A szakállas vicc szerint kétféle ember van: azok, akik szerint kétféle ember van, és azok, akik szerint nem. Fritz Riemann német pszichológus viszont négyféle személyiségtípust különböztetett meg, és azt állítja: mind a négy típusra különböző erősségek, gyengeségek és szorongások jellemzők.
Amikor jól vagyunk, harmóniában érezzük magunkat saját magunkkal és a környezetünkkel. Megvannak azok a biztos pontok az életünkben, amelyek biztosítják számunkra az állandóságot, ugyanakkor találunk olyan kihívásokat is, amelyek inspirálnak bennünket. Máskor viszont, egy-egy életkori szakaszban vagy egy váratlan esemény kapcsán előtérbe kerülnek szorongásaink: „Tudok-e önmagam lenni a kapcsolataimban?” „Miért nincsenek igazi barátaim?” „Nem halad előre az életem.” „Mi lesz, ha…?” Teljesen természetes, ha időről időre felvetődnek bennünk hasonló kérdések, hiszen – mint Fritz Riemann német pszichoanalitikus írja – „életünk elkerülhetetlen része a szorongás és a félelem. Folyamatosan változó álruhában elkísér bennünket a bölcsőtől a sírig.”
Riemann 1961-ben tette közzé A szorongás alapformái (Grundformen der Angst) című munkáját. Alapvetése szerint minden embernek négyféle alapvető szükséglete van, mindegyik a rá jellemző szorongással. Ezek a szükségletek a következők:
- illeszkedés, önodaadás (a másokhoz való kapcsolódás), amelyet egyesek énvesztésként élhetnek meg;
- önmagunkká válás (individuáció), amely akkor lehet szorongató, ha elszigeteltségként gondolunk rá;
- a változás, amely szintén lehet a szorongás tárgya: egyesek bizonytalanságként értelmezik;
- az állandóság, amely a szabadságtól való megfosztottságként okozhat félelmet.
A német pszichológus szerint minden ember rendelkezik a szorongásnak egy személyes, egyedi formájával, amely jellemző rá, hasonlóképpen, mint ahogy szeretetnyelvünk is jellegzetes. Aszerint, hogy kinek mi az alapszorongása, különböző személyiségtípusokat határozott meg. Lássuk ezeket részletesebben is!
1. Skizoid személyiségtípus
Alapszorongása az önátadásra, a kötődésre vonatkozik. Fontos számára, hogy ne legyen ráutalva senkire, ezért nem engedi közel magához az embereket. Védelmezi a függetlenségét, ami miatt a többiek távolságtartónak, hűvösnek, megközelíthetetlennek, bizalmatlannak érzékelhetik. Sokszor magányos, beilleszkedési nehézségei vannak, partnerével gyakran távolságtartó, nehezen fejezi ki érzelmeit. Nem igazán empatikus, a racionalitást, az intellektust helyezi előtérbe. Hivatását tekintve sokszor természettudományos pályát választ, kiváló mérnök, matematikus vagy kutató lehet.
Pozitív tulajdonságai közé tartozik önmaga vállalása, az önállóság, a jó megfigyelőkészség, a tárgyilagosság.
Jellemző betegségei: az érzékszervekhez, a bőrhöz és a légzéshez köthető betegségek, asztma, ekcéma, izzadás.
2. Depresszív személyiségtípus
A depresszív típus leginkább attól fél, hogy akit szeret, el fogja veszíteni, így elhagyatott és magányos lesz. Túlértékeli partnerét, és hajlamos alárendelődni, saját érdekeit, önmagát a háttérbe szorítani. Túlzott közelség iránti vágy jellemzi, ami akár a zavaró ragaszkodásig is eljuthat. Emiatt időnként gyerekes, nem veszi komolyan magát (és ezért mások sem veszik őt komolyan), vágyait nem meri megélni. Fontos számára a gyöngédség, ugyanakkor nem tudja jól kezelni indulatait. Nem tud nemet mondani, így mások sokszor kihasználhatják. Önértékelése csekély. Gyakran segítő hivatást választ, mély empátiája és érzelmi mélysége, a kapcsolatok iránti elkötelezettsége, gondoskodó hajlama miatt kiváló pedagógus, orvos vagy szociális munkás lehet. Betegségei a szenvedélybetegségek, valamint a torok és az emésztőszervek betegségei, elhízás vagy éppen kóros soványság.
