Populáris pszichológiai cikkek kedvelt témája az öngondoskodás. Nap mint nap olvashatunk arról, hogy teremtsünk énidőt, legyünk jók magunkhoz, figyeljünk oda a testi, kognitív, érzelmi és társas szükségleteinkre. Pihenjünk, sportoljunk, vegyünk forró fürdőt, jutalmazzuk, kényeztessük magunkat. Bár mindez rendkívül fontos, de korántsem elégséges feltétele a lelki egészségünk növelésének, megőrzésének. Gyakran ugyanis olyan problémáktól szenvedünk, amelyek egészen más típusú beavatkozásokat igényelnek.
Elolvastál egy tucat cikket az öngondoskodásról? Rendszeresen foglalkozol magaddal, odafigyelsz a táplálkozásodra, a pihenésedre, a testmozgásodra, mégsem vagy jobban? Lehet, hogy számodra nem az öngondoskodás lesz a megoldás, legalábbis nem önmagában. Tina Gilbertson amerikai pszichoterapeuta a Psychology Today-en megjelent cikkében gyűjtötte össze, milyen irányokba érdemes elindulnod helyette.
#1 Kérj segítséget a traumád feldolgozásához
Bár az öngondoskodás technikáit mindenkinek nélkülözhetetlen elsajátítani, a traumák túlélőinek ennél általában több kell a gyógyuláshoz. Ha szexuálisan, fizikailag és/vagy érzelmileg bántalmaztak, életveszélyes balesetet, természeti katasztrófát vagy erőszakos támadást éltél át, akkor előfordulhat, hogy a tüneteid nem javulnak, és az öngondoskodás maximum arra elég, hogy ne legyél sokkal rosszabbul (ez egyébként nem lebecsülendő nyereség). Érdemes tájékozódnod a poszttraumás stresszzavar (PTSD) tüneteiről, hogy össze tud vetni mindazzal, amit önmagadon tapasztalsz.
Ha felmerül benned a gyanú, hogy traumán mentél keresztül, ami megakasztotta a normál pszichés működésedet, bátran kérd pszichológus segítségét. Persze a fájdalmas élményeidet nem tudod meg nem történtté tenni, de azt elérheted, hogy olyan emlékekké váljanak, amelyek már nem zavarnak a jelenben. Keress olyan szakembert, aki kifejezetten traumaterápiákkal foglalkozik, például az EMDR-módszerrel. A traumákra adott reakcióként sok ember valamilyen függőség (drog, alkohol, munka) kialakításával kezd öngyógyításba, így ezekkel a nehézségekkel is fontos kezdeni valamit.
#2 Keress fel orvost
Mivel a testi és a lelki folyamataink egymástól elválaszthatatlan, közös rendszert alkotnak, könnyen előfordulhat, hogy a pszichés nehézségek hátterében szervi okok állnak. A világ összes öngondoskodása sem orvosolja a vitaminhiányból, a pajzsmirigy-alulműködéséből vagy az egyes gyógyszerek mellékhatásaiból eredő problémákat. Lényeges, hogy a mentális panaszaid felmerülésekor a lehetséges testi okokat is kivizsgáltasd.
#3 Kísérletezz más módszerekkel
Bár az öngondoskodáshoz legtöbbször a habfürdőt, a relaxálást vagy a csokievést társítjuk, nagyon tág fogalomról van szó, és közel sem működik mindenkinek ugyanaz a praktika. Öngondoskodás lehet egy kemény futóedzés, a szívedhez közel álló ügy szolgálatában végzett önkéntes munka, vagy az állatokkal, növényekkel töltött idő. Igazából bármi, amit te öngondoskodásként élsz meg. Ha úgy érzed, kifogytál az ötletekből, olvasd el, milyen technikák váltak be pszichiátriai nehézségekkel küzdő emberek számára. Csendesedj el, fókuszálj magadra, és hagyd, hogy megérezd, mire volna szükséged. A drogok használatát viszont kerüld: ha pillanatnyilag csökkentik is benned a stresszt, hosszú távon rendkívül káros következményekkel járnak.
#4 Vállald a felelősséget
Legbelül az énednek egy része még mindig arra vár, hogy valaki más megóvjon, felvidítson, boldoggá tegyen? Mindannyian osztozunk abban a szükségletben, hogy a számunkra fontos emberek szeressenek minket, kapcsolódjanak hozzánk. Ugyanakkor felnőttként saját magunk vagyunk felelősek a jóllétünkért. Nincs olyan ember az életedben, aki kincsként bánik veled, értékel téged? Legyél te az első! Nyújtsd magadnak azt a szeretetet és gondoskodást, amelyet megérdemelsz, és eddig másoktól vártál. Ha így teszel, egy idő után a saját bőrödön is megtapasztalhatsz egy furcsa paradoxont: minél több felelősséget vállalsz saját magadért, annál valószínűbb, hogy mások is jól bánnak majd veled. Aki mégsem, azzal szemben pedig magabiztosabban tudsz határokat húzni.
#5 Heveréssz konstruktívan
Tina Gilbertson konstruktív heverészésnek (constructive wallowing) nevezi azt az állapotot, amikor megengeded magadnak, hogy átjárjanak az érzéseid. Nem ítélkezel felettük, nem akarod elnyomni vagy azonnal megregulázni őket. Szerinte az érzelmeink megélése, elfogadása a legfontosabb öngondoskodási cselekedet, amelyhez időt, teret érdemes teremtenünk. Ha rendszeresen kinyitjuk a szelepeket, és nem menekülünk az érzelmeink elől, akkor nagyobb biztonsággal tudjuk lecsengetni őket.
