Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
40 évvel ezelőtt, 1982. május 29-én holtan találták párizsi lakásában Romy Schneidert. Az osztrák színésznő 43 évet élt, a közönség számára egyetlen szerep határozta meg a karrierjét: a Sissi. Talán nincs olyan korosztály ma sem, aki ne látta volna legalább egyszer az 1955-ben bemutatott, Ernst Marischka rendezte Sissi című filmeket. És melyik kislány ne akart volna olyan szép lenni, olyan ruhákban járni, mint Romy Schneider a filmvásznon? De miért jutott neki ennyire kevés idő az életből?
Romy Schneider 1938. szeptember 23-án Bécsben jött a világra Rosemarie Magdalena Albach-Retty néven. A szülei – akik szintén színészek voltak – elváltak, amikor a kislány még csak 3 éves volt.
A negyedik Sissi-film helyett Párizst választotta
Romy tehetségesen rajzolt, iparművészeti iskolába készült, de egy rendező, aki épp az édesanyjával forgatott, szerepet ajánlott a lánynak is. Romy boldogan beleegyezett, így tizenöt évesen debütált az Amikor a fehér orgona virágzik című filmben. A film nagy sikert aratott, és Romyt is istenítették benne, őstehetségnek tartották, mert színitanulmányok nélkül állt kamera elé.
Első igazán nagy szerepe azonban az 1955-ben bemutatott Sissi volt, ez a film hozta meg számára az igazi ismertséget.
Két további alkotásban is megszemélyesítette a szép bajor hercegnőt, aki Ferenc József oldalán Ausztria császárnője, majd a kiegyezés után Magyarország királynéja lett (Az ifjú császárné és a Sorsdöntő évek).
A szerep szabályosan foglyul ejtette, mindenki Sissiként (egyébként a magyarok királynéja egy s-sel, Sisi alakban használta a becenevét) azonosította, és ebből annyira elege lett, hogy a negyedik, egyben utolsó Sissi-filmet már nem vállalta el. Helyette a Christine (1958) című filmben játszott, ami nemcsak a karrierjében hozott új fordulatot, hanem a magánéletében is.
Végzetes szerelem Alain Delonnal
Egy nap megszólal a telefon. Alain Delon jelentkezik Párizsból, és felajánlja Romynak A medence című film női főszerepét. A színésznő Párizsba költözött, és az akkor pályakezdő Alain Delon és közte őrült nagy szerelem alakult ki.
„Alain öt évig a szenvedély volt. Később a barátom lett. Neki köszönhetem a visszatérés lehetőségét, neki köszönhetem franciaországi karrieremet” – nyilatkozta évekkel később Romy Schneider. Delon jelenléte ösztönzőleg hatott rá, újra élt. 1959-ben eljegyezték egymást, de nem maradt minden sokáig szép és jó. Egyre viharosabb lett a kapcsolatuk, majd 1963-ban szakítottak is.
A hírek szerint Delon szerette Romyt, de megcsalta, megalázta és megsértette, végül elhagyta, ráadásul a szakítást levélben jelentette be. Magánélete innentől kezdve soha többet nem volt tökéletes, de talán még jó sem.
Azt pletykálták róla, hogy azért nem találta meg soha az „igazit”, mert az Delon volt számára. Bár három évvel később hozzáment Harry Meyen német rendező-színészhez, és egy fia is született, 1975-ben mégis elváltak. Csapongó „szerelmi” életére bizonyíték, hogy még ugyanabban az évben egy másik férfihoz is hozzáment, aki 15 évvel fiatalabb volt nála. Tőle 1981-ben vált el. Ebből a házasságból egy lánya született, Sarah Biasini, aki ugyancsak színésznő lett.
Tragédiák, alkohol és depresszió
Az egyébként is zaklatott színésznőt megviselték magánéleti kudarcai, állandó lelki és fizikai kimerültség gyötörte. Az egyik veséjét is el kellett távolítani, majd amikor 14 éves fia egy balesetben meghalt, a színésznő teljesen összeomlott.
David megpróbált átmászni mostohaapja szüleinek vaskerítésén, de beleakadt a hegyes, dárdaszerű rudakba, és súlyosan megsérült.
Mire kiértek a mentők, és a kórházba vitték, már túl sok vért vesztett, nem lehetett megmenteni az életét. Romy ezek után az alkoholhoz és a gyógyszerekhez menekült.
Bájos kislányból drámai színésznő
Ami a karrierjét illeti, a hatvanas évek végétől levetkőzte a „bájos és kedves” jelzőket, és érett, tudatos színésznővé vált. Határozott és kemény nőket is hitelesen alakított, a közönség és a szakma is szerette.
Még Franciaországban megismerkedett Luchino Visconti olasz rendezővel, akinek később több filmes szerepét is köszönhette.
Kétszer is megkapta a legjobb francia színésznőnek járó César-díjat. Bár próbálkozott Hollywoodban is, de hiába volt szép, Amerikában nem sikerült befutnia. Legnagyobb eredménye egy 1963-as Golden Globe-jelölés volt.
Halála és újratemetése
A színésznő elkötelezett harcosa volt a Kelet-Németországban börtönbe zárt politikai foglyok szabadon engedésének. Politikai szerepvállalása miatt az NDK rettegett biztonsági szolgálata politikai ellenségként tekintett rá, és mindent feljegyeztek róla. A titkosított aktáját csak pár nappal a halálát követően az elhunytát rögzítő bejegyzéssel zárták le.
Amikor 1982. május 29-én holtan találták a lakásában, azt feltételezték, hogy öngyilkosságot követett el, mert az ital és a tabletták ekkorra mindennapos társai lettek.
Bár azt állapították meg, hogy a halálát szívelégtelenség okozta, nem zárható ki, hogy önkezével vetett véget az életének, de erre bizonyosság sosem lett.
Élete szerelme, Alain Delon a temetésen nem vett részt, nem akarta elvonni a figyelmet, inkább otthon gyászolt.
Állítása szerint sosem szűnt meg szeretni a csoda szép nőt, akinek még a halál sem jelentett nyugodalmat. Sírját később sírrablók kifosztották, mert rengeteg arannyal temették el, de Delon elintézte az újratemetését, ekkor már fia mellé került, és a sírkövére a leánykori nevét vésték fel. Aki akár csak egyszer is látta, nem felejti Romy Schneidert, akivel szerepeiben és magánéletében is eggyé vált a fájdalom.
