„A szerelem öl, butít és nyomorba dönt” – életünkben hallottuk már néhányszor, sőt, van, hogy pont így is éljük meg. Legtöbbször azonban csupa jó érzés társul hozzá, pláne, ha a szerelem be is teljesedik. De akkor mégis hogyan lehet ebből szenvedélybetegség, és egyáltalán hol húzódik a határ az „egészséges” szerelem és a romantikafüggőség között? Bajzáth Sándor addiktológiai konzultánssal beszélgettünk.
Laikusként annyira nehéz összehozni a romantikát a függőséggel. Mi ez tulajdonképpen?
A szerelemfüggőség pont olyan függőség, mint a drog- vagy az alkohol, csak a szer nem a drog vagy az alkohol, hanem a szerelem. A romantikafüggő nem egy emberbe, hanem a szerelembe, a maga kreálta álomképbe szerelmes, a romantika illúziójába.
Az elképzelései szerint minden tökéletes, arról ábrándozik, hogy egy óriási rózsacsokorral a kezében a herceg fehér lovon érkezik érte, akivel majd a naplementében andalog szerelmesen.
Meghittségről vizionál, de a „herceg” személye egyébként teljesen érdektelen, és menekül az intimitástól. A szerelemfüggőségnek ez a fő gyökere: az intimitás elkerülése.
Hogyan tud kialakítani párkapcsolatot egy szerelemfüggő? Egyáltalán képes-e rá?
Ezek az emberek sok esetben el sem jutnak odáig, hogy „igazi” emberekkel létesítsenek kapcsolatot, miután az ideáljukba nem illik bele egy valódi hús-vér ember.
Ha mégis, akkor lehet, hogy a kapcsolat elején még működik a romantika, és az udvarló mindent megtesz a szerelméért, de aztán elmúlik, hiszen nem ez a való világ.
A hétköznapokban nem az a természetes, hogy mondjuk pezsgős bekészítéssel, andalító zenével a háttérben ülünk egy szállodában, kéz a kézben.
Az előbb említette az intimitástól való menekülést. Miért fél ettől egy szerelemfüggő?
A romantikafüggők alacsony önértékelésű emberek, akik nem szeretnék sebezhetőnek érezni magukat. Ha sikerül is valamilyen kapcsolatot kialakítaniuk, de nem azt kapják – márpedig nem azt kapják –, amire vágynak, akkor tovább is lépnek.
Inkább ők hagyjanak ott valakit, mint hogy őket hagyja ott valaki.
De az is előfordulhat, hogy annyira kórosan kapaszkodnak a másikba (féltékenység), hogy a másik fél fogja őket otthagyni, mondhatjuk, hogy egy ilyen kapcsolat a patológiák találkozása.
Hogyan alakul ki ez a függőség?
Nagyon hasonló a gyökere, mint az alkohol- vagy a drogfüggőségnek, de hasonlóságot mutat a társfüggőséggel is.
A szerelemfüggőkről mindig kiderül, hogy otthon nem volt jó a kapcsolati minta, bejön a képbe a szeretetlenség, az elhanyagolás, az esetleges abúzus, a szülők gyógyszer-, alkohol- vagy drogfüggősége, a túl korai felnőtté válás, az ellopott gyerekkor.
Egy ilyen fiatal könnyen menekül a realitásból egy olyan világba, ahol minden szép és jó, és ahol egyszer csak jön valaki, aki megmenti őt.
Tehát akkor egy romantikafüggőnél nincs meg, hogy szisztematikusan felépíti magát, és lépésről lépésre elér valamit?
Ez csak akkor szokott bekövetkezni, amikor rájön arra, hogy összeomlik az élete attól, hogy várja azt, ami sosem jön el. Ekkor kénytelen lesz lépni, és elindulni egy olyan úton, ami a sebezhetőség és az önelfogadás felé vezet. Ha ugyanis rendben van az önértékelése, akkor valahol el tudja magát helyezni a palettán, és idővel képessé válik olyan kapcsolat kialakítására, ami számára elérhető vagy menedzselhető.
Emellett meg tudja élni a tökéletlenség érzését, amit egyébként a függők valami miatt nem tudnak elfogadni.
Náluk jellemzően nincs meg az önbecsülés és öngondoskodás, ezeket ők mind kívülről akarják megkapni. Vagy elnyomják azt az érzést, hogy valami nem jó, mert fáj vagy hiányzik, mert nem elég jók, nem szeretik magukat, amit valamilyen szerrel próbálnak pótolni, vagy az van, hogy a szeretetért és az elismerésért mindent megtesznek, ha kell, alárendelődnek, kiszolgáltatottá válnak. Vagy ugye az is előfordulhat, hogy valamilyen álomvilágba menekülnek.
Több szerelemfüggő nő van, mint férfi?
Nincs nagy különbség, ugyanúgy érinti a férfiakat, mint a nőket, bár utóbbiak gyakrabban kérnek segítséget, hamarabb mennek terápiába.
Mennyire fontos egy szerelemfüggőnek, hogy tökéletesnek tűnjön?
Miután lényeges, hogy mit gondolnak róla mások, nagyon sokat foglalkozik magával, hiszen a vágyott képben minden tökéletes. Ő, a partner, a környezet, a jövő, minden.
Mikor válik rombolóvá ez a függőség?
Ezt nem lehet pontosan megmondani. Itt az a kérdés, hogy mikor jön el az időszak, amikor már az életvezetésére is kihat a függősége. Azt gondolom, hogy ez a gondolkodás megszállottá is tud válni. Amíg nem lesz képes arra, hogy elfogadja az esendőségét, és azt, hogy nem a világhírű színész jön le érte a poszterről, addig futni fogja a köreit.
Hogyan gyógyítható a szerelemfüggőség?
Nagyon lassan, nagyon hosszan, lépésekben. Nincs gyors gyógyulás, csodaszer, hosszú évek rossz berögződései hosszú évek munkájával jöhetnek csak helyre.
Azzal kezdődik, hogy beismeri, hogy problémája van, segítséget kér egy terapeutától, vagy elmegy egy önsegítő csoportba – vagy még jobb esetben mindkettő segítséget igénybe veszi.
Majd elkezdi valahogy úgy élni az életét, hogy lassanként elfogadja magát a hibáival együtt, képes lesz sebezhetővé válni, elkerüli a számára romboló helyzeteket, megpróbál gondoskodni magáról, képes beszélni az érzéseiről, és képes segítséget kérni, megosztja másokkal a félelmeit, a szorongásait, és igyekszik megbízni másokban. Megpróbál nem elmenekülni attól a fájdalomtól, amit az okoz, hogy elszigeteli magát, vagy, hogy nem érzi magát elég jónak.
Mekkora eséllyel talál magának párt egy felépülő szerelemfüggő?
Ez attól függ, hogy ki mennyit tesz bele a saját felépülési munkájába. Ez egy nagyon komoly belső munka, tehát azt gondolom, évekig tartó folyamat. Ez nem megy egyik napról a másikra, ahogyan az sem, hogy hirtelen lesz valakinek megfelelő az önértékelése.
