Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az elmúlt években nálunk is egyre népszerűbb a sématerápia. Hogyan segít, milyen problémákra, elakadásokra kínálhat megoldást ez a hazánkban viszonylag új terápiás irányzat? A téma egyik szakértőjét, Vágyi Petra klinikai szakpszichológust és sématerapeutát kérdeztük.
Miért szorongunk attól, hogy elég jók vagyunk-e, ha jellemzően nem érkeznek hozzánk negatív visszajelzések? Miért félünk attól, hogy a párunk elhagy, annak ellenére, hogy számtalanszor biztosított már a szerelméről? Miért ragadunk bele toxikus kapcsolatokba, holott az eszünkkel tudjuk, hogy árt nekünk? Miért helyezzük mások érdekeit folyton a sajátunk elé? Miért gyötörjük magunkat azzal, hogy biztosan jó döntést hoztunk-e? Vagy miért ismételgetjük, hogy szerencsétlenek vagyunk, akiknek semmi sem sikerül? Egyáltalán, miért lépünk bele újra és újra ugyanabba a folyóba?
Nem azért, mert „bevonzunk” valakit vagy valamit. Nem is azért, mert „szerencsétlenek”, „gyengék” vagy mazochisták vagyunk. Sokkal inkább azért történik mindez, mert gyerek- vagy kamaszkorunkból eredő korai maladaptiv sémáink ilyenkor valamilyen körülmény vagy esemény hatására aktiválódnak. Innentől kezdve a jelenbeli helyzetet átszínezve, érzelmileg újra a múlt nehéz helyzetét vagy kapcsolatait éljük meg, immár az aktuális életünk szereplőin és szituációin keresztül.
Önsorsrontó forgatókönyvek
A sémák olyan, rendszerint a gyerekkorunktól velünk élő hiedelmek és meggyőződések önmagunkról, kapcsolatainkról vagy a világról, amelyek egykor valós, negatív érzéseket okozó tapasztalatokon alapultak. A múltban, amikor valamelyik alapszükségletünk sérült, valószínűleg segítették boldogulásunkat vagy az adott nehéz helyzet elviselését. A jelenben azonban, térben és időben egy teljesen más közegben, más emberekkel való viszonyunkban már nem érvényesek. Sőt: felnőttként ugyanezek a reakciók, megküzdési stratégiák, amelyeket azóta is vittünk magunkkal, épp ellenkezőleg hatnak: hátráltatnak minket a valóság észlelésében, emiatt elakasztják az új tapasztalatszerzést, és ezáltal a gyógyulást.
A sémák tehát afféle önsorsrontó, tudattalan forgatókönyvek, amelyeket újra és újra átélünk az életünkben.
Vagy éppen ellenkezőleg: minden erőnkkel azon munkálkodunk, hogy elkerüljük ezeket a lehetséges csapdákat, vagy pontosan ellenkező módon cselekszünk, annyira szeretnénk másként érezni, mint kisgyermekként. Akármelyiket is követjük, könnyen belátható, hogy akit egy (vagy több) sémája irányít, valójában nem a saját, kiteljesedett, felnőtt életét éli, hanem gyermekkori mintáit ismétli, miközben legbelül, mélyen szenved tőlük.
A sématerápia előnyei
A sématerápiát Jeffrey E. Young amerikai pszichológus dolgozta ki a 90-es években, de itthon igazán az utóbbi néhány évben lett népszerű. Vágyi Petra klinikai szakpszichológus, sématerapeuta, a Sémáink fogságában című könyv szerzője szerint ez annak is köszönhető, hogy a kliensek a mindennapjaikban is megtapasztalhatják a módszer igen hamar megkönnyebbülést adó, majd hosszú távú előnyeit. „A sématerápia egy integratív pszichoterápiás módszer, ami azt jelenti, hogy számos más terápiás irányzat technikai, elméleti megközelítései egymáshoz jól kapcsolva és illeszkedve megtalálhatóak benne. Másrészt ez egy folyamatosan fejlődő pszichoterápiás irányzat is. Ezeknek köszönhetően egy nagyon logikus, jól érthető és hatékony módszer született, ami folyamatosan gazdagodik. Számos probléma, tünet, zavar esetén jól alkalmazható, és más terápiás technikáktól eltérően nagyon hamar a mindennapokban is megmutatkozó javulást eredményez. Visszaadja az embereknek a kompetenciaérzést a saját érzelmi és kapcsolati problémáikban, és olyan eszközt ad a kezükbe viszonylag gyorsan, ami hosszú távon tud segítséget jelenteni.”
