A régi idők konyhájának sparheltje kerámialapos tűzhellyé lényegült, a konyhakredenc beépített konyhafallá ledsorral és hidraulikusan nyíló polcokkal, a közönséges asztalból pedig konyhasziget lett reggelizőpulttal. A „hűtőszekrény” egy ideje fridzsider, a fa dagasztótál ma már konyhai robotgép, de maga az átmenet sem volt éppen piskóta.
A szalonból nappali lett, és szórakoztatóelektronikai eszközökből gyakran több van már benne, mint könyvből a polcon, a fürdőszobában mosó- és szárítógép van, a hálószoba redőnye gombnyomással húzódik fel és ereszkedik alá, de mégis a lakásbelsők talán legnagyobb változáson átesett helyisége az elmúlt bő 100 év viszonylatában a konyha.
A boldog békeidők régi konyhái
A 20. század elején jelentek meg a magyar paraszti konyhákban a vaslapos tűzhelyek és a fémedények, melyek a cserépből készült elődjeiket váltották fel. A sparheltbe kis ajtón keresztül lehetett tüzet rakni, papír és rőzse, illetve nagyobb fadarabok segítségével. A tetején lévő vaslapon a mai gáztűzhelyekhez hasonlóan, koncentrikus körökkel szabályozható kerek kivágásokon át melegítette benne a tűz az étkeket, és nyalta olykor kormosra a nyílt láng az edények alját.
A 20. század első felének praktikái
A fölfüstölt termékek, így a kolbász, szalonna tárolása még a nyári hónapokban is megoldott volt vidéki családi házas közegben a jól szellőző és mindig hűs kamrában, de a sült húsok tartósításáról már elsősorban a zsír gondoskodott a méretes zsírosbödönökben. Az ennél hidegebbet igénylő élelmiszereknek, mint például a tejtermékek, már ott volt a „hűtőszekrény”. Vidéki, alápincézett családi házaknál még az ötvenes években is gyakorlat volt a fából készült hűtőszekrény tárolása a pincében. A valóságos hűtő szekrény egy fából készült kaszni volt, melynek belsejében bádogdobozok várták, hogy a heti rendszerességgel érkező jegesember óriási jégtömbjeivel feltöltse őket.
De nagy teherbírású, muraközi lovas szekerekkel járta a városok utcáit a szódás is a 20. század derekán. A jelenségre ma már leginkább csak a szállóige emlékeztet: megverte, mint szódás a lovát. A rossz nyelvek szerint verekedő szódás egyesével vagy akár tízes rekeszekben szállította a családoknak az üvegből készült szódásüvegeket, majd igazi környezettudatos módon, ezeket a szóda elfogyasztása után saját rekeszükbe gyűjtötték, míg a szódás el nem vitte az új szállítmány érkezésével.
A képre kattintva a galéria válogatása segít felidéznünk az egyes korok jellegzetes konyháit:
A 20. század második felének áttörései
Aztán az 1960-as években a háziasszonyok otthoni teendőit és a konyhai munkálatokat is már a legtöbb családban elkezdték megkönnyíteni a konyhai gépek. Elsők között az elektromos kávéfőző vált népszerűvé, majd sietve követték azt az igények kiszolgálására az elektromos kávédarálók.
Szocreál újítások a konyhában
A szocreál előretörésével a színes linóleumok aztán gyorsan borították le a metlachiburkolatokat, elrejtve az azóta vintage-ként újra hódító cementlapimázst. A változatos linóleumpadló élénk színei jól rímeltek az okker, narancs, piros vagy faerezetű konyhabútorokra és az azokat tömegével elárasztó színes műanyag edényekre, műbőr székekre és étkező sarokgarnitúrákra.
Napjaink okoskonyhái
Amikor ebből kilábaltunk, egy átmeneti korszakot követően megérkeztek a ledsorok, az üvegbetétes és a beépített konyhafalak, a konyhasziget, a dekorelemnek számító szagelszívók és a változatosabbnál változatosabb burkolatok, és onnan már nem volt megállás az okoskonyhákig, amelyekben távirányítással megsül a malacpecsenye, mire hazaérünk, a hűtő pedig szól, ha kifogy a jégkocka.
Ha a retró lakásbelső más elemei is érdekelnek, ezt a korábbi cikkünket is ajánljuk elolvasásra.
