Az érzelmekkel kapcsolatos kifejezéseink egyértelműen tükrözik, hogy mennyi fájdalommal járhatnak: a féltékenység gyötri, kínozza az embert, a harag majd szétveti, a bűntudat mardossa, még a boldogságtól is meg tud hasadni a szív, és legszívesebben elsüllyednénk szégyenünkben. Knapek Éva klinikai szakpszichológus szerint az érzelmek közül ez utóbbi, a szégyen az egyik legártalmasabb, amely rengeteg kapcsolatot tesz tönkre, de öngondoskodásunknak és produktivitásunknak is az egyik fő ellensége.
A szégyen érzésének testi megélése
Sokan keverik össze szégyent és a bűntudatot, hiszen mind a két érzelem valamely rossz cselekedet, tapintatlanság elkövetése nyomán jelentkezik. A bűntudat azonban azt jelzi számunkra, hogy "rossz dolgot tettünk", és arra motivál, hogy mindezt helyrehozzuk, pótoljunk valami mulasztást, vagy egyéb módon orvosoljuk a helyzetet. Ezzel szemben a szégyen nem azt mondja nekünk, hogy a cselekedetünk volt helytelen, hanem hogy mi magunk vagyunk a rossz (erkölcstelen, nevetséges stb.), és bénítólag hathat ránk.
A szégyenérzet megrekeszt, együtt járhat a megalázottság és az elszigeteltség érzésével, sőt, az önfolytonosság is megszakadhat, és összeomolhat az önbecsülés. Jellegzetes tünetei vannak a szégyen testi megélésének, például kipirul az arc, zavarodottság, bizonytalanság lesz úrrá az egyénen, lesüti a szemét, ezzel együtt lehorgasztja a fejét, az egész testtartása ernyedtté válik, "kicsire összemegy" (hiszen legszívesebben elbujdosna). Az érzésre adott viselkedéses reakció is tipikus: az arc eltakarása vagy egyéb rejtőző gesztus jellemzi, illetve a mentegetőzés is gyakori.
A szégyen érzésének hátterében gyakran a gyerekkor áll
Sokszor olyan helyzetekben is megéljük a szégyent, amikor nem lenne okunk rá. Ez gyakran a gyerekkorból ered, amikor a szülők vagy más, hozzánk közel álló személyek megszégyenítettek, leminősítenek, szeretetmegvonással büntettek olyan hibákért, amelyeket mindenki elkövet. És nem a cselekedetet minősítik, hanem az egyén személyiségét, általánosságban:
Milyen ügyetlen vagy! Állandóan elrontasz mindent! Mégis mit gondoltál? Te sosem leszel olyan jó, mint a többiek! Nem lehet téged megkérni semmire!
Ennek hatására a későbbiekben, így egész felnőttkorunkban el akarjuk kerülni a megszégyenülés érzését: képtelenné válunk az önegyüttérzésre, és túlzott elvárásokat támasztunk önmagunkkal szemben, az átlagnál több energiát fordítva a feladatainkra. Vagy épp ellenkezőleg, nem tökéletesek akarunk lenni, hanem kudarckerülő magatartást tanúsítunk, megelégszünk a kisebb kockázattal járó feladatokkal, kihívásokkal.
A gyakran és tartósan átélt szégyenérzet toxikussá válhat. Fenyegető réme káros perfekcionizmusba sodorhat, átélése szerhasználathoz, étkezési zavarokhoz, depresszióhoz vezethet, kialakulhat az érzés, hogy nem vagy méltó mások elismerésére vagy akár a szerelemre, értéktelen vagy. A szégyen érzésének elfedésére megjelenhet a külvilág felé áramló, erőteljes harag. Az érzelemszabályozás hiánya az öngondoskodást és a produktivitást ássa alá, ezért mindenképpen lépésekre van szükség.
Önismereti munka a szégyen érzésének feldolgozására
Knapek Éva, miután megfogalmazása szerint az önfejlesztés kapszulája, amit csak be kéne venni, nem létezik, több mint 10 év gyűjtőmunka után állította össze önismereti naplóját. Az érzelemszabályozás fejlesztésén keresztül közelebb juthatunk az érzéseinkhez és önmagunkhoz, ami kihat a produktivitásunkra. Nem túl mély, biztonságos gyakorlatokkal indítva fokozatosan juthatunk el a különleges felépítésű napló segítségével a mélyebb kérdésekig,12 héten át, heti 60-90, napi 15-20 percet szánva önmagunkra. A szégyen a 6. fejezet témája és a 6. önismereti hét "anyaga".
A szégyenérzet feldolgozására sokan kínálnak különféle megoldásokat, de a legtöbb helyen hangsúlyos a testi és a kognitív tudatosság: szembenézés, felismerés, a szégyen megnevezése, testi gyakorlatok, például a földelés, a buborék gyakorlat, meditáció, mindfulness, az érzés megosztása egy olyan személlyel, akiben megbízunk, illetve szakember felkeresése.
