Sokan akár évekig is őrizgetik egy-egy elhunyt hozzátartozójuk számát a telefonjukban. Talán azért, mert azt gondolják, így van némi ráhatásuk a megmásíthatatlan valóságra. Ám a telefonszámokba, személyes közösségimédia-profilokba vagy Messenger-üzenetekbe csontosult múlt nem szolgálja minden esetben a lelki sebek gyógyulását.
Nehéz az elválás, különösen az, amelyik örökre szól, és az idő egyre inkább bebizonyítja, hogy a technika fejlődése nem könnyíti meg minden esetben az emlékek megőrzését.
Fábián Juli telefonszáma gyorsan új gazdára talált
Néhány évvel ezelőtt járta be a sajtót, hogy megrázó üzenetet kaptak a daganatos betegségben, fiatalon elhunyt énekesnő, Fábián Juli ismerősei, miután a hónapok óta csupán csak a szerettei emlékezetében élő Juli letöltött egy telefonos alkalmazást.
Ismerősei szinte még fel sem ocsúdtak a gyászból és a fájdalomból, hogy Fábián Juli nincs többé, halála után néhány hónappal valaki máris megkapta az ő hívószámát. Erről úgy értesültek azok, akiknek Juli halála óta nem volt szívük kitörölni a számát, hogy kaptak egy üzenetet, miszerint „Fábián Juli csatlakozott a Viberhez! Üdvözölje még ma!” De hogyan történhetett meg ez?
A telefonszámát újra értékesítették, ami sokakban szakított fel fájdalmas sebeket.
A telefonszám tovább él, a gyász megreked
„Tudni kell, hogy ha valakinek megszűnik az előfizetése például azért, mert elhunyt, elfogadott ügymenet, hogy a szolgáltatók jelentős része bizonyos idő elteltével újra kiosztja az adott telefonszámot. Ha ez megtörténik, és valaki nem törli ki a telefonjából az elhalálozott ismerőse vagy hozzátartozója egykori telefonszámát, bizony megeshet, hogy szíven üti, ha a telefonszám új tulajdonosa például letölt egy alkalmazást a telefonjára, és arról mások, akiknek a telefonkönyvében a szám szerepel, értesítést kapnak” – mondja dr. Zelena András egyetemi docens, a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) tanszékvezetője, hozzátéve:
„Sokan képtelenek kitörölni elhunyt hozzátartozójuk számát a telefonjukból, mert az számukra végleges búcsú lenne, amit nem tudnak megtenni.
Ugyanez a helyzet a Messenger-üzenetek törlésével vagy a Facebook-profil emlékoldallá alakításával. Ha nem tudjuk lezárni és elengedni a múlthoz kapcsolódó érzelmeinket, az nemcsak megrekeszti a gyászfolyamatot, hanem folyamatosan vissza is lépteti egy-egy fokozattal, és ez visszatartja a gyász és az egykori szerettünkkel, ismerősünkkel folytatott kapcsolat minőségi átdolgozásának lehetőségét. Ugyanez a helyzet a profiloldal törlésével kapcsolatban is a Facebookon, ahol már meg lehet jelölni egy olyan hagyatéki kapcsolattartót, akinek validálásával emlékprofillá alakítható vagy törölhető is valakinek a halála után a profiloldal. Ez azért jó, mert a későbbiekben nem traumatizálják az olyan üzenetek az ismerősöket, hogy köszöntsenek fel születésnapján valakit, aki egyébként már meghalt.
Továbbá elkerülhetők azok a kellemetlen helyzetek is, hogy egy távoli ismerős, aki nem tudja, hogy az illető elhunyt, sok boldog születésnapot és jó egészséget kíván annak, aki már nem él.
Az ilyesfajta üzenetek nagyon fel tudják zaklatni a hozzátartozókat, és ez minden esetben arculcsapás a gyászoló hozzátartozóknak. Ugyanez a helyzet a telefonszám újbóli kiosztásával, hiszen a legváratlanabb pillanatban regisztrálhat a régi-új szám gazdája például az előbb már említett Viberen vagy bármilyen más platformon, amely automatikus üzenetet küld arról, hogy valamelyik elhunyt hozzátartozó aktívan használ egy-egy alkalmazást.”
Mumifikált emlékek a lakásban
Az elhunyt szeretteink emlékéhez való ragaszkodás nem új keletű, csupán az évek előrehaladtával és a technika fejlődésével változott, átalakult. Dr. Zelena András azt is elmondta, hogy régebben mumifikálásnak hívták, ha valakinek az íróasztalát, a szobáját vagy azt az intim terét, például az olvasófotelét megőrizték úgy, ahogyan azt az illető „ott hagyta”, vagyis ahhoz a tárgyhoz többé nem nyúltak.
Szokás volt az is, hogy egy fiatalon elhunyt felnőtt vagy egy gyermek halála után akár egy teljes szobát mumifikáltak, ahol minden úgy maradt, ahogy az elhunyt hagyta. A helyiséget a hozzátartozók akár le is zárták, és oda csak nagyon ritkán léptek be. Ez a fajta emlékmumifikálás megtörtént levelekkel, egy elkezdett keresztrejtvénnyel, egy aktatáskával vagy akár egy ridikül tartalmával is, de az is megesett, hogy valaki egy teljes lakást mauzóleumként őrzött, emocionális okokból nem rendezte át vagy nem értékesítette az ingatlant az elhunyt halála után.
Az emlékmumifikálás sokféleképpen megjelenhetett, a technikai fejlődésével csupán a formája változott meg.
Meg kell találni az alkalmas pillanatot
Dr. Zelena András úgy véli, a gyászfolyamatban, elhunyt szerettünk halálnak feldolgozása során helyénvalóbb megtalálni azt az egészséges időpillanatot, amikor sikerül lezárni a múltat. Ezt nem szabad sürgetni, elkapkodni, mindenki saját maga érzi, hogy mikor van erre igazán szüksége, mikor van olyan lelkiállapotban, hogy erre képes. De az semmi estre sem jó, ha ez a lezárás évekig elhúzódik, függőben marad.
„Az »újra aktív a Viberen« típusú üzenet elkerülése érdekében célszerű a telefonból kitörölni az elhunyt hozzátartozók, ismerősök telefonszámát, a szívünknek kedves üzenetváltásokat pedig mint akár egy papírra írt levelet, egy képernyőfotóval megőrizhetjük. Ez kevéssé traumatizáló, hiszen el tudjuk rejteni, vagy tudjuk archiválni egy adathordozón.
Ez megnyugtató lépés lehet azoknak, akik képtelenek az emlékek végleges kitörlésére, megsemmisítésére”
– javasolja az egyetemi docens, hozzátéve: az semmiképpen sem jó megoldás, ha a felkavaró emlékek ott vannak a napi üzenetváltások, a kontaktlisták kötött, vagy a gyorshívón marad egy korábban gyakran tárcsázott telefonszám.
