Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A mai negyvenesek és az ötvenes éveikben járók még emlékeznek arra, milyen volt kisdobos- vagy úttörőnyakkendőt kötni, ahogyan még jó pár íz és élmény is kapcsolódik ehhez az időszakhoz. Készítettünk egy galériát, hogy megmutassuk, miben volt egyedi ez a korszak a gyerekek életében.
Természetesen az internet, a számítógép és az okostelefonok előtti éra nem mindenben volt egészen más, mint mai mindennapjaink. Akadtak azonban olyan jellemzői annak, ahogyan az ötvenes évektől kezdve egészen a rendszerváltásig felnőttek a gyerekek, amelyek csakis erre a korra voltak jellemzők.
Így születtek a gyerekek a szocializmusban
Egy gyermek születése ma már abban is értelemben is fontos eseménye egy nő életének, hogy nem mindegy, milyen körülmények között jön világra az újszülött. Ebben biztosan más volt a szocializmus, olyannyira, hogy az öntudatos, modern nők ennek öröksége ellen küzdenek még ma is.
A szülő nőt akár napokkal a baba világra jötte előtt kórházi osztályra fektették, az apás szülés nem volt tulajdonképpen ismert, a nők érdekérvényesítő képessége az orvosokkal szemben pedig alacsonyabb volt.
Ekkoriban került be a köztudatba a három óránkénti szoptatás gyakorlata is, amely mára teljesen meghaladottnak számít.
Kattints a képre és nyílik a galéria!
A csecsemők táplálása más szempontból nézve sem pont úgy alakult, mint ma: már alig pár hónapos gyerekeknek adtak ételt, nem foglalkozva azzal, tulajdonképpen mikortól is érdemes megkezdeni a hozzátáplálást, a feles tej – ami vízzel hígított tejet jelentett – adása épp olyan természetes volt, mint a teáztatásé. Allergénekkel épp annyira nem bajlódtak, mint azzal, hogy a babakocsi mennyire ergonomikus – vagy épp mennyire egészséges a hordozás kezdetleges eszköze, a bugyikenguru, mely a szocialista éra végén megjelent. Az, hogy cukrosat a gyerek ne kapjon, nem igazán volt szempont, téli fagyi és cukorral jó vastagon meghintett bolti keksz a mindennapok része volt, ha telt rá.
Egyenruha az iskolában, másképp
Az óvodákba, iskolákba bekerült gyerekek is más világgal találkoztak. Egyrészt léteztek még a hetes ovik, amelyekbe hétfőn beadták a gyerekeket, hogy aztán pénteken elvigyék őket: ez ma már minden szülő számára horrorisztikusan hangzik, de a valóság az, hogy ilyenek még az ezredforduló után is működtek, egyetlen megoldásként azoknak, akik munkájuk miatt a gyermek éjjeli felügyeletét nem tudták megoldani.
Az iskolában a kisdobosság és az úttörőség köré szerveződött sok program, a tanár tekintélye pedig olyannyira mindenen felüli volt, hogy ha úgy adódott, bizony körmöst is adhatott. Okostábla helyett krétaportfüst szállt a termekben, az iskolaköpeny és a tornadressz pedig magától értetődő viseletnek számított.
A ruha egyébként egyáltalán nem volt ekkoriban olyan státuszszimbólum, mint amilyenné később, a nyugati márkák betörésével vált. Nem volt Nike meg Adidas, az csak a szocializmus utolsó éveire kerülhetett be az országba, akkor rögtön az anyagi lehetőségek fokmérőjévé válva. Dubwil vagy Adios cuccban megjelenni annak egyenes beismerése volt, hogy nincs pénze a szülőknek, de ugyanez volt a helyzet a márkátlan holmikkal is.
A menő cuccok ekkor is a gyerekkor részei voltak
Iszonyúan menő játékok ugyanakkor már a szocializmusban is voltak, csak egészen mások, mint ma. Pedálos Moszkvics vagy gokart, sínautópálya, holdjáró – ezek rengeteg gyermek álmai voltak, de a gombfocik is, melyek a húszas évek óta léteztek, a gyerekek legféltettebb kincsei közé tartoztak. A szülőknek nem kellett ugyanakkor hosszasan keresgélniük a megfelelő biciklit, mert az volt, amit lehetett kapni, és kész.
Ez volt a kulcsos gyerekek korszaka is: míg a szülők dolgoztak, a nebulók vagy hazamentek, vagy saját megítélésük szerinti időtöltéssel elütve az időt, élték világukat.
Mai szemmel ez rettenetesen veszélyesnek tűnik, de akkoriban még simán ellézengtek a gyerekek a kor sztenderdjeinek megfelelő játszótereken, melyeken a fém játékokról betonra vagy a homokra eshettünk, ha nem jött ki teljesen jól a lépés.
A téli fagyi és még néhány retró desszert megmaradt ebből a korból, de szerencsére nincs iskolaköpeny és kötelező orosz nyelv sem, a gyerekek jogait figyelembe vevő társadalomban pedig nagyobb biztonságban is lehetnek ma a legfiatalabbak, mint anno.
Ha a kilencvenes évek legcikibb jelenségeiről is olvasnál, ajánljuk ezt a cikkünket!
Címlapkép: Fortepan/Fortepan
