Az első és második világháború idején, míg a katonák a fronton harcoltak, a háziasszonyokra a konyhában hárult hasonló feladat: a megszorító intézkedések, a jegyrendszer, az élelmiszerhiány és a korlátozott energiaforrások találékonyságra ösztönözte őket.
„Ma, amikor nemcsak az étel nyersanyagának megszerzése, hanem annak megfőzése is nagy gond, a háziasszonynak minden tudományát, (majdnem azt mondhatnám: minden sütnivalóját) elő kell szednie, hogy az étel idejére elkészüljön – és hogy félig nyers ne maradjon. Mert még élénken emlékezetünkben él az ostrom ideje, amikor az unalomig ismétlődő borsó és bab sokszor azért csúszott le nehezen a torkunkon, mert nem lehetett eléggé puhára megfőzni” – idézte fel a háború keserű (és fojtós) tapasztalatait a Dolgozók Világlapja szerzője, F. Bosányi Margit 1945 májusában.
Toronyfőzés, toronygarnitúrával
A főzés során nemcsak az alapanyagok száma volt korlátozott, hanem a rendelkezésre álló energia, például gáz mennyisége is. A Gázművek éppen ezért ismeretterjesztő előadásokat szervezett, amelyek során igyekezett megismertetni a háziasszonyokat a spórolás trükkjeivel. Az egyik ilyen trükk az úgynevezett „toronyfőzés” volt: egyetlen gázlángon két vagy három edényt helyeztek egymás fölé. Az első, legalul lévő edényben valamilyen levest vagy hüvelyest főztek. A második lábasba került valami, amit párolni kellett – ezt azonban először egy másik gázlángon fel kellett forralni, különben nem működött a folyamat. Végül a harmadik, legfelső edénybe tették, amit melegen akartak tartani vagy szárítani, így maximálisan kihasználták az egyetlen gázláng adta lehetőségeket. (Ha ilyesmire adnánk a fejünket, feltétlenül figyeljünk arra, hogy az edények nagyságukat tekintve tökéletesen fedjék egymást, különben balesetveszélyes lehet a művelet. Az 1940-es években ebből a célból úgynevezett „toronygarnitúrát” is lehetett kapni.)
Főzőláda az igazán takarékosoknak
Mivel a háború után gáz csak meghatározott időszakokban állt a lakosság rendelkezésére, a háziasszonyoknak meg kellett oldaniuk az étel melegen tartását is. A forró edényt vastag pokrócba burkolták vagy többszörösen betekerték újságpapírral, így biztosították, hogy órákon keresztül meleg maradjon. Az igazán takarékosak főzőládát készítettek: egy faládának az alját és az oldalát kibélelték régi paplannal, vatelinnel vagy flanellal úgy, hogy a főzőláda fala és az edény között öt centiméteres hézag maradjon. (Ha a ládán rések voltak, azokat csirizzel betömködték.) Az ételt a gázon előkészítették: megpirították a hagymát és a zöldségeket, hozzáadták a szükséges fűszereket, majd annyi vízzel öntötték fel, amennyiben megpuhulhatott. A gázon felforralták, majd az edényt áthelyezték a tűzhely mellett előmelegített ládába, gondosan lefedve egy pontosan ráilleszkedő fedővel. Ezután betakargatták: régi paplannal, párnával, gyapjútakaróval, és négy-öt órán át úgy hagyták. A főzőládát nyitogatni, a paplant levenni nem volt szabad, hiszen a művelet lényege éppen az volt, hogy a hőszigetelő anyag tökéletesen körbevegye a lábast.
30 perc előkészítés után 4-5 óra a főzőládában
Milyen fogásokat lehetett a főzőládában készíteni? Leginkább egyszerű ételeket, többfázisú konyhai műveletekre a főzőláda ugyanis nem alkalmas. (Szintén nem a legjobb választás burgonyás ételek elkészítésére, mivel a krumpli ilyen hosszú idő alatt szétázik.) Különböző levesek, egytálételek, töltött káposzta, sólet, tarhonyás hús, rizses hús, székelykáposzta és hasonlók készítésére, hüvelyesek puhítására azonban igen: 20-30 perc előkészítés után 4-5 óra főzőládában töltött idő után készen is volt az ebéd. Ha főzeléket, vagy egyéb olyan fogást készítettek, ami rántást vagy habarást igényelt, a gázon kellett befejezni a főzést, miután kivették az ételt a ládából.
Nem ég oda, nem szárad ki
„Ha reggel munkába megyünk, elindulás előtt felforraljuk és a főzőládába betesszük az ételt, és mire délután hazamegyünk, készen vár az ebéd. Nincsen gondunk tüzelőre, nem kell fáradnunk a főzéssel, és még attól sem kell félnünk, hogy készítés közben odaég. A főzőládában készült étel finomabb és puhább, mint a tűzön forralt” – ajánlgatta a módszert a Dolgozók Világlapja. Ha a háziasszony a műveletet este végezte el, és mindent jól csinált, másnap reggelre készen volt az étel. A módszer az ételek melegen tartására is tökéletesen alkalmas volt.
