Az őszi szorongás ellen ezt a fajta élményt próbáld ki, ha éppen egy kicsit félre szeretnéd tenni a naplózást, és valami felpezsdítően újat szeretnél kipróbálni, hogy kiszakadj a szürke hangulatból.
Az ősz kellős közepén járunk, így megeshet, hogy te is őszi szorongással küzdesz. Ha észrevetted, hogy évente előfordul ebben az évszakban, hogy rossz a hangulatod, letargiával viaskodsz és az érdeklődésed is megcsappant minden iránt, akkor valószínűleg téged is megtalált ez a szürke, beszippantó érzés. Ha már eleged van az illatosgyertya-gyújtós, naplózós tanácsokból, hiába tudod te is, hogy hasznosak, és valami igazán felszabadító élményre vágysz, akkor nem kell tovább keresgélned: létezik egy igazán élvezetes megoldás arra, hogy egy szusszanásnyi időre kiszakadhass az őszi melankóliából Gregg Levoy író szerint.
A közösségben nagy erő rejlik és eksztázisba emelhet – és még az őszi szorongás ellen is beválhat
Voltál már fesztiválon? Koncerten vagy tüntetésen? Esetleg egy nagyon ütős brainstormingon? Érezted már, hogy egyre inkább a tömeg részébe olvadsz, lehullanak a falaid és megszűnik a kontúr közted és a többiek között, miközben euforikus, transzcendentális állapothoz hasonlatos élményben van részed? Ahogy együtt lüktet a szíved a téged körbeölelő tömeggel, és együtt emelkedtek egy nem mindennapi érzelmi szintre?
Ha ezek közül bármelyikre is igen volt a válaszod, akkor valószínűleg a saját bőrödön tapasztaltad meg a szociológus Emile Durkheim „kollektív pezsgésnek” keresztelt észrevételét. Ősi késztetés rejlik mindannyiunkban, hogy megéljük a közösség egységét, amely egyfajta delíriumos állapotig vihet el a kollektív rítusok, tombolások, szüreti fesztiválok, eksztatikus táncok, dobkörök, felvonulások, gyógyító ceremóniák, vallási szertartások és rockkoncertek keretei között. Ezek az események segítenek kiszakadni a valóság profánságából, és elérni az ünnepi „szentséget”. Felszabadult energiákban tobzódhatnak az emberek, amikor összegyűlnek egy közös céltól vagy jövőképtől vezérelve, legyen az akár a táncparketten, akár baráti összejöveteleken, és ebben a közegben az önkifejezés is teret kaphat.
Ilyenkor felszabadul a Freud által „id”-nek keresztelt ösztönén, amely a legprimitívebb vágyak kielégítését hajszolja. Ez a részünk legszívesebben minden élvezetet behabzsolna, legyen szó ételről, italról, szenvedélyről, örömről, élvezetről, vágyakról, túlzásokról vagy erotikáról. Együtt lüktetsz a tömeggel és egy hullámhosszon vagy a csoporttal. Nem csoda, hogy egy kutatás kimutatta, ötször annyit nevetünk társaságban, mint egyedül.
Ezenfelül azok a közösségi élmények, amelyek szerves része a testmozgás (pl.: bulizás), láthatatlan edzésként úgy aktiválják a testmozgás előnyeit szervezetedben, hogy észre sem veszed, milyen sokat „sportoltál” végül. Az izmok megmozgatása pedig olyan kémiai anyagot termelnek és küldenek az agyba, amely a legtöbb szervünk működését felpörgeti, és kimutathatóan olyan érzést kelthetnek egyes mozgásformák, amelyek a hagyományos antidepresszánsok hatékonyságával vetekednek.
A tömeggel eggyé válás árnyoldala
Ugyanakkor a nagy csapatba verődés egységérzete negatív hatásként is érvényesülhet bizonyos helyzetekben. Ha a csoportnyomás, a lojalitás és a konformitás irracionális vagy akár embertelen irányt vesz, akkor a kollektív pezsgés helyett a csőcselékmentalitás valósul meg. Ez lázadások során fordulhat elő, továbbá egyes vállalati, politikai és katonai műveletek közben. Ahogyan Kay Redfield Jamison mondta az Exuberance: The Passion for Life című könyvében: „a lelkesedés a fanatizmussal, az öröm pedig a hisztériával közös határon mozog”. Tehát egy síkon mozog a kollektív pezsgés és a csőcselékmentalitás, hiszen mindkét esetben az emberek egyéni identitástudatában történik egyfajta elcsúszás, a kérdés csak az, hogy ez eksztázist vagy rombolást eredményez-e.
Szóval, ha szeretnél kiszakadni a valóság szürke profánságából és megmártózni a transzcendentálisban, akkor Levoy szerint nem kell mást tenned, mint elmenned egy ritualisztikus elemekkel rendelkező közösségi eseményre, amely az ösztönénedet mozgatja meg a leginkább, és amely körülbelül a koncertezéstől a baráti sörözésig terjedő skálán mozog.
