Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Folyton szaladsz magad után? Egyik feladatról térsz rá a következőre, és így telik az egész életed? Tehetetlennek érzed magad, mintha nem nálad lenne az irányítás? A sodródás, a káosz és a merevség egyaránt önszabályozási nehézségeket jelezhet: azt, hogy a külső körülmények határoznak meg téged, ahelyett, hogy alapvetően te hatnál a környezetedre. Hogyan lehet az állandó reaktív üzemmódból, a robotpilóta-létezésből kreatív, teremtő működésre váltani?
Fontos felismerni, hogy mindaddig reaktívan fogunk cselekedni, amíg azt érezzük, hogy fenyegetésnek vagyunk kitéve. Amikor pusztán a túlélésre koncentrálunk, az agy hajlamos kikapcsolni a racionalitással, komplex problémamegoldással összefüggő területeket, és az ösztöneinké lesz a főszerep – írja nemrég megjelent cikkében Peter Middleton, a Curious egyik szerzője a Mediumon.
A tudatosság növelése azonban lehetővé teszi, hogy terünk legyen másfajta válaszokat adni, mint amik zsigerből jönnének. Akkor van bennünk potenciál a kreativitásra, a változásra, az újdonságok kipróbálására, ha elengedjük az ítélkezést, a hibáztatást, a szégyent, és hagyjuk, hogy a kíváncsiság felszabadíthasson minket. Ehhez az egyik első lépés az alapvető működésmódjaink megértése.
#1 Reaktív működés: a mások által vezérelt élet
A reaktív működésnek gyakran a félelemhez és a hiányhoz van köze. A viselkedésünket igyekszünk ahhoz a feltételezésünkhöz igazítani, hogy mások mit gondolhatnak rólunk. Persze az, hogy van bennünk bizonyos mértékű konformizmus, teljesen természetes, sőt a békés együttélés egyik szükséges feltétele. Ugyanakkor ha állandóan mások kedvében akarsz járni, könnyen lemaradhatsz egy autentikus élet lehetőségéről. „Abbahagytam, mert XY nem támogatott benne.” „Nem mondtam el, ami bennem van, nehogy kinevessenek.” „A családom nem tudja rólam, mert félek, hogy kitagadnának.” Ismerős mondatok? Ha örökké engedsz nekik, akkor olyan viselkedésekben ragadhatsz, amelyek nem önazonosak a számodra. Ráadásul nem tud létrejönni olyan beszélgetés, amelyből kiderülhetne, hogy a környezeted valóban azt várja-e el tőled, amit te hiszel, hogy elvárnak tőled. Mivel a szorongásunk sok esetben anticipált, azaz előre megélt, néha nincs lehetőség arra, hogy kellemesen csalódjunk mások elfogadásra való kapacitását illetően.
A reaktív viselkedés a biztonságból dolgozik. Middleton szerint azokkal az agyi területekkel van összefüggésben, amelyek a harcolj vagy menekülj válaszban, illetve a lefagyásban aktívak. Ez igen hasznos reakció, amikor egy ragadozó üldöz minket a vadonban. Ha viszont egy intim kapcsolatban szeretnénk együttműködni a partnerünkkel, akkor már sokkal kevésbé. Ezekben a biztonságorientált állapotokban főleg noradrenalin, kortizol, adrenalin termelődik bennünk, ami az aktivitás és fáradás gyorsan változó ciklusaihoz vezet. A modern társadalmakban ezek az egyensúlyok könnyen eltolódnak, ennek a vége pedig könnyen a kiégés lehet.
A reaktív viselkedés gyakran nem úgy néz ki, hogy valaki kiborul vagy kiabál. Finom árnyalatai is vannak. Például naphosszat robotol, olyan, mintha a személyes céljai iránt lenne elkötelezett. A teendőit mindig magasabban priorizálja, mint a családjának vagy a közösségnek való segítést. Akinek viszont mindig a munkája a legfontosabb, hamar elszigetelődhet. A reaktív gondolkodásmód általában merev vagy sodródó, teljesen kaotikus. Köztes állapot gyakorlatilag nincs. A személy nehezen szakad el a linearitástól, a hagyományostól, a saját nézőpontjától. A kontrollba kapaszkodik, ellenőriz másokat. Várható nehézségei a magány, a mások kontrollálásából adódó konfliktusok, a félelem, a többiek hibáztatása, a szégyen, az ítélkezés és a felelősség hárítása lehetnek.