A sémák kora gyerekkortól kezdve velünk lehetnek
Jeffrey E. Young 18 maladaptív sémát különböztetett meg, amelyeket öt sématartományba sorolt a sebzett öt lélektani alapszükséglet (kapcsolat, autonómia és énhatékonyság, érzések és szükségletek szabad kifejezése, spontaneitás-játék, keretek és határok) mentén. A teljesség igénye nélkül: a sémák közé tartozik például az elhagyatottság-instabilitás (amely dióhéjban annyit tesz, hogy valaki folyton attól retteg, hogy a szeretteitől nem kapja meg az őt megillető figyelmet, szeretetet, mert vagy megbízhatatlanok, vagy elhagyják őt); a bizalmatlanság-abúzus (ha valakinek mindig az a benyomása, hogy őt megcsalják, kihasználják, elhanyagolják); a kudarcra ítéltség (a kudarc állandó feltételezése); a behódolás séma (amikor valaki elnyomja az érzéseit, hogy megfeleljen másoknak); a könyörtelen mérték-hiperkritikusság séma (ami nagyjából maximalizmust és perfekcionizmust jelent), és még sorolhatnánk.
Természetesen egyénenként változik, hogy kinél milyen sémák aktiválódnak, és hogy milyen helyzetekben. Vágyi Petra ezzel kapcsolatban így fogalmaz:
„Minél korábbi gyerekkorban és minél erőteljesebb, és ezáltal nagyobb félelmet, fájdalmat, visszautasítottságot vagy bántást élt meg valaki, annál inkább áthatják a sémái a személyiségét, ezáltal több életterületen jelennek meg, és erősebb érzelmeket okoznak.
Az első két sématartomány sémái, amelyek a kora gyermekkorban megélt visszautasítottság és elhagyatottság vagy a fejlődő autonómia és énhatékonyság élményeit károsító szülői magatartások következményeképp alakulnak ki, sokak felnőtt életét is meghatározzák.” A sémák az eredeti helyzethez valamiben nagyon hasonló szituációban aktiválódnak, és onnantól már nem önmagunk vagyunk, hanem a séma befolyásol és irányít bennünket: gondolatilag, érzelmileg, reakcióinkat és a helyzet értelmezését tekintve egyaránt.
A lelki sebek begyógyítása
Sématerápiát csak a módszerben képzett szakember végezhet, és szinte mindenkinél eredményesen alkalmazható, a legkülönfélébb problémák esetén – talán csak súlyos pszichotikus állapot vagy biológiai alapú pszichés betegségek (például skizofrénia) esetén nem optimális. A klinikai szakpszichológus elmondta: egyéni és csoportos formában is működik a sématerápia, sőt már séma-párterápia is létezik. „Az, hogy hogyan zajlik egy ülés, attól függ, hogy a terápia mely szakaszában van valaki” – avat be a részletekbe Vágyi Petra. „Az első időszakban az egyén problémáját feltárjuk, és beazonosítjuk az ő sémás működését: sémáit, sémamódjait. Egy úgynevezett sématérképet kap, aminek a segítségével pontosan érthetővé válik, hogy mi kapcsolja be a sémáit, hogy szokott ő ilyenkor belül, majd kívül reagálni, mi okozza az ismétlődő problémákat, mi a gyermekkori oka annak, hogy ő így reagál. A következő szakaszban a probléma gyökereit tárjuk fel, és lesz egy olyan szakasz is, ahol ülésről ülésre jellemzően módosult tudatállapotos technikával átdolgozzuk és gyógyítjuk a sebződéseket.
Végül a páciens ezeknek köszönhetően egyre kompetensebbé válik saját, mindennapokban megjelenő nehézségeit illetően, hiszen másképp látja már, és emiatt egyre gyakrabban már ő maga kezeli, immár egy új módon azokat.
Láthatjuk, hogy a terapeuta aktivitása és érzelmi jelenléte is változó például, de amúgy ezek mindvégig sokkal aktívabbak más terápiás technikákkal összehasonlítva.”
A folyamat akkor tekinthető eredményesnek, ha a kliens már nem sodródik az érzelmei mentén egyik sémamódból a másikba, és nem a sémái mentén dönt vagy cselekszik egy-egy kritikus szituációban: „A módszer célja a szinte mindenkiben valamilyen mértékben meglévő egészséges felnőttrész segítése és megerősítése, ami így problémahelyzetekben be tud kapcsolni, és másképp lesz képes megoldani a külső vagy belső konfliktusokat” – magyarázza a szakember. „Mintha a bennünk lévő sebzett gyermek mellé kinevelődne a terápiás folyamatban egy jó szülő, aki megnyugtatja, megvédi, figyeli, képviseli azt a belső gyermeket, de közben a saját felnőtt életére és másokra is figyel.”
