, törtfehér oversize kabát és halászsapka lesz 2021 telén az álomszerelésünk, hozzá illő pamut „pizsamanadrággal”. Tudniillik épp nem volt a divatban, így nem üzente minden fórum, hogy ha nincs ilyenünk, kivet a társadalom, de legalábbis nem leszünk tagjai a menő elit közösségének, gizdán durcás, ám szupertrendi barátokkal.
De bármilyen hihetetlen, általában igenis behódolunk a felénk sugallt esztétikának,
amelyet egy szűk divatdiktátor-réteg talál ki, és amelyet aztán oly finom erőszakkal sulykolnak észrevétlenül belénk, hogy akaratlanul is átadjuk magunkat neki. Beszivárog az agyunkba, és azon kapjuk magunkat, hogy a kasszánál állunk sorba, kosarunkban a vajszínű, műbirka, túlméretezett, férfiingszerű felöltővel. Biztosan ezt akartuk?
De mit csinálunk ezekkel a trendi kedvencekkel, amikor új szelek fújnak, és kiesnek a pikszisből, kinőjük, kihízzuk, vagy egyszerűen csak megunjuk őket?
Lassan már az unalomig ismételt tézis, hogy a fogyasztói társadalom egyik legjövedelmezőbb iparága, a „fast fashion” Földünk egyik leghatékonyabb gyilkosa.
Hogy lassíthatjuk a folyamatot úgy, hogy közben lépést tartunk az aktuális trendekkel, nem megyünk ki a divatból,
de próbáljuk csökkenteni is a nyersanyag-felhasználás és hulladékfeldolgozás mértékét? Úgy, hogy kevesebbet vásárolunk!
1. Ne váljunk meg a kedvenc daraboktól, bújtassuk el őket a gardrób rejtett zugában addig, amíg újra rájuk mosolyog a szerencse, és reneszánszukat élik majd. Az aktuális trendek új kollekcióiba az eredetihez képest mindig apróbb változtatásokkal emelik be a régi elemeket, éppen azért, hogy újabb vásárlást generáljanak. A vásárlásösztönzés szempontjából érdekük, hogy a nüansznyi különbség is zavarjon annyira, hogy megvegyük inkább az újragondolt darabot annak eredeti inspirációja helyett. Higgyük el azonban, hogy megfelelően kombinálva ezek a kis megkülönböztető jelek pazarul elfedhetők, és a megőrzött valódi is tökéletesen megteszi!
2. Kiváló móka, ideális társalkodási lehetőség, és közben hasznos, haladó szellemiségű, zöldprogram is barátnők között a ruhacserebere-buli. A megunt, de makulátlan állapotú és trendi, néha egyetlenegyszer sem viselt ruhák pillanatok alatt találnak a társaságon belül új, boldog gazdára, és a „megszerzés” élménye ugyanolyan erőteljes, mint ha csomó pénzt adtunk volna érte. Sőt! Ezt még fokozza az a jó érzés, hogy közben újrahasznosítunk és nem ökolábnyomot mélyítünk.
3. Ajándékozzuk el, örököljék rokonaink, ezek hiányában a Vöröskereszt, szeretetszolgálatok, adományboltok és egyéb jótékonysági szervezetek általában örömmel veszik át az ilyen csomagokat, és eljuttatják a rászorulóknak. Ezzel a megoldással nem csak a bolygó jár jól!
4. Vannak olyan second hand üzletek, ruhabizományik, de még fast fashion márkák is, amelyek pénzt vagy kupont adnak leadott használt ruháinkért cserébe (a kuponból ugyan újabb divatos ruhát veszünk majd ennél a cégnél, de legalább kiszanált elődje nem a szemetesben végzi).
5. Köztereken, hipermarket parkolókban elhelyezett ruhagyűjtő konténerbe helyezés.
6. A régi, jól bevált módszer: kifakult vagy fazonját vesztett néhai kedvenc viseletünk aktív szolgálatból való kivonásának első állomása a pizsamafelsővé történő lefokozás. Innen egyenes út vezet a portörlő, majd később a felmosórongy státuszhoz. A felmosórongy és a végső elmúlás közötti utolsó esély csak a gépronggyá válás lehet. De mindez még így is szép karrier, és értelmes újrahasznosítási lánc egy textília életében! Sokkal jobb, mint azonnal kidobni!
Ha így járunk el, néha megérdemlünk egy-egy új darabot is.
Az Európai Bizottság pedig mindezt az ún. körkörös gazdaság elméletének nevezi, és igyekszik ezt elmozdítani, figyelembe véve a sajnálatos tényeket, hogy az európaiak évente kb. 26 kg textilt vásárolnak, 11 kg-ot pedig kidobnak, a használt ruhák 87%-a elégetésre vagy kidobásra kerül, és minden európai átlagosan 5 tonna hulladékot termel évente. Kőkemény!
Molnár-Zolnay Fruzsina
Az Ez kell a Nőnek stílustanácsadója, a Dívány szakértője. Divat- és stílustervezői képesítését a Budapesti Divatiskolában szerezte bölcsész-, nyelvtanári és marketingdiplomái kiegészítésére 2006-ban.
