Sokan szoronganak a randizás világának újbóli felfedezésétől – többek között a Covid a felelős érte.
A FOMO-t már biztosan ismered, na de azt is tudod, hogy mit jelent a FOMU vagy a FODA? Ha te is éppen arról győzködöd magad, hogy minden visszatartó érzés ellenére újra nekivágj a randizás zabolázatlan dzsungelének, mindenképp be kell vezetned ezeket a szótáradba.
FOMO helyett FOMU és FODA
Míg a FOMO (fear of missing out) arra az érzésre utal, amikor attól félünk, hogy lemaradunk valami lényegesről, és még több aktivitásra sarkall, addig a FOMU (fear of meeting up, azaz félelem a találkozótól) és a FODA (fear of dating again, azaz félelem az újbóli randizástól) ropogós frissen készült rövidítések, amelyeket (csodák csodájára) a Covid szült, és inkább visszahúzódásra sarkallnak.
Ugyanis nem meglepő módon a Covid-pszichocsomag alaposan beizzította a szociális szorongást azokban is, akiknek korábban nem sok problémája volt ezen a téren, és a lezárások végeztével is továbbvitték magukkal ezt az újonnan szerzett képzeletbeli bőröndöt: sokan nem mernek belevágni a randizásba. A klinikai szakpszichológus Monica Vermani szerint a Covid-hatás mellett sokan emiatt hezitálnak visszamerészkedni az ismerkedés viharos tengerére.
Miért félünk újra belevágni a randizás világába?
A legkézenfekvőbb válasz: mert már megégettük magunkat korábban. Egy bizonyos kor felett már tényleg van annyi tapasztalatunk az ismerkedés világáról és törték már össze annyiszor a szívünket, hogy már ne a naivitás teljes kitárulkozásával üljünk le a másikkal szemközt az első randin: bizalmi problémák, kapcsolati sérülések és kikristályosodottabb elképzelések feszülnek egymásnak.
Vermani szerint a közösségi médián egyre népszerűbbé váló FOMU és FODA kifejezések azt mutatják, hogy mostanában megnőtt azok száma, akiket valami visszatart az ismerkedéstől. Ahogyan a WHO is felmérte, a Covid miatt általánosan megnövekedett a szociális szorongásos zavar, és ez hatással lehet a randizási szokásainkra is. Visszatartó erő lehet, ha valakiben nincs elég önszeretet, vagy éppen nincs jó helyen az életében.
Az első lépések a megfelelő partner megtalálásához
Vermani úgy gondolja, hogy a legelső dolog, amin dolgoznunk kellene, az az önszeretetünk kialakítása kellene, hogy legyen. Elcsépelt szöveg, vagy sem, mindenesetre rendkívül fontos. Egyrészt, sokkal vonzóbbnak tűnnek a boldog emberek, így ha rendben vagyunk az életünkkel, több ember szeme fog megakadni rajtunk. Másrészt, ha önazonosak vagyunk, könnyebben tudunk olyan döntéseket hozni, amelyek valóban összhangban vannak vágyainkkal, igényeinkkel és értékeinkkel. Ráadásul könnyebben meg tudjuk húzni az egészséges határokat, hamarabb fel tudjuk ismerni az intő jeleket, és képesek vagyunk elegánsan távozni az ilyen helyzetekből.
Nem tudod, hogyan állj neki az önfejlesztésnek? Vermani szerint egy egyszerű gyakorlattal kiderítheted, mivel érdemes foglalkoznod – és még abban is segíteni fog, hogy álmaid párjánál is nagyobb eséllyel indulhass. Először írd össze egy listára, hogy milyennek képzeled el a Nagy Ő-t: hogy néz ki, milyen értékei vannak, ő mit tart fontosnak, milyen végzettséggel rendelkezik, milyen karrierje van, mennyire gondoskodik önmagáról, milyen az anyagi helyzete, mik a szokásai stb. Tedd félre pár napra az összegyűjtött listát, majd nézd át: a lehető legnagyobb őszinteséggel, mit mondanál, te fel tudsz érni mindegyik elvárt tulajdonsághoz és kritériumhoz? Végül, és most jön a neheze, kezdj el dolgozni magadon, hogy olyanná válj, mint akit be szeretnél vonzani.
Építsd fel az önbizalmadat, kedveld meg magadat, és merd megmutatni az autentikus énedet! Ha pedig úgy érzed, elérted ezeket, tedd fel magadnak azt a 6 kérdést, amely segít eldöntened, hogy most már készen állsz-e a komoly kapcsolatra. Sok sikert és boldogságot!
