Manapság külön odafigyelést igényel újrakapcsolódni a természettel, amikor az életünk nagy részét képernyők előtt ülve töltjük. Jean-Jacques Rousseau filozófus ikonikus „vissza a természethez” gondolata nem is lehetne aktuálisabb. Mindehhez egy terápiás felfogás is kibontakozóban van. Az ökoterápiáról testközelből.
Egyre több terapeuta hisz abban, hogy a természetben könnyebb megnyílni és ezáltal fejlődni. Az ökoterápia, más néven természetterápia vagy zöldterápia, a pszichoterápia egy formája, amely magában foglalja a természettel való kapcsolatteremtést a mentális és érzelmi jóllét elősegítéseként. Ez a megközelítés azon az előfeltevésen alapul, hogy az embernek veleszületett szüksége van a természettel való érintkezésre, és hogy a természetes környezetben való tartózkodás segíthet csökkenteni a stresszt, a szorongást, a depressziót és más mentális egészségügyi problémákat. Az ökoterápiára nem létezik még egységes definíció, mivel a terápiának sokféle formája lehet. Az ökoterápiát azonban gyakran használják olyan verbális terápiás foglalkozások leírására, amik a szabadban zajlanak, általában békés, természetes helyeken, például erdőkben, réteken, de akár tenger mellett is.
A természet gyógyító ereje kölcsönössé válhat
A világjárvány okozta lezárások hatására tömegek kezdtek kivándorolni a nagyvárosokból a vidéki zöldbe. Nem is csoda, hiszen a kutatási eredmények szerint heti 120 perc természetben töltött idő kimutathatóan pozitívan hat a testi és a lelki egészségre is. A természetes környezetben eltöltött idő, még akár a városon belüli zöldterület is csökkentheti a depresszió és a szorongás tüneteit, javíthatja a hangulatot és az önbecsülést, valamint csökkentheti a stressz-szintet.
Talán ritkán gondoljuk végig, de az ember természetes közege nem a város, a mesterséges környezet, hanem a természet. Az abból való kiszakadás önmagában sok olyan stresszort szült számunkra, amik hatással vannak ránk. A mindennapjaink inkább tovább növelik a természet és köztünk lévő távolságot. Az ökoterápia célja így az is, hogy segítsen minket a természet iránti mélyebb megbecsülésben, a természeti világhoz való kapcsolódás érzésében, és ezt a kapcsolatot a mentális egészségünk és jóllétünk javítása mellett akár abban is kamatoztathatjuk, hogy ismét elkezdünk felelősséget vállalni a természet állapotáért.
A természet, vagyis a bolygónk így nem egy kizsákmányolható tárgy marad, hanem élő organizmussá válhat ismét a szemünkben, ami arra ösztönözhet minket, hogy jobban odafigyeljünk rá.
Sétaterápia a természetben
A természetben végzett sétaterápia az ökoterápiás irányzatok között egyre népszerűbb, ami a természet és a fizikai aktivitás előnyeit ötvözi a pszichoterápia folyamatával. Egy séta során a terapeuta végigvezetheti a klienst az éberségi gyakorlatokon, vagy kérdéseket tehet fel, hogy segítse a klienst gondolatainak és érzelmeinek feldolgozásában. A fizikai aktivitás, a természetben való tartózkodás és a terapeutával folytatott beszélgetések kombinációja erőteljes terápiás élményt hozhat létre.
A kényelmes kanapén üldögélés helyett a sétaterápia előnye, hogy a fizikai aktivitás csökkenti a stresszhormon, vagyis a kortizol szintjét. A természetben való tartózkodás elősegíti az ellazulást és a nyugalom érzését is, ami tovább csökkentheti a stressz és a szorongás érzését. Emellett a fizikai aktivitás során felszabaduló endorfinok a jóllét érzéséhez vezethetnek. A természet szépsége olyan csodálatot is kelthet, ami pozitív érzelmeket válthat ki. A séta növeli az agy véráramlását is, ami javíthatja a kognitív működést.
Itthon kevesen hirdetik nyíltan, hogy a természetben sétálva nyújtanak terápiás üléseket, azonban az úgynevezett erdőfürdők, tudatos jelenlétet ösztönző túrák valójában ezt a megközelítést alkalmazzák. A tavasz pedig nem is lehetne tökéletesebb időszak arra, hogy felfedezzük a természet gyógyító erejét.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
