Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A sikeres párkapcsolat receptje, sajnos, még ismeretlen, de a pszichológia már felismert bizonyos befolyásoló tényezőket, amelyek ismerete talán segíthet kapcsolatunk minőségének fenntartásában. A szeretetkapcsolat kialakításának képessége, ha bennünk is van, gyerekként átélt csalódásaink, traumáink akadályozhatják ennek felszínre jutását.
Ráadásul, a szülőktől hozott minták, jók és rosszak, akarva-akaratlanul bevésődnek, és nagyban támaszkodunk rájuk felnőtt kapcsolatainkban is. Pszichológus szakértő segítségével összeszedtünk néhány jelenséget, melyek felismerése segíthet kitörni a hozott sémák ketrecéből:
- már harminc körül van, de még otthon lakik
- nem tudja még „mi lesz belőle, ha nagy lesz”
- még vár a továbbtanulással
- inkább tanul még egy kicsit, majd aztán keres valami munkát
- addig marad még a szülőknél
- évek óta van párja, de szó sincs esküvőről
Ismerünk ilyen fiatalt, vagy talán velünk is megtörtént? Dr. Karner Orsolya pszichológus, az ELTE oktatója, a Budai Tanácsadó alapítója szerint az egyik legalapvetőbb feltétele egy felnőttkori sikeres párkapcsolat kialakításának a szülőkről való leválás. Az említett élethelyzetek az elhúzódó leválás szimptómái, a kényelmes és biztonságot adó mamahotel előnyei.
Csapdája ugyanakkor legalább annyi van: a szülő-gyerek reláció konzerválása, a jövő nagy kérdéseiről való döntés halogatása, a párkapcsolati elkötelezettség odázása, a munkába állás felelősségének hárítása mind arra utalnak, hogy a fiatal a korai felnőttkor lélektani kihívásaival fél szembenézni.
Az érzelmi leválás a fizikai együttélés megszüntetésével sem törvényszerű, hogy automatikusan bekövetkezik:
- párja helyett édesanyja véleményét kéri ki elsőként
- társát folyamatosan szüleihez hasonlítja
- a szülő a fiatalok fészkébe bejáratos
- a szülő esetleg főz, mos rájuk
Nem elég tehát némi földrajzi távolságot beiktatni, a gyerekszerepet el kell engedni, jegyzi meg dr. Karner Orsolya, aki hangsúlyozza, a köldökzsinórt egyszer és mindenkorra el kell vágni, hogy tere legyen a kapcsolati létformának.
Szülői minta
A gyerek belső világát a szülőkkel való kapcsolat formálja. Önmagát, másokat, világképét és elvárásrendszerét a szülőktől kapott minták mentén definiálja. Érthető tehát, magyarázza a szakember, hogy az elsődleges gondozóhoz fűződő érzelmek és interakciók modellként működve bevésődnek, és ezekhez a sémákhoz nyúlik felnőtt korában is vissza az ember. Vagyis a gyerekként szerzett emlékek, tapasztalatok, a szülőktől származó minta ezért rendkívül meghatározó, és kihat a későbbi párkapcsolati viselkedésre, szerepvállalásra is.
A bántalmazó szülő saját feszültségével, felhalmozott indulataival, verbális vagy fizikai agressziójával bünteti gyerekét, visszafordíthatatlan károkat okozva.
Ez felnőttként elköteleződési problémákhoz vezet, hiszen eddig azt az ellentmondásos üzenetet kapta, hogy akire utalva van, és akit szeret, az bántja is. Az ELTE Pszichológiai Karának oktatója arra hívja fel a figyelmet, hogy az ellentétek effajta összemosása, a jó és a rossz egybeolvasztása, és a stabilitás hiánya a későbbi kiegyensúlyozottságot egy kapcsolati létformában is megakadályozza az így felnövő gyermek számára. Vagyis az impulzív és kiszámíthatatlan szülők által abúzus áldozataként nevelkedett gyermek felnőttként is hajlamos lesz a bántalmazó magatartásra. A túlságosan kontrollált gyerek későbbi életében is válhat alárendelt, behódolt féllé társának alárendelve. Dr. Karner Orsolya pszichológus másik veszélyforrásként említi az érzelemmentes, rideg szülő-gyermek kapcsolatban nevelkedő, magára hagyott, elhanyagolt gyermek érzelmi fejlődésében kialakuló kielégítetlenül maradó szükségleteket. A gyerek jelzéseire és igényeire nem reagáló,
nem „válaszkész” szülő mellett, szeretet hiányában felnövő kiskorú énképe torzul, érdekek mentén, empátia nélkül éli majd felnőtt életét és kapcsolatait.
Ha viszont szülőként megfelelő reakciót adunk gyermekünk stresszhelyzetére, szorongásaira nyugtató, védelmező attitűddel, a gyermek viselkedéséhez illeszkedő válaszokkal reagálunk, biztonságérzetet keltünk benne, és hosszú távon is kedvező tapasztalatokkal gazdagítjuk. Megkérdezett pszichológus szakértőnk szerint a legfontosabb szülői pozitív válaszok, amelyek egy kapcsolat során is előhívásra kerülhetnek és sikerrel hasznosulhatnak:
- ha kifejlődik a gyermekben az érzet, hogy bízhat a másikban, szükség esetén ott van, segít,
- érzi, hogy akitől ezt várja, figyel rá és igényeire, nem túl protektív, túlságosan védelmező, de biztonságérzetet keltő,
- a gondozótól kapott segítség által később önerőből is képes a boldogulásra, ezzel egészséges önbizalmát táplálja, önértékelési zavarait küszöbölheti ki
A felnőtté válásig számtalan trauma, öröm, csalódás, siker, végtelen számú benyomás ér egy gyermeket, melyek mind hatással vannak viselkedésére. Egy párkapcsolatban ráadásul nemcsak saját puttonyában hozott örökségével kell az embernek megküzdeni, nemcsak saját démonjait kell legyőznie, hanem élettársunknak választott partnerünk puttonyával is számolni kell.
Nem csoda, hogy a feladat közel lehetetlen, és az aknára lépés szinte kódolva van. Egy optimális kapcsolatban mindkét fél igyekszik felülkerekedni saját hibás sémáin, és segít párjának is győzedelmeskedni rossz beidegződései felett. A kihívás nehézségét felismerve a szakember rávilágít, hogy amellett, hogy mindenki magában dolgozik azon, hogy jobbá váljon, szakmai segítséget is kérhet, akár egyéni pszichoterápiás folyamat, akár társával, párterápiás formában.