#2 Kreatív működés: az önvezérelt élet
A kreatív működés az én meghitt ismeretéből fakad. Azok, akik képesek a kreatív cselekvésre, pontosan tudják, milyen erősségeik és gyengeségeik vannak. Tisztában vannak a határaikkal és védik őket, nem engedik, hogy mások következmények nélkül lépjék át azokat, azaz kihasználják őket. Mivel hamarabb felismerik a mérgező légkört, általában együttérzőbb, biztonságosabb, feltöltőbb társas kapcsolatokban, terekben mozognak. Nem versengők, szívesen dolgoznak másokkal. Nem ragaszkodnak a kontrollhoz, képesek feladatokat delegálni. Tudják, hogy a bizalomteli környezet nagyban segíti a kreativitást. Gyakran olyan projektekben vesznek részt, amelyeknek saját magukon túlmutató céljai vannak, a közjóért, a közösség boldogulásáért tesznek valamit.
Míg manapság a közösségi média nagy szerepet játszik abban, hogy azonnali, közvetlen megerősítéseket kapjunk, addig Middleton szerint a jutalmazásban szerepet játszó dopamin mellett a kreatív emberek gyakran vannak olyan euforikus helyzetekben is (például sport, flow-élmények, másokhoz való kapcsolódás), ahol endorfin termelődik. Bár a kreatív működésmódban is jelen lehetnek a személyes ambíciók, az elégedettség gyakran inkább abból származik, hogy az önmegvalósítás részét képezi a másoknak való segítés, a csoport értékteremtéséhez való hozzájárulás. A kreativitás növelheti a pszichés jóllétet, és olyan agyi területeket is érint, amelyek összefüggésben vannak az együttérzéssel, a társas mivoltunkkal.
A kreatív gondolkodásmód egyik legfontosabb eleme a rugalmasság, a váltás, megújulás képessége. A rugalmas ember képes újfajta megküzdési módokat bevetni, ha azt tapasztalja, hogy a korábbi próbálkozásai már nem célravezetőek. Képes alkalmazkodni a megváltozott környezeti viszonyokhoz, fel tud venni az övétől eltérő nézőpontokat, el tud szakadni a bejáratott asszociációktól, hogy eredeti ötletei lehessenek. Benne van a potenciál, hogy létrehozzon innovatív megoldásokat. A gondolkodása laterális, azaz képes eltérni mindentől, ami hagyományos vagy elvárt. Be tudja fogadni az ambivalenciát, az ellentmondásokat, mások igazságát. Várhatóan olyan pozitív kimenetekben lesz része, mint az együttműködés, a segítségnyújtás, a kiteljesedés, a kapcsolódás, az innovatív megoldások létrehozása, a valahová tartozás megélése és a kölcsönösség érzése.
Ezt vidd magaddal
Mindannyiunk életében vannak olyan feszített időszakok, amikor a reaktív működésmód túlsúlyba kerül. De ezeken az időszakokon kívül is, amikor stressz ér minket, időnyomásban vagyunk, vagy váratlan helyzetekben találjuk magunkat, előfordulhat, hogy zsigerből reagálunk, és visszatérünk a régi rutinjainkhoz. Ez teljesen természetes, nem kell szégyenkezni miatta. Ám lényeges, hogy az önismereted fejlesztésével növeld a tudatosságodat, hogy legalább utólag kielemezz szituációkat, rá tudj tekinteni a motivációidra, a viselkedésed sajátosságaira és következményeire, hogy máskor helyénvalóbb válaszokat adhass. Teremts magadnak teret és időt arra, hogy rendszeresen kiszakadj a mókuskerékből: nézz végig azon, hol tartasz, legyél kíváncsi, és bátran határozz meg új irányokat.
