Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A televíziózás röpke százéves története során elképzelhetetlen módon alakultak át a műsorfogyasztási szokások. De miként lett a némafilmes mozikból online lapostévé?
A mai kor felnőtt generációja számára a Vészhelyzet, a Szeszélyes évszakok vagy éppen a Walt Disney bemutatja epizódjai fiatalkoruk jelentős eseményeit idézik fel. A Dívány Időutazók podcastjének legújabb epizódjában a televíziózási szokások változásait jártuk körbe. A száraz tényeken túl a különös szavazási metódusokat, a legendás bemondókat és műsorvezetőket, sőt, a közösséget építő műsorok jelentőségét is kivesézzük.
Az Időutazók friss epizódját itt hallgathatod meg:
A Gutenberg-galaxis halála
Ahogy az e-bookok kiszorítják a papírt az olvasási szokásaink átalakulásával, úgy változott a rádiózás és a mozilátogatás a televíziók térnyerésével. De addig, amíg a zsebben elférő mobiltelefonos streamingszolgáltatásokig eljutottunk, bizony nagy utat járt be a televíziózás.
A rádió volt az első olyan időtöltési forma, mely szakított a korábbi időszakok gyakorlatával. Míg a színház- vagy operalátogatások egész estés, látványos programok voltak, ahova nemcsak kiöltöztek, hogy aztán a műsort követően egy vacsora mellett megbeszéljék élményeiket, de akár hetekkel-hónapokkal korábban fel kellett készülniük a páholyok megváltásával vagy a jegyek megvásárlásával, a rádióadás egy kiszámítható, napról napra elfoglaltságot kínáló közösségi élménnyé vált. A párhuzamosan futó némafilmek, illetve a korai mozik, közösségi házas vetítések nem törték meg képi világukkal a rádióhallgatás monopóliumát, arra még a kezdetben kevés adással, kis képernyőn nézhető tv-műsorok sem voltak képesek.
A tévézési szokások azonban az elérhető árú, egyre gyakoribb magyar nyelvű műsorokkal, az 50-60-as évektől pedig a szinkronizált tartalmakkal teljesen átvették a rádióadások szerepét az otthonokban.
A kis dobozokat mára szinte csak autózás közben kapcsoljuk be.
Vetélkedők és táncdalfesztiválok
A televíziókban nem csak filmeket és a filmhíradót nézhették szüleink-nagyszüleink, a műsorszerkesztők számtalan külföldi példát adaptálva olyan adásokkal is bővítették a kínálatot, melyek interaktivitást igényeltek a nézőktől. A korai kiszavazó show-kban egy ország izgulhatott kedvenc táncdalénekeseiért, s befolyással lehetett a versenyek menetére is. Nem áruljuk el, hogy sms és mobilos app híján miként tudtak élő adásban szavazni az előző generációk, azonban ha olyan, innovatív megoldásokra vagy kíváncsi, melyekkel a digitális robbanást megelőzően éltek a televíziózás úttörői, érdemes végighallgatnod az Időutazók legfrissebb adását.
Az online élet szabadságot ad?
Nehezen tudjuk elképzelni, milyen is volt a világ a képernyők előtt, amikor hétfőnként csend honolt a dobozban, gyermekeink számára pedig a vissza nem tekerhető, egész nap várt mesék világa is elképzelhetetlen ma már, arra azonban mindannyian jól emlékszünk, ki volt Vágó István vagy Antal Imre, s hogy egy decemberi vasárnap délután mi volt az oka annak, hogy elsötétült a mese közben a Walt Disney adása.
Nem csak a szappanoperák főszereplőiért izgultunk
Bár azt hihetnénk, Isaura és Esmeralda uralta a 90-es években a képernyőket, a statisztikák szerint egész más műsorokra figyeltünk a legtöbben. A Vészhelyzet abszolút első helyét a legnézettebb adások között azóta sem sikerült senkinek és semminek megdönteni, s bizony a Szomszédok idealizált, gazdagréti gulyáskommunizmusa is töretlenül népszerű a mai napig.
Hol van már az az időszak, amikor a híradó egyik legizgalmasabb híre az volt, hogy Esmeralda - a szappanoperák megvakult hősnője - szemműtétjére gyűjtöttek magyarok ezrei? S vajon ma tudatosabb médiafogyasztók vagyunk, mint azon elődeink, akik tényleg elhitték, hogy a szerencsétlenül járt lány sorsa valós? Utazz velünk az időben száz évvel ezelőttre, és tudd meg.
