Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
„Hová tűnt Damon Hill?” Ha neked is beégett, ahogy Palik Laci ezt üvölti az 1997-es Magyar Nagydíj végén, akkor te is azok közé tartozol, akiknek a 20. század utolsó két évtizede izgalmas perceket okozott a kedvenceknek szurkolva a képernyő előtt. A többi nagy ikonra is emlékszel még?
Diego Maradonát 2000-ben a FIFA az évszázad legjobb focistájának választotta, egy internetes szavazáson a focirajongó nagyközönség pedig egyenesen minden idők legnagyobb labdarúgójának ítélte az isteni Diegót. A 60 évesen elhunyt világsztár 16 éves kora előtt megkezdte felnőtt pályafutását első csapatában, az Argentinos Juniorsban, ahol öt év alatt 167 mérkőzésen 115 gólt rúgott.
Onnantól nem volt megállás, gyermekkorunk azzal telt, hogy neki, majd később érte szurkoltunk.
Nehézfiúk
Aki a még huncutabb rosszfiúkat kedvelte és a nehézsúlyú sportemberek pofonjait, annak is megadatott ezekben az évtizedekben jó pár extra csemege. Elég csak Mike Tysonra gondolni, aki 1985 és 2005 között káprázatos bunyójával ütötte ki ringbe szálló ellenfeleit és a nézőket is. Na és persze azt sem feledjük, amikor egy óvatlan pillanatban furcsa gasztronómiai érdeklődéséről vagy minden józan ítélőképességet kibokszoló elszántságáról tanúbizonyságot téve fülbe harapott. Szerencsére az áldozat, Evander Holyfield nem harapott fűbe, de
jobb fülének egy része, ahogy a nézők álla is a megdöbbenéstől, leesett az 1997-es mérkőzésen.
Akiknél a bunyó az élet
Lennox Lewis méltó kihívója volt Iron Mike-nak, bár kevesebb kannibál hajlamot mutatott pályafutása során, a bunyó neki is jól ment. A többszörös nehézsúlyú világbajnokot és szupernehézsúlyú olimpiai aranyérmest sokan minden idők egyik legnagyobb nehézsúlyú ökölvívójának tartják.
(Galériánk első felvételére kattintva elindul válogatásunk, amely után cikkünk folytatódik.)
Itt is voltak jó nagy tenyeresek
De lehetett részünk megszámlálhatatlanul sok, véget nem érő hosszúságú, de annál izgalmasabb teniszmérkőzésben is. Szabó Gábor szakkommentátor hangján még mindig a fülünkben cseng, ahogy Michael Chang, Boris Becker, Goran Ivanisevic, de legfőképp André Agassi és Pete Sampras viaskodik a teniszpályán. A számtalan ászt, ki nem kényszerített hibát, és bravúros röptét, fonákot és tenyerest hosszú órákon át is élvezet volt nézni.
A női tenisz is hozott néhány fényes csillagot retró gyerekkorunkba, mint a később parfümjéről is ismertté vált Gabriela Sabatini, Martina Navratilova vagy a felejthetetlen Steffi Graf, utóbb Mrs. André Agassi.
Időmérők
A Forma–1 világában Ayrton Senna és Nelson Piquet háromszor nyert világbajnoki címet, Damon Hill is egyszer (ráadásul a kétszeres világbajnok Graham Hill fiaként érte ezt el), de már akkor kezdtek a nagy öregek mögé szorosan felzárkózni a Schumacher-fívérek is. Miguel Indurain pedig az első, zsinórban ötszörös Tour de France-győztes kerékpár-versenyzőként tekerte magát a sporttörténelem könyvének lapjaira.
Akikért máshogy dobbant a szív
De hazai csillagokért is izgulhattunk és lehettünk aztán rájuk nagyon büszkék. Czene Attila, Kőbán Rita, Ónodi Henrietta, Növényi Norbert, és még sok-sok más hazai csillag mellett Darnyi Tamás és Egerszegi Krisztina talán a legemlékezetesebbek, akiknek hála, könnyes szemmel hallgathattuk, hogy felcsendül a magyar himnusz, miközben ők a dobogó tetején állnak.
Ha szívesen teszed próbára az emlékezeted az olimpiákkal kapcsolatban is, itt jó alkalmad nyílik rá.
