Egyre rövidülnek a nappalok, és egyre lejjebb kúsznak a hőmérők higanyszálai. A tél a legkevésbé kedvelt évszak, holott a negatívumok mellett számos pozitívumot is tartogat. Mi a tél jelentősége az életünkben? Hogyan hat ránk az év ezen szaka? És pontosan milyen lélektani folyamatok indulhatnak el bennünk a téli hónapokban?
Személy szerint én alapból is kedvelem az év hidegebb hónapjait (lehet azért, mert télen születtem), de mióta művészetterápiával is foglalkozom, egészen más szemmel tekintek a télre. Fontos is ezekre emlékeztetni magam, mivel ezt a cikket is hiába írtam délelőtt 10 órakor, olyan sötét és zord volt kint az idő, mintha este lenne. Azonban ennek
az időszaknak is megvannak a maga szépségei.
A dr. Antalfai Márta által kidolgozott Katarzisz Komplex Művészetterápia módszere az alkotás mellett nagyban alapoz a természettel való kölcsönhatásra is, vagyis arra, milyen lélektani folyamatokat indítanak el bennünk az egyes évszakok, hónapok. Lássuk tehát, mennyi mindent tartogathat számunkra a téli időszak!
A tél jelentősége pszichológiai szempontból
Az ősz végével a külső környezet és a természet fokozatosan hal el, ezzel teret engedve a belső világ feléledésének. Éppen ezért a tél elsősorban a belső élet, az önmagunkra figyelés időszaka. A leghidegebb évszakunk tehát az elcsendesedésre, a pihenésre, a lelassulásra invitál. Mivel a külső természet dermedt, kopár, „halott”, megnyílhatnak a belső világ kapui, a kifelé fordulás helyett közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.
Mivel belül nagy energiák lüktetnek, ezért felerősödik gondolkodás, a befelé figyelés, önismeret, önmegfigyelés.
Figyelmünk nem szóródik szét, mint nyáron, érzékszerveink megpihennek. Ezért télen koncentrációs képességünk fokozódhat, empátiás készségünk növekedhet. Ez az időszak viszont nehéz lehet azoknak, akik extrovertáltak, alacsony önismerettel rendelkeznek, vagy egyszerűen csak nehéz számukra önmagukkal lenniük.
Mit tartogathat számunkra ez az évszak?
Nemcsak általánosságban az évszak van hatással ránk, hanem minden egyes téli hónap is egyedi szimbolikával és pszichológiai jelentőséggel bír.
December: a várakozás hónapja
Asztrológiai szimbóluma a Nyilas, a keresztény hagyományban Szent András, illetve karácsony, a népi hagyományban Álom hava. Ilyenkor van advent, amely a várakozás és a vágyakozás időszaka. Legfőképp az ünnepre és az új lehetőségekre várunk és vágyakozunk, valamint ezzel egy időben elbúcsúzunk az előző időszaktól (évtől) is. Ebben az időszakban kapcsolódhatunk legbensőbb értékeinkkel, megismerhetjük személyiségünk mélyebb rétegeit.
Január: az erőgyűjtés hónapja
Archetípusa a Bak, keresztény hagyományban karácsony, illetve Boldogasszony, a népi hagyományban a Fergeteg hava. A január a hidegség, keménység, színtelenség, befelé fordulás ideje. Hó és jég borít mindent, de a föld mélyén ott lapulnak a magok, az új élet csírái. Éppen ezért ez a hónap segíti a belső készülődést az új évre, valamint egyben az erőgyűjtés időszaka is.
Február: a káosz hónapja
Asztrológiai szimbóluma a Vízöntő, a keresztény hagyományban a Böjtelő, illetve Boldogasszony, a népi hagyományban a Jégbontó hava. A február a fordulópont a télben: néhol még fagyos a természet, ám elindul a folyamatos olvadás és lágyulás. Ez egyfajta kettősséget, ellentmondást, az ellentétek harcát eredményezi. Felbomlóban a januári keménység, megjelenik a sár, amely a kuszaság, rendezetlenség szimbóluma. Pszichológiai értelemben ez a hónap a káosz és a rendezettség közötti egyensúlyt megtalálásának, valamint a változásra való hangolódásnak az időszaka.
A cikk szerzőjéről
Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.
