Ha egy kapcsolatban nem tud megvalósulni a sérülékenység, akkor az igazi közelséget sem tudjuk megélni benne, mindegy, hogy családi, baráti vagy romantikus kapcsolatról van szó.
Lehet absztrakt módon szeretni családtagjainkat anélkül, hogy valóban közel lennénk egymáshoz. Azonban a valódi közelség megéléséhez előbb meg kell lennie a bizalomnak és a biztonságérzetnek, csak ezután jöhet be a kapcsolatba a sérülékenység. Ha ezek nincsenek meg, a valódi kötődő szeretet is hiányzik a kapcsolatunkból Josh Gressel klinikai szakpszichológus szerint.
A bizalom az alapja minden bensőséges kapcsolatnak
A párkapcsolatok alapjaként szokták a leggyakrabban emlegetni a bizalmat és a biztonságérzetet, amely kielégítővé és stabillá teszi a kapcsolatot. Akkor válnak életképessé, ha ezek is jelen vannak a kölcsönös tisztelet mellett. Azonban nem csak a romantikus kapcsolatokra igaz mindez, a többi bensőséges kapcsolat is csak akkor válhat valóban közelivé és meghitté, ha ezek a feltételek megvalósulnak bennük.
Gressel szerint automatikusan azt gondoljuk, hogy a legközelebbi rokonainkhoz közel kellene éreznünk magunkat, és nekik a bizalom és szeretet oszlopos képviselőinek kellene lenniük életünkben. Azonban nem minden családban tud ez kialakulni: vannak bántalmazó, mérgező családok, illetve olyanok, ahol állandóan az ellenségeskedés és az agresszió nyomasztó légköre terjeng. Talán még szeretjük is családtagjainkat egy elvont síkon, azonban ez köszönőviszonyban sincs a valódi érzelmi közelséggel.
Annál erősebb egy kapcsolat (rokoni, baráti, romantikus), minél több olyan időt tudnak egymással tölteni a felek, amely során nyitottak tudnak lenni, és nem kell elkezdeni védekezniük.
Tehát hiába köt össze valakivel a véred, a DNS-ed, ha a közelében mindig felhúzod a falaidat, és csak nagyon keveset osztasz meg a valódi lényedből a másikkal, attól még nem lesz köztetek semmiféle kötődés. Legalábbis nem olyan, amely a biztonságról szólna, és amely hiányozna, ha eltűnne az életedből.
Gressel szerint ezt a koncepciót úgy kell elképzelni, hogy képzeletben végigfuttatod, kit ültetnél fontos életeseményeid (pl. diplomaosztó, esküvő) nézőterén az első sorba, és kit a kakasülőre. A klinikai szakpszichológus azt javasolja, csak azokat engedd az első sorba, akik mellett biztonságban érzed magad, és akik előtt meg mered mutatni az autentikus énedet. Csak azért, mert valaki a szülőd vagy a testvéred, még nem jogosítja fel arra, hogy az első sorba kerüljön. Csak azokat érdemes ilyen közel engedned magadhoz, akik kiérdemelték szavaikkal, tetteikkel, támogatásukkal ezt a helyet és a bizalmadat: akik társaságában szabadon és könnyedén tudsz lélegezni, akik mellett nem kell feszengened és lehetséges verbális (vagy egyéb) támadásoktól tartanod. Az egyik legélvezetesebb emberi élmény, amikor valaki mellett aggodalom nélkül megélhetjük sebezhető oldalunkat, ami tulajdonképpen a kapcsolatok lényege.
