Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lehetséges, hogy mégsem olyan rossz dolog, ha párodra rózsaszín szemüvegen keresztül nézel. Egy 2021-es kutatás szerint talán csak annyi hiányzik a virágzó párkapcsolat eléréséhez, hogy szemet hunyjatok egymás tökéletlenségei, hibái felett.
Gyerekként a fehér lovas szőke hercegről álmodozunk, felnőttként viszont már a stabil párkapcsolatra készen álló férfit keressük, akivel meg lehet beszélni a dolgokat. (No jó, azért az sem baj, ha az illető véletlenül éppen szőke és van egy fehér lova is ráadásként, de a Shrek 2 óta már senkinek sem ezek a legfontosabb tulajdonságok, amelyeket leendő partnerében keres.) A tartós komoly kapcsolat titka mindenki fantáziáját megmozgatja, így hát nem is olyan meglepő, hogy a kutatók is próbálják megfejteni ezt. Egy 2021-es tanulmány azt mutatta ki, talán éppen az vezethet a hőn áhított, tartós kapcsolathoz, ha szemet hunyunk párunk apróbb hibái felett – mint például, hogy nem szőke, nincs fehér lova, és még csak nemesi ranggal sem rendelkezik. Komolyabbra fordítva a szót, a kutatás inkább olyan jellegű problémákra gondol, mint a partner túlságos bőkezűsége a családtagok és barátok felé, amelyet viszont végül a kettőtök közös kasszája fog megsínyleni.
A rózsaszín lencse önmagában nem feltétlenül rossz dolog
A Psychology Today cikkét író dr. Susan Krauss Whitbourne pszichológia- és idegtudomány-professzor arról számol be, hogy a legtöbb, nem depresszióban szenvedő ember esetében „pozitív torzítás” figyelhető meg önmagával kapcsolatban. Azaz hajlamos szebb színben feltüntetni tetteit maga előtt. Egy hosszú távú komoly kapcsolat során ez a pozitív torzítás átterjed a pár viselkedésére is, amikor egymás „pszichéjével” tudnak egymáshoz kötődni, és ennek hatására kialakul közöttük a „párkapcsolati kapcsolódás”.
A párkapcsolati kapcsolódás három fő pillére a kölcsönös barátság érzete, az intimitás megélése és az egymáshoz tartozás érzése. A korábban említett 2021-es kutatás azt szerette volna felderíteni, hogy a hosszú távú kapcsolatokban a párkapcsolati elégedettség vagy a párkapcsolati kapcsolódás játszik-e fontosabb szerepet abban, hogy szebb fényben lássák partnerüket a kutatásban részt vevők.
A kutatás
A kutatásban összesen 615 olyan, párkapcsolatban élő pár vett részt, akik átlagosan 19 éve vannak együtt. A párkapcsolati megelégedettség érzetét olyan jellegű kérdésekkel próbálták megvizsgálni, mint például:
- „Általában véve mennyire vagy megelégedve a párkapcsolatoddal?”
A párkapcsolati kapcsolódás feltérképezése érdekében pedig például a következő kérdéseket tették fel:
- „Mennyire érzed magad szeretve, és mennyire érzed társad törődését?”
- „Mennyire igaz rád az az állítás, hogy a partnereddel sok közös pozitív emléked van?”
- „Mennyire érzed a társadat és saját magadat egy egységnek?”
Továbbá a párok konfliktusmegoldó képességeire, a kapcsolatot fenntartó törekvéseikre és a partnerük igényeinek kielégítésének képességére vonatkozó kérdéseket is feltettek a résztvevőknek. Ezenkívül arra is rákérdeztek a kutatók, hogy mennyire értékelik partnerüket optimistának, együttérzőnek és szerénynek.
Végül, mindent összevetve, a kutatók négy kategóriába sorolták a résztvevők kapcsolatait:
- Virágzó kapcsolat: Amelyben mind a kapcsolati elégedettség, mind a párkapcsolati kapcsolódás magas szintet ért el a teszten.
- Egy helyben toporgó kapcsolat: Amelyben mind a kapcsolati elégedettség, mind a párkapcsolati kapcsolódás alacsony szintet ért el a teszten.
- Kapcsolódó, de kevésbé elégedett kapcsolat: Amelyben a párkapcsolati kapcsolódás magas, a kapcsolati elégedettség viszont alacsony szintet ért el a teszten.
- Elégedett, de kevésbé kapcsolódó kapcsolat: Amelyben a kapcsolati elégedettség magas, a párkapcsolati kapcsolódás viszont alacsony szintet ért el a teszten.
Úgy tűnik, érdemes szemet hunyni párunk tökéletlenségei felett
A kutatás eredménye az mutatta, hogy azok a párok, akiknél a párkapcsolati kapcsolódás magas, a kapcsolati elégedettség viszont alacsonyabb szintet ért el a teszten, pozitívabban látták kapcsolatukat és partnerüket. Elkötelezettebbek voltak párkapcsolatuk iránt, jobban figyeltek partnerükre saját maguknál, több minőségi időt töltöttek együtt, kapcsolatukban kevesebb volt a kétértelműség, és hajlamosabbak voltak arra, hogy párjukat erényesnek lássák.
A tanulmány eredményei rávilágítanak a „boldogságra való törekvés paradoxonával” kapcsolatos problémára. Ha azzal az elvárással mész bele egy kapcsolatba, hogy a boldogságod vagy elégedettséged forrásává váljon, akkor kevésbé válsz képessé arra, hogy mély kötődést alakíts ki a pároddal. Ez a hozzáállás egy olyan furcsa helyzethez vezethet, amelyben a házasság eszménye egyszerre válik sokkal értékesebbé, de sokkal törékenyebbé is. Ha folyton kritikus szemmel nézel párodra azt vizsgálgatva, vajon minden megnyilvánulásában „elégséges-e”, akkor könnyen találhatod magadat ebben a furcsa helyzetben.
Érdemesebb tehát nagylelkűen szemet hunyni párod tökéletlenségei felett (persze ennek is megvannak az egészséges kivételei), ahogyan azt saját magaddal is teszed pozitív torzításodnak köszönhetően. Lehet, hogy pont ennek hiánya választ csak el attól, hogy a ti kapcsolatotok is felvirágozhasson az egy helyben toporgás helyett. Gondold meg, talán mégsem olyan nagy baj, hogy párod barna, nem szőke, vagy hogy fehér ló helyett tömegközlekedéssel jár munkába.
