Mit jelent, ha azt mondjuk: „megvan közöttünk a kémia”? Bizonyos emberek között miért működik, másokkal pedig miért nem? Lehetséges ezt a bizonyos kémiát fejleszteni és alakítani, vagy el kell fogadni, hogy vagy van, vagy nincs?
Legtöbbször romantikus kapcsolatokat illetően hangzik el, hogy „megvan közöttünk a kémia”: többnyire azt értjük alatta, hogy egy találkozás olyan különleges tapasztalásokat indít el bennünk, amelyeket másokkal kapcsolatban nem érzünk. Egy friss kutatás szerint azonban a kémia nem csak szerelmi kapcsolatokra vonatkozik: a mindennapi életben ugyanúgy megtapasztaljuk barátainkkal vagy munkatársainkkal is. Az érzés nem keverendő össze a „meglátni és megszeretni” élményével, ellenkezőleg: a pszichológusok szerint leginkább rendszeres és kölcsönös kommunikáció felelős az érzésért, a nonverbális és tudattalan gesztusok mellett (ilyen például a testbeszéd, az arckifejezések és azok természetes tükrözése).
Kölcsönös támogatás, szimpátia és nyitottság
Az említett kutatás szerint a kémia létrejöttének elengedhetetlen feltétele az, hogy két ember támogató és egymás számára bátorító módon tudjon kapcsolódni egymáshoz, és beszélgetni érzéseikről, vágyaikról, szükségleteikről. Ez a kapcsolódás magában foglalja mindezek kifejezését és a rá adott támogató választ is. Így például idetartozik, ha a másiknak azzal kedveskedünk, hogy a kedvenc zenéjét játsszuk le, de olyan nonverbális jelek is, mint a bólogatás vagy a mosolygás.
Nagyobb valószínűséggel fogjuk úgy érezni, hogy megvan közöttünk a kémia, ha úgy hallgatjuk meg egymást, hogy a beszélő azt érzi: bizalommal vagyunk iránta, és biztonsággal elmondhat nekünk bármit. Ha válaszaink elismerést, törődést és megértést közvetítenek, a másik azt fogja érezni: érdekes és fontos számunkra, amit mond. Nagyon fontos a kölcsönösség is: miután meghallgattak bennünket, mi is adjuk meg a lehetőséget arra, hogy a másik kifejezhesse saját érzéseit és céljait. Ha ez az oda-vissza ciklus rendszeresen ismétlődik, a bensőséges pillanatokból létrejön az az érzés, hogy van közöttünk valami különleges kapcsolat. A kémiát természetesen növeli, ha beszélgetőpartnerünk szimpatikusnak és nyitottnak tűnik. A szimpatikus emberek barátságosak, magabiztosak, optimisták, karizmatikusak és vonzóak. Akit nyitottnak tartanak, általában jó hallgatóság, melegszívű és empatikus.
A kémia 3 összetevője: érzelmi, viselkedési és kognitív rész
A kémiának három összetevője van: egy érzelmi, egy viselkedési és egy kognitív. Az érzelmi sík azokat a pozitív érzéseket jelenti, amelyeket a partner társaságában megélünk: vonzalom, melegség, törődés, öröm. Ha együtt örülünk (például valamelyikünk sikerének), vagy közösen tudunk nevetni, még inkább erősíti a kapcsolódást. Ami a viselkedést illeti, ha megvan a kémia, mindketten úgy véljük, együtt sikeresebbek és hatékonyabbak leszünk, mint egyedül. Ezek a célok lehetnek szociálisak (például baráti kapcsolatainkban), szexuálisak (romantikus kapcsolatainkban) vagy munkával kapcsolatosak. Végül a kognitív összetevő azt jelenti, hogy úgy is érzékeljük és gondoljuk, hogy összeillünk: nagyon hasonlítunk, kiegészítjük egymást, vagy éppen, ha szerelmi kapcsolatról van szó, párként tekintünk a kettősünkre.
A pszichológusok szerint a kémiának van egy különleges, de nem szükségszerűen megjelenő összetevője is: ez pedig saját érzéseink, gondolataink kivetítése a partnerre: például feltételezzük, hogy ha szexuális kapcsolatot létesítünk a másikkal, akkor azt ő is ugyanolyan örömtelinek érzékeli, mint mi magunk. Ez azonban becsapós lehet: sokszor akkor is hajlamosak vagyunk ezt gondolni, ha a másik félben csak a vonzalom csírája van meg.
3 tipp, hogy meglegyen a kémia
Ha tehát azon tűnődünk, hová lett a kapcsolatunkból a kezdetben még nagyon is érzékelhető kémia, érdemes megfogadni ezeket a tanácsokat:
- Legyünk jó hallgatóság: a biztonság és bizalom érzése teremti meg az intimitást. Biztosítsuk partnerünket megértésünkről, együttérzésünkről, fektessünk hangsúlyt a bátorításra, érzelmi megerősítésre és a szeretetünk kifejezésére.
- Beszélgetés közben osszuk meg érzéseinket, gondolatainkat, szükségleteinket, vágyainkat és álmainkat, különösen azokat, amelyekről tudjuk, hogy a másiknak is fontosak.
- Figyeljünk a kölcsönösségre: a kémia csak akkor működik, ha nemcsak mi hallgatjuk és bátorítjuk a másikat, hanem társunk is biztosít együttérzéséről és támogatásáról.
