Ha te is szívesen borzongtad végig a Mindhunter egy-egy epizódját, esetleg A bárányok hallgatnak vagy a Psycho a kedvenc filmjeid egyike, bizonyára feltetted már magadnak a kérdést: miért olyan érdekesek a veszélyes és kegyetlen gyilkosokról szóló történetek?
Manapság, amikor a televíziós csatornák kínálatában számtalan gyilkossági ügyet feldolgozó sorozatot találunk, a krimiregények népszerűsége pedig évek óta töretlen, felmerülhet a kérdés, hogy mi áll érdeklődésünk hátterében. Annak ellenére, hogy senki sem szeretne egy gyilkossal szemtől szemben találkozni, a róluk szóló filmes és irodalmi alkotások mindig is népszerűek voltak. Ez a morbidnak is nevezhető kíváncsiság összefügg a veszélyes helyzetek iránti érdeklődéssel. Egy kutatás szerint az embereket négyféle veszélyes helyzet izgatja leginkább: a természetfeletti veszély, a testi sértések, az erőszak és a veszélyes emberek elméje. A sorozatgyilkosok iránti érdeklődés leginkább ez utóbbi megismerésére való törekvés.
Ahhoz, hogy jobban megértsük a jelenséget, érdemes visszanyúlnunk a ragadozókkal való evolúciós kapcsolatunkhoz. A legtöbb állat számára az életben maradáshoz elengedhetetlen, hogy hatékonyan elkerülje a ragadozókat. A ragadozók azonban nem mindig vadásznak prédára, és ha éppen nem éhesek, nem hajszolják a zsákmányt, hiszen a vadászat sok energiát emészt fel, nem mindig sikeres, és az elejtett zsákmány tárolása is nehézkes. A prédák gyakran ragadozóik közvetlen közelében élnek, és az életük múlik azon, hogy képesek legyenek azonosítani, ha a ragadozó éhes, vagy aktívan vadászik. A legjobb módja ennek pedig az, ha biztonságos távolságból megvizsgálják: ez lehetővé teszi számukra, hogy alaposan megismerjék a ragadozó kinézetét, szokásait és viselkedését. Ez a jelenség nagyon gyakori az állatvilágban, különösen a felnőtt állatok között.
Kockázatos, de fontos
Ha egy zebra vagy gazella minden egyes alkalommal futásnak eredne, amikor meglát egy oroszlánt vagy gepárdot, nagyon hamar kimerítené magát. Ez pedig még nagyobb veszélynek tenné ki: könnyebben ejtenék zsákmányul. Ehelyett ezek az állatok fokozott figyelmet fordítanak ellenségeikre, és megtanulják beazonosítani őket és indítékaikat. A vadonban élő ragadozók megfigyelése kockázatos ugyan, de az eltelt idő azt mutatja, hogy evolúciós szempontból a kockázat megtérült. A ragadozók megismerése az emberiség számára is ugyanilyen jelentőséggel bírt. Ma már ugyan kevéssé valószínű, hogy oroszlánok vagy gepárdok zsákmányul ejtenének bennünket, de továbbra is fennáll annak a kockázata, hogy veszélyes emberek áldozatává válunk. Elménk ugyanúgy kezeli a veszélyes embereket, mint bármelyik vérszomjas ragadozót: igyekszünk biztonságos távolból megismerni őket, hogy hatékonyan elkerülhessük a ránk leselkedő bajt.
Az emberi képzelőerő kiváló segítség ebben: elképzeljük az eseményeket, azaz mentális szimuláción keresztül megtapasztaljuk azokat. Ez evolúciós szempontból tanulásnak számít, mégpedig viszonylag alacsony befektetéssel az életben maradáshoz nagyon is hasznos tapasztalatokra teszünk szert. Hiszen ha képesek vagyunk megismerni és megérteni a számunkra veszélyes embereket, evolúciós szempontból máris jobb helyzetben vagyunk.
Biztonságos lehetőség
Morbid kíváncsiságunk, az erőszakos thrillerek szeretete vagy a sorozatgyilkosok iránti „rajongásunk” hátterében tehát felsejlik eredendően állati természetünk. Vágyunk a gyilkosról való tudásra, szeretnénk megérteni viselkedését, motivációját, és keressük az intő jeleket: vajon miről ismerhető fel? Kérdéseink nem is különböznek nagymértékben a zebrákat foglalkoztató témáktól, de fantáziánknak köszönhetően ügyesebben vizsgáljuk meg a ragadozókat. A thrillerek, horrorfilmek és a krimik biztonságos lehetőséget kínálnak a fenyegetések megismerésére, arra tanítanak minket, hogy túléljünk a világban. Elménket ellenállhatatlanul lekötik ezek a történetek, hiszen kedvelnünk kell őket, hogy megtanuljunk túlélni a segítségükkel.