3. Kényszeres személyiségtípus
A kényszeres típus szorongásának legfőbb tárgya a változástól, elmúlástól való félelem. Ragaszkodik az állandósághoz, a megszokotthoz. Számára az ad biztonságot, ha minden úgy marad, ahogyan van, az újdonságokhoz erős kritikával közelít. Hajlamos arra, hogy tartalékoljon, gyűjtögessen, és nagyon fontos számára a kontroll: rá akarja venni a másikat, hogy úgy cselekedjen, ahogyan az ő meggyőződése szerint helyes. (Ez sokszor a partnerkapcsolatban is jelentkezik.) A tolerancia nem az erőssége. Fél szembenézni magával, érzelmeit elfojtja, és tart tőle, hogy ha enged a kontrollból és az önkontrollból, mindent felboríthatnak az elfojtott érzelmei. Nehezen enged saját igazából, a szenvedély, a szerelem nyugtalanítja. Perfekcionista, csak a tökéletes lehet „elég jó”. Kapcsolatai sokszor aszimmetrikusak vagy érdekből születnek, hajlamos a féltékenykedésre, szélsőséges esetben az agresszióra.
Olyan hivatást választ, amelynek a hatalomhoz van valamilyen köze: rendőr, katona, politikus vagy pedagógus lesz.
Pozitív tulajdonságai: szorgalmas, tervező, lojális, lelkiismeretes, kitartó. Hajlamos a hipochondriára, a tépelődésre, az álmatlanságra, betegségei a szív- és keringési zavarok, a fejfájás, a bélbántalmak.
4. Hiszteroid személyiségtípus
Számára ami igazán szorongató, az a megszokás és az unalom – úgy érzi, ha valami végérvényes és megváltoztathatatlan, az a szabadságát korlátozza. A hiszteroid típusnak nincsenek szigorúan vett céljai, számára a legfontosabb az élet élvezete. Szeret kockáztatni, sokszor kiskapukat keres, kifogásokat talál a kötelességekre. Nagyvonalúan bánik a pénzzel, az idővel, az igazmondással, nem jellemzi a felelősségérzet. A jelenben él, látszatszabadságban. Nagyon jól bánik a másik nemmel, szeret társaságban a középpontban lenni, fontos számára a szerelem, mert növeli az önértékelését. Gyakran megsértődik, vagy „jelenetet” rendez, ugyanakkor elbűvölő, érdekes személyiség. Kiváló a kapcsolatteremtési készsége, mély benyomást gyakorol másokra, élénk és gazdag a képzeletvilága. Foglalkozását tekintve gyakran választ olyan hivatást, ahol ezt kamatoztathatja: ügynök, fotómodell, politikus vagy akár művész lehet. Betegségei: hipochondria, fóbiák, potenciazavarok, a betegségbe menekülés, ájulások.
Természetesen mindenkiben mindegyik típusból megtalálható valamennyi, de a legtöbben azért felismerjük a ránk leginkább jellemző mintázatot és alapszorongást, sőt bizonyára tudunk a baráti körből vagy a családtagok közül is mondani egy-egy példát a felsorolt személyiségtípusokra. A felismeréssel egyrészt megtettük az első lépést a szorongások, valamint a másik ember és önmagunk elfogadása és megértése felé. Másrészt saját félelmeinket nagyobb önismerettel könnyebben győzhetjük le, egy teljesebb és boldogabb élet reményében.
