A macskák szervezetében egy meglehetősen okos és rejtélyes parazita él. A Toxoplasma gondii képes megváltoztatni a viselkedését bárkinek, legyen szó egérről vagy épp emberről.
Na de miért teszi ezt? Nagyon egyszerű. A parazita alapvető otthona, a bázisszervezete a macska, az ő testében érzi a legjobban magát. Hogy miért? Mert a szexuális életéhez linolsavra van szükség, amely egyedülállóan magas szinten található meg az azt lebontani képtelen macskafélékben. Ám az egysejtű a szaporodásához felhasznál más állatokat, na meg minket is. Az egérbe jutva tulajdonképpen zombivá teszi a kis rágcsálót: az állat, akinek alapvető viselkedési módja a menekülés, rejtőzés – főleg a cica elől –, hirtelen kíváncsi és óvatlan lesz. Elveszíti a félelemérzetét a ragadozókkal szemben, így azok könnyen elkaphatják. Amint ez megtörtént, a Toxoplasma gondii szerzett magának egy új macskagazdatestet azáltal, hogy az egeret kvázi belekergette annak szájába. Ezek után vége az egerekben vagy bármilyen meleg vérű emlősben töltött ivartalan életnek, a Toxoplasma gondii a macskában végre ivarsejteket képezhet, azaz tovább szaporodhat.
A toxoplazmózis hatása
A tudósok azóta is folyamatosan vizsgálják a parazita viselkedésváltoztató mechanizmusait. Nemrég kiderítették, hogy a fertőzött rágcsálók nem csak a macskával szemben lesznek óvatlanok, alapvetően csökken az általános szorongásuk, illetve az idegenkedésük a fenyegetések széles skálájával szemben. Tehát a Toxoplasma gondii nem csak az egér természetes ellenségével szemben tesz közömbössé, az egész életet félelemmentesebbé varázsolja. S nem egyszerűen a préda szaglásán csavar egyet (a fertőzött egereket egyenesen vonzza a macska vizelete), ehelyett összetett idegi és fiziológiai mechanizmusok, illetve ideggyulladások segítségével változtatja meg a gazdaszervezet kockázatelemzését. No de mi a helyzet velünk, emberekkel?
A terhes nők egyik legnagyobb félelme
A toxoplazmózistól egyetlen esetet kivéve nem igazán kell félnünk, hiszen a populációnk egyharmada találkozott már a kórokozóval. Ez az egyetlen eset viszont nagyon fontos esemény az életünk történetében: a gyerekvállalás. Az a kismama, aki még soha nem találkozott korábban a parazitával, a fertőzés okozta agyi eltérések, májnagyobbodás, fejlődési rendellenességek miatt akár el is veszítheti a gyermekét. Épp ezért teszik lehetővé egyre több kórházban a toxoplazmózistesztet, amelyből kiderül, hogy az anya átesett-e korábban a fertőzésen (ez esetben nem kell aggódnia), vagy nem, és a várandósság alatt fokozott kockázatnak van kitéve.
Na de hogy kerül be a szervezetünkbe a Toxoplasma gondii, ha egyszer a macskában érzi a legjobban magát? Úgy, hogy a parazita életciklusa két gazdát foglal magában. A macskák akkor fertőződnek meg, amikor megeszik a fertőzött zsákmány által hordozott szöveti cisztákat. A macska beleiben aztán az egysejtű másokat fertőzni képes oocisztákká alakul, amelyek a széklettel folyamatosan ürülnek. Az az ember, aki nem megfelelően hőkezelt hússal, megmosott zöldséggel, vagy a macska legalább 24–48 órája ott hagyott székletével érintkezik, például nem mos kezet, miután kitakarította a macska almát, vagy megsimogatott egy kóbor állatot, megfertőződik. Ezután a parazita nem tűnik el, szétterjed a testben, cisztákat hoz létre, és hosszú ideig, akár élethosszig eléldegél az emberi idegsejtekben, vázizomsejtekben vagy a szemben.
Mi, emberek, is bátrabbak leszünk tőle?
Amennyiben nem vagyunk terhesek, valószínűleg észre sem vesszük, hogy megbetegedtünk, ráadásul a nálunk lakó Cirmi élete során csak egyszer képes oocisztákat elhullatni a székletével. A toxoplazmózis egészséges immunrendszerű embereknél a legtöbb esetben tünetmentes (ellenkező esetben súlyos központi idegrendszeri gyulladásos folyamatokat indít el). Ám ez nem jelenti azt, hogy más módon nincs ránk hatással. A látencia miatt az Egyesült Államokban a toxoplazmózist tekintik az élelmiszer-eredetű betegségekkel összefüggő vezető haláloknak. Korábbi tanulmányok ugyanis összefüggésbe hozták a betegséget egyes pszichiátriai rendellenességek kockázatával. Szerepel köztük a skizofrénia, a Parkinson-kór, a bipoláris zavar, de a toxoplazmózissal a közlekedési balesetek és az öngyilkossági kísérletek kockázati tényezőjeként is számolnunk kell – a szemet érintő megbetegedésekről nem is beszélve.
A kutatók azért megnyugtatnának mindenkit: bár úgy tűnik, hogy az emberekben is létrejöhetnek finom viselkedési változások, a humán agyban előforduló gyulladás talán soha nem éri el a fertőzött egerekben mért szintet. Emellett annak is örülhetünk, hogy a betegség nem terjed ember és ember között. Sőt, talán profitálhatunk is belőle: a toxoplazmózissal fertőzött emberek hajlamosabbak a kockázatosabb üzleti döntésekre, azaz gyakrabban választanak üzleti, vállalkozói pályát, nem félve annyira a bukástól.Hát köszi, Cirmi!
